Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-07-09 / 29. szám

talni, bátorítani azokat, kik a' szabadság 's rend érdekében küzdeni ment kedveseik után sóhajtoznak. Azonban, én szeretem mindig iránytümül használni a' bibliát. Ebben azt olvasom magától az üdvözítőtől, hogy szolga két urnák nem szolgálhat (Luk. 16; 13). Tehát, vagy a' papi, vagy a' nemzetöri szolgálatnak szenvedni kell; mind a' kettőnek teljesen eleget tenni nem lehet. *) — De meg, a' mi vitézkedésünknek fegyverei nem is testiek (2. kór. 10 : 4). Tehát nekünk papoknak nem kardot, lándzsát, dárdát, kaszát, fejszét 'sat. kell forgatnunk, hanem a' kezünkben tartott bibliával vitézkedhetünk, vitézkedni kötelességünk. Ezt méltó figyelembe venniök a' százados paptársaknak. Mert arra nem lehet hivatkozni, a' mit Luk. 22 : 36. mond az Úr : kinek szablyája nincsen , adja el felső ruháját és vegyen. Ez a' körülményekhez képest kizárólag a' tanítványokra tartozott; 's e' szavaival nem is annyira parancsot adott a' nagy mester tanítványainak teendöjök iránt, mint inkább a' történendőkre figyelmeztette őket előlegesen , miszerint majd apostoli útjokban, ha utonállókkal fognak találkozni, magokat önkénytelenül is védniök kell, — nem is akart minden tanítvány számára egy-egy szablyát , hanem megelégedett kettővel (4 : 38). A' miből ismét az a' tanulság, hogy a' pap utolsó szükség esetében is, legfölebb lakhelyén, papi működése színhelyén, köteles nemzetörködni, nem pedig azon kivül is, — és, hogy a' nemzetőrségi törvény a' papokra nézve nem lehet, általánosan minden kivétel nélkül, érvényes és végrehajtható. Más erősségekre megyek által a' pap-nemzetőrség pártolóinak. A' példák vonzanak, buzdítanak : buzdítson tehát a' pap példájával a' haza védelmére. — Eszem ágában sincs a' papot a' példaadás kötelessége alól felmenteni akarni,— ö a' föld sava, 's világ világossága tartozik lenni: de a' példaadást igen furcsa lenne a' lelkészi körön kívül is terjesztve erötetni. Felteszem a' pap müiparosoknak, földmivelöknek, lelkesen ajánlja a' szorgalmat : következik-e, hogy tehát ö maga legyen a' legszorgalmasabb müiparos, földinívelö?! Nevetséges dolog; mi papok nem lehetünk minden egy személyben. — Illy erötetés mellett nem csoda, hogy Cserky paptársunk is , a' nemzetőrség százados-apostola, igen nagyot botlott, legalább a' bibliát nem jól nézte meg. Jézus nézeti t. i. velünk, mikép az polgári kötelességéről nem feledkezett meg,'s felhozza, mint szánakozott Jeruzsálemen, előre látva annak veszedelmét. Édes tisztelendő kapitány barátom! hát a1

szánakozás már egész mélyéig kimeríti a' hazafiságot ?! Én ezt keveselleném Jézustól, a' legtökéletesbb példaadótól. *) Hanemha, hogy a1

papi szolgálattal is a' hazát szolgáljuk, így az úr egy lesz. — D —t. De , tisztelt vallásom alapítójának! szerencsére , tudom, hogy ö többet tett a' szánakozásnál hazája boldogítására. Ö tanított, betegeket gyógyított, holtakat feltámasztott 'sat. — megfizette a' reá esett adót Máté 17 : 27. E' már a' Jézus jó polgárságának valódi példája, mellyet elmellözni kár vala a' Jézusra tett utalásnál! 'S illy tekintetben méltó, hogy papjaink is az első példaadók között álljanak. Igenis elég lesz nekünk papoknak saját körünkben megmaradni, 's nem avatkozni mindenbe. Ha lelkészi körünkben lelkismeretes hűséggel eljárandunk, nem hiszem, hogy valaha hazafiat!ansággal vádoltassunk. Eddig is mivel sértette meg sok pap hazafiúi kötelességét? azzal, hogy körén kívül barangolt, — miért hallatszott annyi méltó panasz némelly papok ellen? azért, mert nem törődtek a' kathedrával, 's világi dolgokba mártották magokat, a' lelkészet elhanyagolásával.— Mosta'státus szándékozik szükségeinket fedezni: de nem ám ugy, mint nemzetőrökét, hanem mint lelkészekét. Legyünk hát lelkészek, a' szó valódi értelmében , vitézkedjünk az igazság fegyvereivel, mint illik, kell és szükséges, — ki-ki, a' mint vette az ajándékot, sáfárkodjék vele : 's nem hiszem, hogy példaadásunk szégyent valljon. Az ajándékokban lehet különbség, csak a' lélek legyen ugyanazon. 1. kór. 12 : 4. Méltóztassanak, kérem, gondolkodó figyelemmel megolvasni. De — mondják mégis — nem példa nélküli, hogy a' papok víttak, harczoltak, táborba szállottak , korábbi századainkban. Kövessük hát nyomdokaikat. — Tudjuk igenis: voltak a' táborban, Magyarhon történetírása szerint, papok, — ott volt Kapisztran, Tomory : mind a' kettő históriai nevezetesség, — Kapisztran segítette nyerni Hunyady Jánosnak ama győzedelmet a' törökön 1456-ban Belgrádnál, mellynek emlékezetére Űr színváltozása ünnepül rendeltetett; Tomory ott volt Mohácsnál!!! — De ez utóbbi név gyászos napok emlékezetével levén kapcsolatban , csak annyit említek róla , hogy ö előbb volt budai kapitány, mint kalocsai érsek, — érsek és falusi pap : igen különböző két állapot. — Hanem Kapisztranra nézve már megjegyzést érdemel, hogy ö mint sz. Ferencz szerzetbeli barát, nem volt bizonyos fárához kötve, 's még mint illyen is, nem hagyta el rendeltetését, — ismerve a' vallás lelkesítő hatalmát, a' keresztet vitte a' sereg előtt, 's ha kellett, más papi szolgálatot is teljesített, — ö készítette el a' halálhoz Hunyadyt is, a' nagy vitézt. Tehát e' példa csak annyit bizonyít, hogy a' papok tehetnek a' táborban hasznos szolgálatot, mint vallásnokok; de, hiszen, erre is valók a' tábori papok, — ezért nem szükség a' papoknak táborba szállni seregestül *) Máskép állna a' dolog, ha minden papnak segéde *) Magában értetődik, hogy itt nem szerzetesekről, hanem fárás papokról szól az állítás. D —t.