Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-16 / 3. szám

elveiben tisztult párt elvált a' calixtinusok­t ó l. A' keleti határokra száműzetve kis egyházaik súlyos üldözések daczára mégis tovább terjed­tek Cseh-, Morva- és Lengyelországban a' e s e h és morva testvérek neve atatt. Legelső püspökeiket a" Waldensek püspökeitől szentelte­ték fel, és a' Waldensek maradványait egyéb ke­gyesekkel szinte keblükbe fogadták. Folytonosan elnyomva csak szegénységben maradtak, a1 bib­liában mind a' mellett nagyon jártasok voltak és egyházi belszerkezetökre nézve mint békeszerető emberek kezdőket, haladókat és töké­leteseket különböztettek meg. Elvetették a' szenteket és a1 kath. egyház fejeit. Az úrvacsorá­ban Krisztus testének a' kenyérrel és borrali mys­tieus egyesülését taníták. Nem állították épen azt, hogy ők teszik az egyedül-üdvezítö egyhá­zat, csak annak tagjainak lenni mondták magokat, és az első századok szellemében megállapodott egyházi fegyelem által erkölcsileg szigorú benső és kegyes életet tartottak. A' 15-dik század tudományának és kegyes­ségének ellentétében az egyház ellen, egyes tu­dós féríiak csaknem mindent érintettek, a' mi a' legközelebbi század harczaiban a'világot megindí­tá. Azon gondolatban csaknem valamennyien központosulnak, hogy az egyház szellemének kell megujulnia és pedig megtisztulnia a1 sz. irás által. így Goch János (Pupper) egy apácza­klastrom perjele Mechelnben(fl445)azon állítás­sal lépett fel, miszerint tévelygések mindig vet­ték körül a' ker. vallást; de épen a' tévelygések közben ki kell találni annak valódi szellemét. Ily— íyen tévelygéseknek tartá ö a1 Mózes törvényé­nek megtartását különféle alakban , hitet jó tettek nélkül, a' megnyugvást a' jó tettekben az isteni kegyelem nélkül, végtére a' szent fo­gadásokat mint az evagyélmi tökély feltételét. W e s s e I János (Gansfort) Gröningenböl, Cöln-, Löwen-, Párizs-, Heidelbergben, vég­tére hazájában tanácsnok és tanító (Lux mundi, Mr. contradictionum f 1489) iskolai bölcsészi humanisticus miveltséggelmyslicus alapokon va­lami tisztán bensőnek tekinté a'ker. vallást, melly csak Isten és szivünk között intéztethetik el. A' miért is egyházi intézetek feletti nyilatkozatai többnyire korlátozó szelleműek. „A1 sz. irás a' hit eleven forrása; az egyház szerződésen ala­pul ; az észbeli természet általános papsággal bir; csak az igazhitű pápának kell adni hitelt; egye­dül Isten bocsáthatja meg a' bűnöket; az egy­házbóli kirekesztésnek csak külhatása van; a1 bocsánat csak egyházi büntetésekre vonatkozha­tik; a' bűnbánat csak bensöleg végeztethetik el bűneink feletti szánalom, Krisztusnak igazsága és Istennek szabad kegyelme által; az igazi elég­tétel az Istenben való élet; és a' tisztító tűz vég­re az Isten utáni vágynak tisztító ereje." Barátja WesselJános (Ruchrath), Erfurti tanár és Vormsi hitszónok szigorú augustinusféle álláspontból kelt ki az egyház szokásai és szer­tartásai ellen. Mert — úgymond — ha a' kivá­lasztottak öröktől fogva állanak az élet könyvé­ben : akkor nevüket semmiféle egyházi átok on­nan ki nem törülheti, — semmi bűnbocsánat bele nem igtathatja, — és semmiféle, csak emberi ren­deletek és szertartások megtartása, mint a' mi­nőkkel a' kath. egyház meg van terhelve, elő nem mozdíthatja. Mig az efféle állítások nem irá­nyoztattak a' néphez, addig kedvező körülmé­nyek közt mint iskolai vélemények eltürettek. De Wessel a' domokosszerzetesektöl Mainzban bevádoltatott, öreg és beteg korában visszahu­zásra kényteleníttetvén,!479-ben klastromba zá­ratott, a1 honnan csak a' halál szabadítá ki öt 1481-ben. *) Ha mind ezeket összefoglaljuk és elgondoljuk, miszerint már a-1 7-dik században voltak, kik az egyháznak fonák irányát észrevevén, a' sz. Írás­ban kerestek menedéket az uralkodó egyház té­velygései ellen: szükségképen azon gondolatra kell jönnünk, hogy már a1 ker. egyház létesülésé­vel mindjárt meg volt a1 protestáns párt; vagy másképen azonnal, hogy kath egyházról volt szó, megvolt egy párt, melly a' s t a b i l i s m u s, —1 meg volt egy más, melly a' haladás mellett nyi­latkozott és harczolt. Látjuk mind ezekből elő­ször azt, hogy a' reformatio egyáltalában semmi visszatérést az apostoli időszakra nem foglal ma­gában, mint azok állítgatják, kik azt gondolják, hogy a1 reformátoroknak egyéb tenni valójoknem volt, mint elmozdítván mind azt, mi az egyházat katholikává tette, az apostoli egyszerűséghez visszatérni. Látjuk más részről, mikép a1 refor­matio nem egy ember agyában szülemlett meg; hanem, hogy az az összes emberiségnek haladása magasabb fokra. Mert ha a' történet nem egyéb, mint a' szellem fejlődése az időben, és Istenezen fejlődésnek indítója: akkor a' reformatio is Isten olly müvének lesz mondható, mellyre meg levén téve a1 szükséges előkészületek, a' reformátorok elevenen áthatva hivatásuk szellemétől, azt mint Isten hü eszközei ennek kezében, — az arra ren­delt időben mind századukat, mind saját rendelte­tésüket megértvén —a' legnagyobb buzgósággal és a' legönzéstelenebb lelkesedéssel végre haj­tanák. P e c z Gyúl a. Hitvallási oktatás. Senki sem kételkedik azon, hogy a' keresztyén vallás dicső alapítójától ugy van adva, mint ast emberiség vallása, ugy is van szerkesztve, hogy ne legyen égalj a' föld színén, melly alatt ez ne virulhasson, 's ne legyen nép, melly ennek birto^ *) Eddig Has*.

Next

/
Thumbnails
Contents