Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-04 / 23. szám

m 695 mind három egyházainkban buzdittatták a1

hivek, tartós és hosszú életű leend; neveltük ez általános megelégedett jó érzést, melly annyi arczon látható az által is, hogy iskolás gyermekeink, majalisokat a' mind két vallású gyermekek egyszerre 's együtt ünnepelték. 'S ez nagy nap vala; a' gyenge esemetét kell ápolni, hogy gyümölcsöt szedhessünk! — Ez alkalommal mind két vallású gyermekeink, lelkes leányainktól, kik a1

jóért 's szépért velünk egyiránt hevülnek, az egyesülés napjának emlékeül, szép fejér és nemzeti hármas szinü szalagokkal ékesített zászlóval ajándékoztattak meg,mellyen aranynyal hímezve az írás varázs szavai „egy vagyunk" diszlettek. Vajha szivökbe vésnék e' szavakat mindnyájan, kik velünk egy haza! lakói, vajha tanulnák megismerni, hogy minden szakadás, mellyet honunkban annyiféle szerencsétlen viszony idézett elö, most kétszeres átkos következésü reánk, 's hogy minden érdeknek, a' legfőbbnek, a1

haza nagy érdekének engedni első kötelesség, 's hogy végre mindnyájunkat, az ember természeti jogai elismerésén 's méltánylásán épült sz. irás szavai hevítsenek közös érzelemre, 's el ne feledtessék velünk, hogy midőn az emberek és keresztyének nagy közönségébe vétetünk fel, a' nagy egyesülésben már is „egy vagyunk". P. L. Halálozás. Folyó év mart. 20-án kísérők síri nyughelyére néhai Pothurnyai Antal urat, a1 tiszapalkonyai ref. egyház fögondnokát, 's benne egy tiszta buzgalmu keresztyént, 's nemes keblű emberbarátot élte 78-ik évében! Elhunytát széles ágazatú rokoni közt, legmélyebben érzi és kesergi, igen szeretett 's vele több évek óta együtt lakott öcse, 's öregségének páratlan gyáinola Kiszely Péter úr; de keserű 's méltán bánatos könyeket hullatának sötét ravatala fölött mind azok, kiknek öt közelebbről ismerni, őszinte barátságát, személyválogatás nélküli vendégszeretetét élvezni szerencséjük lehetett; főleg az ügyefogyott szegények és árvák, kiknek a' szó teljes értelmében táplálójok 's édes attyokvala.Grászbeszédet hallgatánk fölötte peneházy Gergely csáti idősb ref. lelkésztől Komáromy József miskólczi ev. lelkésztől ki a' példabeszédes bölcs 16: 31. versének „igen szép ékes korona a' vénség , melly az igazságnak utában találtatik" szavaiból kihúzott ezen főtételt: kikre nézve ékes korona a' vénség ? vagy kik viselhetik ékességgel az ösz föt? igen nyomosán ós korszerüleg kifejté: 1. azok, kik iste. 2. a' hon 3. embertársaik iránti kötelességeiknek megfelelnek. Utána Bódogh János csáti ifjabb lelkész átható ihletséggel szónokolt e' fő tárgyról „kinek lehet késő vénségét csöndes lelki békében tölteni ? 's kimutatá hogy annak 1., ki a' kor embere 2., ki igaz emberbarát. 3., ki vallásához hü keresztyén, és mi e' gyászpompánál is örültünk, hogy a' szónokok által kifejtett igazságok, dicsőült halottunknak ismert tulajdonai valának. A' gyász pompa után tárt ajtóknál ünnepélyesen felbontott végrendeletének egyik pontjában a' miskólczi ev. iskolára 200 a' csáti ref. iskolára pedig 120 p. forintot hagyományozott. — Nyugodjék csendesen e' felekezetességen felül emelkedett jóltévö hon vallás és emberbarát! 's hosszas síri éjjéböl, viradjon föl rá az öröklét jutalmazó szép napja! P rágay Lajos m. k. t. keszi ref. lelkész. Nekrolog. Közölve volt e1

lapok folyó évi 4-dik számában a' tiszamelléki helv. h. v. egyházkerület püspökének 's a' miskólczi ref. egyház első lelkészének, néhai fő tiszt. Szathmáry József urnák halála. Szolgáljanak pótló tudósításil ama rövid közléshez e' következők. Gyász ünnepélyét a' miskólczi egyház mint 58. éveken át füzérekkel tündöklött lelkészének jan. 23-kán avasi tisztes régiségü nagy templomában ülé meg mellynek minden zuga zsúfolva volt különbféle színezetű bel és kül vidéki roppant számú halgatók és lelkészekkel. Szónokokúi az illető egyházi tanács által tiszt. Tamko Ferencz keresztesi, és tiszt. Prágay Lajos tisza keszi lelkészek kéretvén föl, egymás után a' s. pataki éneklő kar művészi zengedezése mellett szónok székbe léptek; amaz a' derék pap kellékeiről beszélt, ez a' prot. papi nagyság képét adá, a' boldogúlt prot. nagy pap eredeti élet képéről levonva Élet képe ez. Származott Borsod vmegyében kebelezett Kazincz helységében 1763-ik évben, néhai Szathmáry Ábrahám akkor kazinczi, majd m. kereszeti lelkész 's később püspökké lett nemes atyától; az anyai vérségi egyenes vonalon unokája volt ö ama nagyhírű Ember Pál debreczeni prédikátornak. Édes atyja mindjárt kora gyermekségében, a' s. pataki főiskola növendékei közé iratá öt, hol mintegy öt éves deák koráig élvezvén a' tudományok édes tejét, nagyra törő lelke sugallatából Bécsbe ment, 's ott. két éves tartózkodásának ideje alatt, hallgatta a' politicai tudományokat egyetemi híres tanár Sonnenfelstöl, magányosan tanulván a' theologiai tudományokat is. Innét haza jővén keves ideig atyja mellett segédlelkészkedett; de majd csak hamar a1

theologiai tanokbani bővebb kiképeztetése végett, külföldi egyetemekre küldetvén, közülök Göttingátválasztá, hol egy év alatt Lesstöl a' hit és erkölcs tant, Michaeiistöl pedig a' négy evangyeliom harmonica exegesisét végig hallgatta, (melly utóbbi tanúlinánynak saját nyilatkozata szerint lelkészi pályáján igen sok hasznát vette.) Ekkor túlbuzgó ref. pap atyjának abbeli kérelmére , hogy ref. egyetembe menne, az engedelmes fiu Göttingából Márburgba költözött 's ott