Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-09-24 / 51. szám

állatszeliditö, ki képes lenne papagája számára megnyerni a' tanárkalapot, ha ez kisebb áron nem volna kapható ? Talán hivataloskodásának már első évében tartozzak tudományának kézi könyvét vagy szerkezetét kiadni? Ez valóbán azon haszonnal járna hogy a' takaró papiros ára csökkenne, nem tekintvén azon sok akadályokat, mik illy követeléssel járnak, kivált hazánkban, hol a' sajtó ugy mint a' vevők száma még drága ritkaság. És miért akarnánk éppen a' tanítóktól illy magában ellenkezőt követelni, midőn meg­kívánjuk, hogy mindjárt első föllépésükkor tö­kéletesek legyenek? Nincsenek ök a' folyto­nosság törvényének alá vetve ? 'S hirök és te­kintélyük ne öregbitessék a' tanítói 's tudomá­nyos kiképzés haladtával? Hogy pedig ez bi­zonynyal történjék, ezt egyedül a' inagánytani­tóskodás által tartom elérhetőnek. Ha tehát a' magánytanitók intézetét azok hasznával vesszük szemügyre, ugy csak óhajta­tanunk lehet, hogy nekik lehető nagy kiterjedés adassék, és hogy — a' mi ugyan nem illeti a' jelen tervezetet — a'magánytanitók, ámbár kissé megváltozott alakban, mint segédtanítók más is­koláknál is alkalmaztassanak. És én azt tartom, hogy az illyen intézkedés a' tanitói képleldének hiányát minden tanítókra nézve pótalhatná. Annyi bizonyos hogy, a' tudományos élet az áltál ok­vetlenül nyerne, ha a" tanitó oldalán egy szak­férfi állana, kivel tudományos tárgyak felett ér­tekezhetnék. — De menjünk már át a' tervezet második részéhez. t. i. a' tudományok elrende­zéséhez a1 hittani szakban, mellyet észrevéte­leim leginkább illetnek. Itt ugy látszik, hogy a' szerző vezér gon­dolatja mind az iskola, mind az egyház tanítóinak tudományos kimivelése, mit czikkének végén is meleg kebellel védelmezett. 'S ámbár hitem az, hogy csak oktalanság és közönséges napszámos szellem, kit az igazság és szabadság eszméje át nem hatott (kí ellen szólani természetesen hasz­talan) szólalhat fel ez ellen: mégis el nem aka­rom hallgatni azon tényt, miszerint éppen a' nép­tanítók egy részének tapasztalt tudatlansága tette annyira uralkodóvá a' vallásos közönbös­séget *); és hogy az evangyeliomot hirdetők tekintélyét csak egy túlnyomó alapos tudomá­nyosság segítheti újra fel: mert a' protestáns ta­nító. legyen ez akár iskola, akár egyháztanító, megveti rendének minden külső tekintélyét és elöjogositását az evangyélium értelmében. Mind­nyájan főpapok vagyunk 's nincs különbség közt­tünk mint világiak ós egyháziak közti. Csak *) A' keresztény vallás azok előtt is, kik a' népnek ve­zérekig szolgáljanak, többnyire még titok, mi annál veszedelmesebb, mennél kevesbbé sejtik ezen titoknak nagyságát. ezek hivattak meg az ur közönségének vezér­lésére és oktatására kik Krisztus szellemevél másoknál gazdagabban ajándékoztattak meg, 's kikben ezen benső szenthangulat az élet minden viszonyai köztt nyilvánúl*). Dehogy ezen belső érzelem ábrándozásba és hamis mysticismusba ne fajuljon, szükséges, hogy tudományos meg­győződésen alapuljon, mellyet megint csak ér­telmi mivelödés által lehet eszközölni. 'S igy eljutottam azon ponthoz, mellyben az emiitett czikk tisztelt szerzőjének ellentállani felhivatva érzem magam. Az ö álláspontja, ha a' tudományok terve szerint lehet ítélni, a*' theologiában ugy látszik a1 történelmi, mit ugyan, ha kalapja szerint kel­lene ítélni, nem gyanítana senki. Legalább ezen felhozott tényben a' történelmi tudományok an­nyira találtatnak képviselve legkisebb részle­tekig, hogy nemcsak olly tudományok vannak köztte, mik mint részek, már másokban foglal­tatnak, hanem hogy még a' theologiának lényeges tidományait is részint egészen ki, részint tete­mesen megszorítják. Itt ugyan példákat és bi­zonyságot kellene felhoznom, ha a' terv mint ol­lyan állana érdekemben, vagy ha mást jobbat akarnék helyére tenni. De ez nem czélom, én itt csak a' philosophiai álláspontot a' theologiá­ban akarom megvitatni, mint elvkérdést, melly ha-eldöntetnék, biztos regulatio gyanánt szolgál­hatna ezen terv elrendezésében. Véleményem szerint a" hittani történettudo­mány lényeges része a' vallásoktatásnak, melly szintúgy, mint a' termeszei, nyilt könyvhöz ha­sonló, 's mellyben minden, ki benne olvasni tud, a' legszebb bizonyságokat találja Isten bölcse­sége. jósága 's az ember fenséges rendeltetése mellett. Mind a' mellett mégis csak azoknak szolgáltat erősségeket, kik azokat keresik benne, és mi lényeges, kik tartalmát feloldani 's ma­gi/arázni tudják. Nyelve ugy, mint a' természeté vallásos érzelemre nézve nem a' közönséges életnek fogalmakban szóló nyelve; ugy ezt csak a' pragmatismus után kereső értelem fogja fel, hanem a' dolgok lényegét magyarázó, az örök­kévaló nyelve, melly a' változatlan eszméket, az istenit szellemi szemeink elébe tünteti. Ki csak történet nyomozási uton halad, ez itt is csak a' közönséges élet eseményeit fogja találni, és mi­helyest valami a' közönséges tapasztalás körét felülmúlja, arról elve szerint Íteletét halogatnia és a' dolgot abba hagyni kénytelen, de magasabb felfogására az eseményeknek nem emelkedhetek. Ebből következik, hogy a'tiszta történelmi állás— *) Hogy ezen állítást bizonyító helyek a' hitágazati könyvekből, "s valamint más idézések is, mikkel e* mondatot könnyen ki lehetne ékesiteni, elhagyatnak, leginkább a' szerkesztőség meg lógja nekem bocsátani.

Next

/
Thumbnails
Contents