Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-18 / 25. szám

Hálhatnák olly módon, hogy az ebben tartandó előadásoknak a' népkönyv kiindulási pontul szolgálván, ahoz az előadó bővebb fejtegetéseit kapcsolná. De legyen elég e' tárgyról ez alkalommal, ugy is azt itt kimeríteni nem fogom. Szóljunk tehát inkább arról még, mikép kell intézkednünk, hogy a' mit a' gyermek az elemi iskolában megtanult, tovább fejlődés nyomán a1 polgárnak hasznára váljék, a' mit megfejteni a mivelde föladata. A' minta' dolgok eddigelé állottak,túlzás nélkül mondhatjuk, hogy a' mit a' gyermek a' népiskolában nagy nehezen megtanult, tisztán csak arra való volt, hogy legyen mit nagy könynyen felejtenie. A' gyermek tizenhárom vagy tizennégy éves korában az iskolát épen akkor hagyja el, midőn szellemi tehetsége tulajdonképen csak ébredezni kezd, 's a' mint a' könyvet akkor félre teszi, avval rendesen mind annak hátat fordít, a' mit hat vagy hét éven keresztül jól roszul fejébe vertek. Irásolvasás, a' mikre eddigelé az egész népnevelés jobbára szorítkozott, eszközök ugyan a' miveltségre, de nem is egyebek, nem csuda tehát, ha a' közvetlen, 's hogy ugy szóljak, csak kézzel fogható czélok után járó közember az illy hosszadalmas készületre , mint a' 7—8 évü irásolvasás tanulása, minek a' mellett még olly ritkán látja megteremni gyümölcsét, a' mint az magában gyümölcsöt nem is teremhet, ráun és mint hiába valóságot, félre tolja. Világos, hogy itt is segíteni kell. De ki segítsen ? 's mikép segíttessék? ezek a' nagy kérdések. A' tanító? Ez már is a' rárótt terhek alatt csak görnyedezve lézeng 's új terhelést valamint keservesen venne ugy, keservesen vinne is, a* miben ugyan köszönet nem volna. Rugalmas fris erővel kell itt a' munkához látni 's nem gondnyomta fővel. Tegyen jót a' néppel, a' kinek módja van benne, a' néptanító ritkán birja De hát ha tanító nem tanít, másnak nem tisztje, igy hallom az ellenvetést. De igen is tisztje, mé<3 pedig igen különösen szent tisztje a' néptaníláí a' lelkésznek. Senkinek nem adatott hatni olly sikeresen a nép szivére, mint a' papnak, ki ha hivatása körét betölteni akarja 's akarom hinni, hogy az kevés kivétellel mindnyájan akarják : nem lehe nem kedves reá nézve, hahogy hiveit minél korábban veheti figyelme alá. A' kor kérdésbe kezdi vonni a' pap szükségét. Az álladalmi életre irányzott korszellen minden emberi cselekvést a' szerint méri, a mint az álladalom feladatával közelebb vagy távolabb látható és kézzel fogható összeköttetésben áll. Távol attól, hogy ez irányt föltétlen helyeseljem, mert a' status az emberért van és ner megfordítva az ember a' statusért; annyi azon ban mindenesetre bizonyos, hogy mind az egy ház, mind a' nép érdekében az egyháznak a' mennyből földre kell alászállnia (nem felekezeti szempontból irok), hogy hathasson. Nem az anyagi érdekek terére hívom a1

lelkész urakat, sem nem a' politika kétes mezejére, hanem oda, hol hivatásuknál fogva müködniök kell, híveik körébe, 's csak azt kívánom, vetkőzzenek ki néha a' reverendából, lépjenek vasár-és ünnepnapok délutánjain, a' hosszú téli estéken a' helybeli ifjúság körébe, a' polgári élet terére, oktatván a' leendő polgárokat a' hon ügyeiben, a' jelen mozgalmaiban, a' földmivelés és az ipar haladásiban újságokat olvasva, népkönyveket terjesztve 'stb. Javaslatom kivitele nem könnyű, azt jól tudom, de az ügy nyomóssága és a' következmények, mellyek vele kapcsolatba jönek, megérdemlik a' megfontolást 's csak próbálni kellene. A' szilárd akaratnak már sok sikerült, a' mit a' könnyelműség álomnak nézett. A' gazdászati intézetről, melly a' nép számára az leendő, mi az egyetem a' nemzetoktatókra nézve, szóljanak mások, kik ahoz többet értenek. Én csak annyit tudok, hogy miután a' föld— mívelö osztály a' legszámosabb és az egész álladalom jóléte a' földmivelés tökéletesbülésével egyenes arányban virágzik és csökken, a' földmivelés organisatiója az álladalom egyik legfontosabb teendője, a' mint az nálunk elismertetvén, az iigy külön ministeriumra bízatott. De meg szeretném különböztetve látni a' gazdászati intézetet leendő gazdatisztek számára és a' gazdászati iskolát vagyonos!) földmivelők kimivelödésére. Minták ez utósóra Schweiczban vaunak. Dr. Bloch Móricz. GYŰLÉSEK. A' felső borsodi reform, egyhazak képviselőinek gyűlése. (Töredék egy jó barátom leveléből.) Folyó 1848-ik évi junius 5-ik napján, reggeli 9 óra után felső borsodi ref. e. megyénk 47 egyházainak két két képviselői, meghatalmazottjai, számszerint 94, u. m. 32 papi, 's 62 világi küldöttek, a' kazinczi ref. egyházban, ennek templomában egybe seregelvén, miután esperest Szakái László egy alkalomszerű rövid buzgó fohászkodással a' gyűlést megnyitotta; nem különben segédfögondnokunk idősb. Ragályi Zsigmond az összejevetel czélját röviden előadta, 'g az erre vonatkozó, már a' prot. lapban is , közlött egyházkerületi jegyzökönyvet felolvastatta, azonnal megkezdetett, a' Pesten f. évi august első napján a' cultus és oktatás ministeriumával tartandó értekezletre küldendő egyházkerületi képviselőknek titkos szavazássaü választása, Meilynek eredménye imitt következik: • j Az egyházi férfiak közöl általános többséggel •;

az alább megnevezett hét eirvének választattak