Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1848-06-18 / 25. szám
komolyan. Vájjon fognak-e mindnyájan, ki k kiküldetnek, egyszersmind magok is komolyan készülni ? nincsen-e itt ismét egy kis ámítás, ha; dolgot psychologikailag vesszük, miszerint sok ember, épen akkor,a' midőn dolgáról már bizonyt os, ezen dologért nem igen sokat és nem igen erélyesen fáradozik. Hát ha igy tennének és illyeníík volnának néhányan ifjaink közöl is ? nem m ondom, miszerint az netalán a' választásnak volna hibája, vagyis az előleges kiszemelésnek, holott nem is tudom még, ki fogja és mint fogják öliet alkalmasoknak ítélni, de átalában, meg van az az emberi természetben, hogy a' bizonyos czél után, a' mellynek elnyeréséről biztosítva van az ember, bizony nem igen szokott feláldozólag fáradozni. Ollyan az ember, mint a' fiatal szerető, mig szerelme jutalma bizonytalan, nincs nyugta, nincs éjjele és nincs nappala, mig azt el nem nyeri; ellenben, a' kinek számára már előre kicsinálták a' szülék, ím ez leend nőd, vagy, kell* hogy ez legyen egykoron férjed és nincs is akadály, miért ne lehetne: az illyen szerelmi czél olcsó, az illyenért miért is gyötrődnék a' sziv, hiszen az ugy sem marad el. Ne tessék furcsának, de én a' hivatalt és különösen a' nevelőit, szeretőhöz hasonlítom, és pedig olly szeretőhöz, a' mellyet a1 másik szerető maga választ, mert bizony voltak ifjak, kik annyira Jelkesülének e1 szent czélért, hogy honnukba tértökkor el valának szánva, bármelly mostoha körülmények között is a' nép javára képezdei működést kezdeni. Miveli is ezt egyketteje kicsinyben, egyébnemü tanítói-hivatala mellett,mint pl. Breznyik G. Sehneczen. Illyen varázszsal vonz az önválasztotta czél, igy ragad munkára az öntüzte pálya; 'scsak is az ollyanok viszik aztánelébbre az ügyet, ők nem fogadott, nem vált és megbízott, ők önteremtett munkások. A' nevelés teremtés, teremteni a' nevelő önmagán kezd és ha az nekie sikerült, csak igy lesz ö aztán más szellemek irányában is teremtő. (Folytatása köv.) Észrevételek az iskolareform ügyében. I. Mint minden institutiók e' hazában, ugy az iskola is messze hátramaradt volt az élettől. Az élet mozgott és működött, ujat alkotott és régit lerontott, egy szóval : haladott, mennyire a' lépteit gátló viszonyok közt haladhatott , mig végre győztes, a' martiusi napokban a' föltétlen haladás zászlaját kitűzte. Az iskola mind e' mozgalmak közepeit háttérbe szorítatott vagy elfelejtetett, csak azon nagy nap, melly mindent meghozott, meghozta keble legbensőbb vagya szerint, Már inig ezt el|az iskolának is saját ministeriumát. nem nyeri, 's örök hűségi frigyet vele nem köt, E' ministeriumnak nagy teendője jutott; nemaddig nics nyugalma. Az akadály csak annál inkább növeszti a' hő szerelmet.Az illyen arát ölelcsak az egész iskolai ügyet újból kell átalakítnia, hanem — 's*ez a' nehezebb része — az újjá jük aztán igazi szeretettel, őrizzük szent hűség-! alakított ügyhez új embereket is kell szereznie. gel, és illyen a' nevelői, illyen a' tanítói hivatal. Ne mondjuk meg tehát ifjainknak : ti tanítókul alkalmaztatni mindenesetre fogtok, vagy különben visszatérítenditek a' reátok fordított költséget; hanem mondjuk inkább azt: készüljön a' kit hivatása vonz és a' kinek mint ereje engedi, a' készült mindenesetre kérni foghatja a' hivatalasszony kezét, de hogy elnyerendi-e, az épen érdemeitől fog függni, azt készültsége tételezendi fel. Vagy pedig szóljunk igy: egy, vagy két év múlva, annyi meg annyi és illynemü intézetet állítand fel a' legfőbb nevelési hatóság, a' ki tehát, egyéb nevelési kiképe^fese mellett, az illynemü hivatalra képezést is körébe ejtheti, el ne mulassza, mert a' maga idejében a' hivatalok betöltetésekor , épen • csak a' készültségi érdem fog leginkább tekintetbe vétetni. Es mit gondolunk, nem fogna-e a' külföldön tanuló magyar ifjainknak nagy része, az illy kilátás mellett, sokkal inkább az egyenesen kitűzött nevelési pályára, melly végeit egyébkint is odakin van készülni, mint a' melly mértékben azt eddigé tevé ? de eddigé is volt-e kilátás arra, hogy nálunk fognak-e és mikor igazi praeparandiák felállíttatni, és mégis voltunk többen, ki nem kis időt és nem kevés költséget fordítánk a' némethoni seminariumok megismerésére, Mikép fog a' ministerium e' nehéz hivatásában eljárni, nem tudjuk. Mindenesetre igen üdvös volna, ha az iskola szakemberei a' törvény alkotása előtt indokozott véleményeiket a' kérdéses ügy felett minél sűrűbben nyilvánítanák, hogy az egyes kérdések kellőkép megvitatva jutnának szőnyegre. E' nézetnek köszönik e' sorok keletkezésűket. Mi ministerek nem vagyunk és így szabad nekünk óhajtásainkat előadnunk tekintet nélkül arra, vájjon kivihetök-e jelenben a' dolgok ugy, vagy nem. Korunk remények kora, 's a'mit a' mától hiába várunk, talán meghozza a' holnapi nap. Azért is lássunk a' dologhoz. Minden lény, melly a' természetszabta rendeltetésének megfelel, tökéletes, melly attól elüt, csenevész korcs. Emberré lenni, az ember rendeltetése. Társas élet, 's ebben teljes szabadság mulhatlan föltételei minden emberlétnek, mennyiben nélkiilök az ember azzá nem lehet, mivé természeténél fogva lennie kell, nélkülök rendeltetésének meg nem felel. Az ember társadalmon kívül nem képzelhető; már állati természete is együttlétet igényel, tekintve pedig az embert mint erkölcsi lényt, ma-