Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-09-17 / 49. szám

hogy az más fegyvert nem ismer, mint az élö szabad szónak, az igazságnak és Jstenigéjének fegyverét. A' háború, az anyagi és testi fegy­verekkeli küzdés a' keresztyénség világánál, igaz ugyan sokszor mint malum necessarium, de minden esetre mint malum tűnik elö, mert ember vér ontással van összekötve, 's mert a' győzelem az anyagilag erösebb részen szo­kott lenni közönségesen. Azért a' keresztyén­ség isteni szelídségében és engesztelő humani­tásában a' háborút, mint sokszor a' körülmények bonyolodott volta miatt kikerülhetlen összeüt­közését a' küzdő elemeknek , mentheti ugyan, de soha nem helyeselheti. 'S ez szerint a' ke­resztyén érzelmű pap, a' ki az engesztelödés és emberszeretet nagyszerű és világot idvézitö tanait hirdeti, a' küzdő elemeknek minden véres összeütközésétől visszaborzad. Mikép kívánhatni tehát tőle, hogy keze, melly áldásra 's emberi szeretet tetteire szenteltetett, fegyvert fogjon 's a' legroszabb esetben vérontásra emeltessék? Ezen nézőpontból tekintve 's elvileg fogva fel a' dolgot, nem lehet máskép mint oda nyilat­koznunk : hogy a' pap hivatásával össze nem egyezteth a' fegyverforgatás ; nem is említvén a' mellékesebb okokat: mint p. o. hogy a' fegy­verszolgálat kötelessége összeütközésbe hoz­hatja öt hivatalos papi teendőivel, vagy hogy épen — a1 mitől felfogásom szerint némellyek szinte nem ok nélkül tartanak — a' fegyver­forgatás által a' pap, kivált faluhelyen, a' köz­ember irányában sokat veszthet nélkülözhetlen papi tekintélyéből. — Azonban a' törvény ez idö szerint máskép határozta. Isten neki! Én azonban, egyéni érzetem 's felfogásom szerint a' legközelebb egyetemes gyűlésen azt indítvá­nyoznám: hogy petitioképen folyamodjunk az országgyűlés eleibe, kérvén e' vészbeni felmen­telésünket. 'S ha ennek fejében azutan jogsze­rüleg megkívántatik, lemondanék politikai vá­lasztószavazási jogomról. A' pap legyen pap és nem katona. Ha jónak látja fegyvert ragadni a' hazáért: ám legyen neki az ö hite szerint, Isten áldása kisérje fegyverét! De ne kényszerites­sék hadi szolgálatra az, kinek hivatása békét hirdetni, élőt 's halót az isteni kegyelem evan­gyéliomával kísérni utjain. 0 az emberi szivek­ben épülő lálhatlan Istenországnak követe : hadd maradjon sajátlagos fegyvereinél, az igazságnak és Isten igéjének láthatlan, de kétélű 's örökké győzedelmes fegyvereinél! Ifj. Sztehlo János. VEGYES KÖZLEMÉNY. Az eperjesi collegium részéről oda értesitetik a' t. közönség, hogy mint másutt, ugy Eperjesen is, az alsóbb osztátyokban be a' syn­taxisig, a' rendes tanítás a' kerületi gyűlés ha­tározata szerint f. sep. 18-kán fog megkezdetni; a' felsőbb osztályokban pedig a' ministeri ren­deletnél fogva, nov. 1-én, úgy azonban, hogy az alatt is számos szülék kívánságára, minden egyes tanítók a' rhetorikától fel a' jogig és hit­tanig gyakorló magány órákat adni készek. Kik magány viszgálatot tenni kötelesek, szintén no­vember előtt jelejének meg. A' collagium igazgatósága. Eperjes. Tanári jubileum. Folyó. sept. 4-kén, spen mikor az ez évi első tanításra isko­lájába lépne, lepetett meg egy szives ünepély áltla Schmidt András, az eperjesi evang. felsőbb leányiskolának 25 évtől fogva buzgó s' szertett tanítója. A' község elöljárói, számos szülék s* tiszttársa jelenetében, virágfüzérekkel, koszo­rúkkal 's szivet érzékenyiö versezetekkel foga­dák a" semmi illyest nem gyanított belépő jubi­lárt hálás volt és mostani számok nevendékei 's hogy e1 nevezetes, napnak marandó külső emléke is legyen, egy csinos ezüst serleget is adának által, mire az örömkönyektöl szólni alig képes megindult jubilát, kevés, de lelke mélyéből jö­vő szavakbán elöadá szivének illy alkalomhoz méltó érzelmeit. Estve baráti körben megujúl­tak a' meglepetések. — Adja Isten , menjentel­jesülésbe, a' mi egyetemes ohajtatott, hogy az épen olly épestü 's lelkű, mint hivatalában fá­radhatlan ögyes tanitó, és lelkes honpolgár és ne­meszivü igaz barát lássa nevendékei unokáinak körében sikeres fáradozásának 50-ik évét is olly mondon, mintlátta a' 25-iket.! Lelkészi beiktatás. A' vasi alsó ágostai esperességben kebele­zett, és 4 hónap olta üresen állott iker, magasi egyházba sept. 10. lön beiktassa T. Tót János ur, korábban meszlnéi lelkész.

Next

/
Thumbnails
Contents