Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-18 / 25. szám

azt a' papi cselédszerü conventiók vastag rozsdája. Minthogy pedig már most közösen viseljük a' hon szükségeit, mindnyájan adózunk : könnyű mód lesz az eddigi deputatumokat megszüntetni. Nem nagy botrány-e az, midőn legtöbb egyházakban, a' szónokszékröl hirdettetik ki a1

sorgabonaszedés határnapja, 's a' buzgó érzetek helyébe, annak hallatára, templomban rémül meg a' fizetés miatt aggódó szegény nép? — Nem abnormis állapot-e az, midőn róm. katholikusoknál a' zsellér vagy szolga azon panaszkodik, hogy ö is ugyanannyit lizet papjának, mennyit az első gazda ; a' protestánsoknál pedig a' vagyonosok zúgolódnak azon, hogy ök mennyivel fizetnek többet, mint az alsóbb rendű emberek, holott egyik azt hallja, mit a' másik, a1

templomban? A' fizetési arányra nézve némellvek azt hiszik, a' népesebb egyház lelkészeinek nagyobb díjt kellene adni. Okaik arra építvék, hogy az elöbbretörekvés ösztöne munkásságban tartatnék, és hogy nagyobb fáradság és érdem nagyobb díjra is méltó. Csekély nézetem szerint az egyik ok épen olly egyoldalú, mint a1

másik. Népes egyházban úgyis nagyobb a' jövedelem a' pa lástdíjak által, pedig csak az olly nemű fáradság több a' legnagyobb gyülekezetben is, a' mellyért palástdíjt adnak. A' többi fáradság mindenütt egyforma. Az elöbbretörekvés tehát csak e' miatt sem fogna megszűnni; de még azért sem, hogy népesb egyházakban már a' papiak is csinosabb, kénvelmesb, a' társalgás öröme kellemesb, mert a' sok közt jobban találtatnak müveit, könyvtárral biró, 's hírlapokat járató uri hallgatók; 's illy viszonyokat müveit pap többre becsül egy pár száz forintnál; mig ellenben kevés népű egyházban sokszor afféle művelt ember egy sincs, de van kényelmetlen, elhagyatott, egészségtelen paplak; könyvet, hírlapokat senkinél sem láthatni, csupán magának járatni pedig nem birja meg jövedelme. Van ösztön abban is, hogy népesb egyházban még a' szónoklati remeklésre is nagyobb az inger, jobban találkozván a' sok közt ollvanok, kik ízléssel bírnak, és a' nagy szorgalommal készült jeles munkát méltányolni tudják. Ezenkívül népes egyházakban segédpapok is levén, a' rendes lelkész nyugottan mehet ki gyülekezetéből, fontos családi 's egyéb viszonyaiban, útra is, mig a' kisebb egyházban kilépni is alig mer házából, mert épen akkor kereshetik, mikor nincs otthon; 's ez aggodalmat okoz neki. A' mi már az úgynevezett papi jelesség előnyét illeti, melly nagyobb jutalmat követel : már imént mondám, hogy sokkal jövedelmezőbb a' palástdíjak által a' nagyobb gyülekezet, de kényelmesb, hasznosabb és gyönyörködletőbb is ; egyébiránt igen kényes dolog, édes uraim! az a' ,.jelesség és előny" osztályozása 's limitálgalása. Nem hiszem én azt, 's önök se higyék, mintha jelesb egyházakban kizárólag mindig jelesebb , kisebben viszont mindig kevésbbé jeles hivatalnokok működnének. Igen nagy hiúság és igazságtalanság volna ezt átalános elvül kimondani. A' szerencse nem mindig pontos fokmérője az erénynek. Én nem is első, nem is utósó gyülekezetben vagyok; de birok annyi szerénységgel 's igazságszeretettel, miszerint tudom és megvallom, hogy az envimnél alsóbb rendű egyházban is vannak nálamnál jelesebb egyének, és pedig ollyanok is, kik némelly fényes egyház lelkészével is kiállják a' próbát. Hiszen ismerjük azon ezerféle viszonyokat 's érdekármányokat, mellyek közt a' lelkész, még a' szabad választás utján is, hivatalra jut. Sok jeles egyházban vannak jeles hivatalnokok is, hála Istennek ! de hol van a' hivatalok ama boldog utópiája, mellyben átalán kinekkinek ollyan volna szerencséje 's méltányoltatása is,mint érdeme? Nonnunquam virtus medio jacet obruta coeno ; nequitiae classes candida vela ferunt. Tű. Petronius Arbiter. Figyelmébe 's megfontolásába ajánlom minden tiszltársamnak, különösen a' Peslre küldendő követeknek, e' tárgy körüli nézetimet, kiváltképen szívökre kötvén a' hivatalunkat és vállá- . sunkat lealázó conventiok alóli emancipatiónk erélyes és hatálos sürgetését, mellyhez adjon Isten jó sikert! Kis Sámuel. Papi nőíelenség a' rk. egyházban. Szerkesztő úr! Nem cselekszem haszontalan dolgot, midőn Önt egy itt megjelent 's levelemhez csatolt nyilatkozatra figyelmeztetem. Ma— gyári Alajos hittudományi oktató az itteni püspöki papnöveldében a' f. é. api\ 6-kán Temesvinegye közgyűlésében, támogatva Berecz Imre szentszéki jegyző által, a'' papi nötlenség tárgyában egy igen hatályos, korszerű 's minden jelenlevők állal tapssal fogadott beszédet tartott, mellyben egyenesen a' papi nötlenség ellen nyilatkozott. Mig egyebeknek nyilatkozataié' tárgyban nem igen sok ügyeimet érdemelnek, itt olly férfiak 's olly körülmények 's helyzetek között nyilatkoznak, mellyek nagy fontosságot kölcsönöznek a' dolognak. Ugyanis itt nem világi ember, hanem pap 's ez is nem egyszerű, hanem tekintélyes, azaz ollyan, ki az egész csanádi egyházmegye papnövendékeinek oktatója, tehát valóban competeris férfiú szólal fel a' papi nötlenség megszüntetése mellett. De még ennél is nyomosabb 's mondhatnám, reformatiói jelentőségű azon körülmény, hogy ez a' csanádi püspök szemei előtt történik, kiről tudva van , hogy ö a' magyarhoni rk. püspökök legjelesebbike 's tán nem sokára,—ha Isten is ugy akarja—valamivel több is leend mint püspök. Magyari úr és társa a' rkath. obedienliáról soha meg nem feledkeznek vala, hanemha tudják, miként a' papi nötlenség ellen irányzott szavaik föpásztori visszhangra találaudnak főnökük szivében, ki Romában sze-