Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-07-27 / 34. szám

Az a' feladat mi előttünk, tisztába jöni az iránt, miként gondoljuk elrendezendönek azon állást, mellyet az 1848. 20. tcz. a'status organismusában kimutatott ? Az 179'/0

. 26. t. cz. magyarországi protestantismusnak Magna Chartaja, biztosítéka szellemi és testületies önállásának, 's ez a' fődolog; az 1848. 20. t. cz. pedig csak kiegészítő része, mellyet akkori időnek szelleme miatt e' hazában alkotni sehogysem lehetett. — Egyházunknak nem szabad status aranyáért cserébe adni, 's kezeiből kivétetni a' felséges autonomiát, különben megszűnik protestáns lenni, és ollyanná lesz, millyen a' kormány lesz. Midőn a' status egyházi és iskolai szükségeink fedezését elvállalta, egyfelől tartozó kötelességét lerovta, másfelől önmagának hasznos szolgálatot tesz. Felügyelési jog a' királyé, mellyet ezentúl | csak a' független és Budapesten székelő magyar ministerium 's nevezetesen cultusministerium által gyakorol egyházunkban. Cultusministerium protestáns osztályában csak protestánsok lehetnek. Legyen-e köztök pap is vagy sem? motiválni nem akarom, mert hosszas volnék, csak azt mondom, igen is, legyen, 's lennie kell is: hanem fontosabb kérdés az, ezen ministerialis tisztek miként jussanak a' hivatalba? Most a' minister úr kinevezte és ugy látszik, hogy ez egészen maga rendén van, én azonban csekély eszemmel másként látom a' dolgot ; én egyházunk érdekeit nézve több biztosítékot találok abban: ha a választás általunk és csak a' kinevezés minister úr által történnék. Én ez által nem akarom minister úr működésének kezeit megkötni, sőt inkább annál szerencsésb hatást eszközölni. Minister úr a"1

kinevezésben csalódhatik, mi pedig ismerjük embereinket, tudjuk, ki oda való, ki állását nemcsak tudja, de akarja is egészen használni egyházunk érdekeinek javára. Múltban is voltak embereink, kik felső és legfelsőbb helyeken ültek, de jezuiták voltak ők protestáns köntösben — csekély kivétellel, — kiket főfelügyelőnk és az egyetemes testület szívesen nem látott volna ottan: ez megtörténhetik most is ministeri kinevezés folytában, és meg lesz rajtunk az Isten ostora; — aztán a1

ministerium változni szokott 's ki tudja lesz-e egyházunknak mindenkor Eötvese, és akkor legalább a1

cultus ministerialis tanácsnokok, kiket mi oda tennénk támaszai lesznek érdekeinknek a' cultus ministeriumban. Sőt minister úr csak nyer az által, midőn tudja, hogy olly férfiakkal tanácskozik, kiknek eljárására bizui merte magát az egyház. Az, hogy a' status sem nevezi ki a1 löbbi ministeriumban a' tanácsosokat 'stb. ezen körülmény nem olly erős , hogy állításomat kiszorítsa, mert az összes ministerium status alatt van, de a' cultusministerium egyház felett áll! a' status leléptetheti ministereit, ha eljárásukkal j-megelégedve nincsen, de az egyház ezt nem teheti, neki tűrni kell, vagy pedig a' grav ámenek boldogtalan utján koldulva haladni. Ezen érdekes pontra ugy vélekedem, hogy a' cultusministerialis prot. hivatalnokok az egyetemes gyűlés ellenjegyzése mellett kineveztessenek, vagy ha ezt elérnünk nem lehetne, akkor legalább a' mi ajánlásunkra figyelemmel legyen a' minister úr. A' Protestáns Egyháznak legyen-e képviselete az országgyűlésén és kik által ? — Nézetem szerint lepjobb az, ha az országgyűlésen minden érdek képviselve van, mert csak igy remélhető azon törvényhozási harmónia, melly olly kellemes megnyugtatást támaszt a' különböző érdekek által honjavát munkálkodó honfiak keblében. Az egyházat kiszorítani onnan: annyi mint nem akarni elismerni és méltánylani mü-Iködésének szükségét és becsét a' statusra nézve. Azonban, ha e' tekintetben a' status tökéletesen megnyugtató pótló eszközt talál: legalább én elállók a' képviselettől; mindazonáltal, ha a' többi felekezetű egyházakat megszenvedi ottan a' haza: akkor az 1848.20. t.czben kimondott egyenlőségnél fogva kívánom, hogy a' protestáns egyháznak is adjon a' nemzeti gyűlésen széket és szavazatot. — Es kik legyenek ezen képviselők ? A' r. kath. és görög n. e. egyház főpapjai által képviseltetik a' diétán;az analógia ugy látszik ezt javasolja, hogy egyházunknak képviselői legyenek a' püspökök. Távol van tőlem, hogy püspökeink ellen diffidens szavazatom volna, hanem itten dogmaticus különbség forog'fen, melly mindnyájunk előtt tudva van, és épen azért, ha kell, a' protestáns egyház azt küldheti fel képviselőjéül, kihez legnagyobb bizodalma van, akár pap legyen az, akár nem. Itt erre tekintet nem lehet, Átadjuk-e a' statusnak egyházi és iskolai alapítványainkat? Ha a' status ebbeli szükségeinket a' legkisebb részletekben is fedezni fogja : akkor semmi kétség róla, mert midőn dicsőült alapítóink, és azok kik még most is gyöngy gya! nánt ragyognak közöttünk — kiket az Isten sokáig éltessen! — ezen alapítványokat tevék: akkor csak azt akarták eszközölni mit most a' status az 1848. 20. 3. értelmében magára vállalt ; ezen átadás által végső akaratjuk megrontva nem lesz, sőt annak teljesítése dicsőségesben biztosítatik. Sokan politicai crisistöl félnek, de akkor a' nemzet veszve volna, és vele együtt mi is minden alapítványainkkal egyetemben — noha én e' nemzetet addig, míg az Isten egy csepvért megtart benne, buktató politicai crisistöl nem féltem. Minthogy superflua cautela non nocet: nem fog ártani, ha diplomaticus nyoma lesz annak, mit vesz át tőlünk a' status. Mi szükségünk fedezését illeti: itt több rovat merül fel, és még több a' kétkedés, de ezt a* minister úr nyilatkozata nagy mértékben eloszlatni képes leend. — Rovatokat illetőleg miude-