Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-09-24 / 51. szám

iskola, és a'népnek szabad választani; azt kérdi: raellyik szükségesebb ? Előtte a' felekezeti szükségesebb; mert a' nélkül csökkenik vallá­sának méltósága; és szeretvén vallását, pártolja a' felekezeti iskolát. Ha mindenik szükséges, és néki még is szabad választani, azt kérdi: mel­lyikre kell kevesebb áldozat? Ekkor is a' fele­kezeti iskolát választja; mert ugy vélekedik, hogy majd üres közös ikola, melly mincs az ö egyházával kapcsolatban, meg fog szűnni szük­séges lenni, és aklior a1 kettős fizetés is meg­szűnik. Mindig azon fog lenni, hogy a' nevelés ügye mellet vallásátt is biztosítsa de a' szüksé­gesség és könyebbség tekintetét soha nem té­vesztvén. Tehát mig az állomány a' felekezteknél a' cantori állást egészen meg nem szünteti, a' mi lehetetlen, vagy anyagi állását magára nem vál­lalja, a1 mi nem remélhető : mindig lesz feleke­zeti iskola. És mig ez lesz: ez fog a' néptül in­kább pártoltatni. Nem kellene a' közös iskola sze.it ügyét illy ingatag alapra állitani, és egészen bizony­talan jövendőnek általadni. — Én teljesen meg vagyok győződve, hogy a' közös iskolák csak ugy lesznek állandók, 's csak ugy árad ál­taluk üdv a' nemzetre, ha azok minden helyeken, hol eddig felekezeti iskolák vannak, a feleke­zeti iskolák mellé állíttatnak ugy mint magasabb polgári iskolák, hová a' felekezeti nevelő in­tézetekben kiképezettek szükségkép általtétet­nének : hol pedig felekezeti iskola nincs 's nem is lehet, ott lenne közös iskola egyedül, de a' felekezetinek körét is magában foglalná. Igy a' felekezeti buzgóság a' közös iskoláknak nem árthatna. Polgári iskolát miért kellene épen csak városokba tenni? miért nem lehetne falu­kon is? Én nem látom okát; söt egyenesen a1 falusi néprüli rosz fogalomnak és lenézésnek tar­tom^' tekintetben a' nagy nemzeti többséget fi­gyelembe nem venni. Ha az álladalom a' nevelés ügyében fellép áldozattal, ne egynapilag, hanem ugy teljesitse nagy feladatát, hogy a' nevelés általa emeltessék és hoszú időkre biztositassék, ugy hogy erkölcsi hatása eltalálja azon szegny­nek szivét, kinek nincs tehetsége magát ini­velni. Országos neveléstül ollyas mit várunk, mi méltó légyen egy nemzethez. Ugyanazért én ezen szerkezetben a' feleke­zeti iskolát nem mellőzve, söt inkább a' népne­velésnek első fokozatául tétetve szeretném látni; mint meglevőt rendeztetni kívánnám; mi sokkal könynyebben kivihető. A' nevelésnél ezen kö­vetkezetességet, mi szerint a' régi alap nem mel­lőztetik, hanem kellőleg felhasználtalik, igen sze­rencsés tapintatnak tartom. — Alig tudom ki­fejezni, a' mit érzek; mert a' neveléstan ollyan mint a1 hit: sokszor merő érzelem, melly szót, lélek, melly testet nem talál. De a' nevelésben gyakorlott érteni fogja ezen állításomat. — AT történetekben mindig téfiyezö a' mult; legyen az akár jó, akár rosz, abbul folyni kell a' jö­vőnek : én a' nevelést a' szellem históriája fo­lyamának nevezem, mellyben a' mult szinte té­nyező : 's mindenesetre teremtett szellemet, mellyet nem ismerni nem lehet, letett alapokat, mellyeken némü lelki épület áll. Nem kell minden jeles épülethez minden csak uj: sokszor jobb az igen kipróbált régi a' ki­sérletkép feltűnt újnál. A' nagy históriai egyéni­ségek sem teremleltek egészen ujakat; minden epochának szálai a' multbul jöttek. Az apos­tolok is regi nyomdokokban jártak : nem szeret­ték ugyan a' régit kifogás nélkül, do a' nép­szellemet nem tartották tanácsosnak egészen kivelkeztetni minden régi megszokott formáibul; bár roskadozó volt a' régi alap, és reá tovább építeni nem lehetett: de adott némü anyagokat, mellyeket az uj épitvényhez megválasztással használni, az okosság javasolta. Az újba csak a' régivel jön által könnyen a' régi emberfaj.— Épén ezt foglalta magában Jézus accomodatiója is, mirül a' theologusok sokat versenyeztek. Söt maga az Isten is nem uj cliaost teremtett, hanem a' régi chaost rendezte. Ha a' népet nevelni akarjuk, a' népelemet, még népies formákat is, a' szerkezetben fel kell vennünk ; különben elrepül a' szellem a' felsőbb regiókba , és a' néptömeg elsatnyul elzárkóz­va eszméiben. Csak ugy tehetjük néki megfog­hatókká a' tudomány elvont ékességeit, ha azo­kat elölte nem egészen szokatlan alakokba öl­töztetjük. Nem a' szép ideák világosítják fel a' népet, hanem az alkalmazottak. Meg kell mutat­ni néki, hogy a' szépnek, jónak elemei, romjai nála léteznek, de nem volt mindenkor bölcs rendező kéz, melly azokat az idö kivánatai sze­rint alkotmányba hozta volna. Továbbá a' nevelés philosophiája eldönlhe­tetleniil tanítja , hogy a1 nevelés nem egyéb, mint haladás jobbrul jobbra, elkezdve a' legalsó fokon , 's mindig a' megvolthoz mint kapocshoz kötlelve; és czélja nem az, hogy a' tökéletes­séget bevégezze, hanem az, hogy szakadatlan suecessiot eszközöljön a' miveltségben. Örökké csak azon törekedik, hogy jobb legyen. A' leg­szerencsésebb nevelés az, hol nincs visszaesés, se az alsó fokon, se a' le ^magasabbikon. A' pálya elég hosszú az Istenig; mire felszólít bennünket a' nevelés tökéletes mestere Jézus Malth. 5, 48. A' felekezeti iskola az ö helyheztetése sze­rint ítélendő. — A' családok körében a' vallás­nak élni kell; különben a' jó családi kellékek vagy hiányozni fognak, vagy nem lesznek tel— Ijes biztosságnak, valamint a' családi viszo­nyoknak kimondhatatlan gyengédsége, nevez­tessék bár szerelelnek, nélkülözendi a1 hozzá il-

Next

/
Thumbnails
Contents