Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-18 / 25. szám

badság érdekében annyit, mint a' mennyi nekünk van. Épen most nincs tehát okunk félni; mert azon erkölcsi szabadság, melly egyházszerkezeti autonómiánkat föltételezi, korántsem kiváltság, privilégium, hanem vallásunkkal testvérült elv; illyenhez pedig a' törvényhozás nyúlni nem akar, hanem csak a1 fonák czélu kiváltságokat, a' tör­vény előtti kaszt-előnyöket sodorja semmiségbe; 's illy sorsot több aféle privilégiumok, mint a1 közigazság, kölcsönös bizalom, szeretet és hűség megölő betűi, — már régen megérdemlettek volna. Egyébiránt az álladalom nem vághat fej­szét a' protest. egyházszerkezet gyökerébe, ed­dig gyakorlott erkölcsiszabadságunk élvezetébe, azon indokból, mert tanítóinak illő ellátást igérni nagvlelkü vala. Mi Székács testvérünknek e' mondását illeti: „Már csak valljuk meg, annak vagyunk szolgái, a' ki minket iizet," — ez egy oldalrul szentül igaz ; de a' Metternich és Appo­nyi nevekre emlékeztet, kiket a' mi kegyes, atyai szivü jó királyunk fizetett, de az összes állada­lomnak tartoztak volna híven szolgálni,'s e'köz­vetett szolgálat által teltek volna csak igaz szol­gálatot ama jó fejedelemnek, kihez a' magyar nemzetet olly határtalan tisztelet és hűség csa­tolja. Mi protest. lelkészek is örömmel valljuk magunkat az álladalom szolgáinak is, ha bennün­ket fizetni nem fogna is; mert nagyobb érdem millióknak szolgálni, mint egynek. Az egyházi szolgálat alatt tehát én közvetett és kőzvén szolgálatot értek. Közvetlen szolgálunk azon egy­háznak, mellynek kebelében hivatalosan műkö­dünk; közvetve azonban az álladalomnak, az ál­tal, hogy ennek vallásos, jó erkölcsű lakosok, jó honpolgárokat képezünk, mi által a' hon virág­zóvá, a' nemzet boldoggá leend. Már most tehát, midőn minket az álladalom fizetend, a' most em­lített okból — ugy látszik — ennek szorosabb értelemben is szolgái vagyunk: ne feledjük azon­ban, hogy csak közvetve ; mert közvetlen az egy­háznak szolgái vagyunk, és így egyházunk val­lásos elveitől, szerkezetétől, erkölcsi szabadsá­gunktól, mint egyházi autonomiánk fötényezöjé­töl, elszakadnunk 's elszakasztatnunk épen nem lehet. Nem kell félnünk továbbá : 2. Azért, mert midőn az ország a' keresztyén hitfelekezetek papjait, kik között mostanig olly sok jeles tehetségű 's közhaszonra működő egy­házi férfiak árvailag tengének, — kegyelettel fölkarolá, 's az országnak, mint közanyának ja­javaiból azokat illő évi díjjal ellátni, az elvet ki­mondá : ezzel tövényhozói magasztos hivatásá­nak, a' kor igényeinek kivána megfelelni, vala­mint egyszersmind a' jogszerűségnek is. Tehát az nem ollyféle ajándék, mellyért olly áldozatot követelne a' protest. egyháztól, minőt ez oda nem adhat, t. i. keresztyén vallásos elvről, er­kölcsi szabadságról és meggyözödésröli lemon­dást ; — hanem olly méltányosság az. melly azt kívánja, hogy miután a' keresztyén egyházak lelkészei mint értelmesség, vallásosság és erköl­csiség legnagyobb hatály és befolyással biró munkás terjesztői, 's így — mint a' polgári bol­dogság fötényezői — a'honra nézve is nélkülöz­hetlen hivatalnokok; miután ezek közt a' prot. lelkészek igen nagy része a' botrányig csekély díjból teng, nálunk pedig nincs úgynevezett „fun­dus religionismellyböl a' nép közadakozásiból kiállítatni szokott — igen mérsékelt és sokszor mégis panaszos — fizetéseiket jobbítani lehetne; — 's miután maga István király is nem egyik vagy másik keresztyén felekezetnek, — mert még akkor felekezetre-szakadásnak hire sem volt, — hanem a' közönséges magyarhoni keresz­tyén egyháznak adományozta a' fekvő javakat, a' szükségessé vált hitjavítás után azonban a' protestánsok azokból egészen kizárattak, holott ösi birtok örökléséből, csupán vélemény- 's hit­különbség miatt, egyik testvérnek a' másikat ki­zárni nem szabad : — ezek józan 's igazságos fel­fogása volt egyedül indok arra,hogy illy nagysze­rű átalakuláskor, mellynek „szabadság, egyen­lőség, testvériség" a' jelve; 's midőn a' polgári szabadság áldozatinak is megnyíltak a' börtönök ajtai, 's a' jobbágyoknak eddigi izzadásai is olly kegyelettel vannak letörülve 's megjutalmazva : — a" prot. egyházi hivatal is, mellynek szelle­mileg van múltja 's jövendője, ha már anyagi te­kintetben múltjában nem volt is öröm, legalább jövőjére adná meg az álladalom kegyelete azt is számára, és lássa már egyszer anyagi bilincsei­böli rég ohajtott kibontakozását. — Hajdan, mi­kor a' magát ártatlan vér-patakok tükrében látni szerető fanatismus szörnye azzal ámitá a'fejdel­meket és népeket, hogy reformatio—revolutio, mit azonban az eddigi história is diadalmasan megczáfolt: akkor nemcsak igen sok temploma­ink, hanem azokkal együtt egyszersmind ama fekvő javak is elzsákmányoltalak , mellyek az illető prot. lelkészi jövedelmek gyarapítására voltak a' buzgó hívektől adományozva. 'S épen e' miatt lettek a' prot. gyülekezetek anyagi te­kintetben annyira megernyesztve, hogy miután a' türelmi parancs sem adatá vissza elvett templo­mainkat és ezek jószágait;hanem csak megengedte nagy költséggel más egyházakat építeni : lelké­szeiknek általán véve olly csekély fizetést adnak híveink a' roppant fáradalommal és áldozattal együttjáró hivatalkodásért, hogy ha ezek felöl adatok jutandnak a' köztiszteletü cultusminister kezeihez : bámultában össze fogja csapni kezeit, 's a' cselédszerü irott convenliót kiejtendi kezé­ből. Tudjuk azt is, milly sokáig fizették prot. hi­vek róm. kathol. lelkészeknek azt, mit saját hit­vallású lelkészeiknek kellett volna fizetniök. — Mi volna már most természetesebb, mint az, hogy miután az álladalom közjövedelmei az önálló fe­lelős magyar ministeriummal biró nemzetnek,

Next

/
Thumbnails
Contents