Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-04 / 23. szám

vényesség utján fogok maradni. Ha pedig a' pazonyi ekklézsia elhallgatott kórö társa Tót urnák, úgy ismét nyilváníthatom, hogy roszabb ügynökre nem bízhatta volna ügyét azon ekklézsia, mert praemissái után nem sok.kedve lenne akárkinek, ajándékokat osztani; 's engedje meg, ha óhajtása nem fog teljesedni; minekutána az egyszer ajánlott ajándékot el nem fogadta a' pazonyi ekklézsiá. Berekesztésül nekem is lenne egy jó tanácsom Tót úrhoz, mint fiatal lelkész, ki még biró is lehet, az életben hasznát veheti. Minekelőtte két fél dolgáról Ítéletet hozna hallgassa meg mind a' kettőt; audialur et altéra pars. Kivált becsületbe vágó dolgokba melly tiszta keblű embernek életével felér , a' dolgok, alapos ismerete nélkül ne ítéljen, mint jelen esetbe. Ezekhez még csak egy pár szón t. Elvárom említett állításai igazolását vagy visszavonását, még pedig ugyanezen lap utján; mert különben, tudja ön uram ! ideiglenes sajtótörvény, és más egyéb ezköz is van az illyen méltatlan hazug rágalmak visszatorlására. Pálóczi Horváth Simony. Egy szó A. J. jegyzői utódom 's barátomhoz. Bizony csak jó társalgási kör ez a' Hírlap , méltók az utókornak is hálájára , a' kik ezt tőlük telhetőleg , akár anyagi, akár szellemi erejük 's tehetségükhöz képest ápolják 's föntartják. Szinte tizenkét—tizenhárom hete annak Isten kegyelméből, mióta A. J. barátommal, nem lehete szerencsém találkozhatni 's irne itt, milly szépen összejövénk. Talán ha Hirlap nincs, nem is tudja a' világ, élünk-e, vagy halunk? így pedig (kivált ha tiszt, szerkesztő úr is úgy akarja) nyíltan, az egész világ füle hallattára szemébe mondhatjuk egymásnak az igazat. Nagyon helyeslem,barátom,a' leczkét, mellyet B. atyánkfiának adtál e' lap 562-ik 's több következő hasábjain , czikked végén, hogy t. i. legyen igazság bajnoka, ki irodalmi térre lép. Igen is, én ist azt mondom 's épen ezen indoktól vezéreltetvén, hiszem, megengedsz, ha nyíltan kimondom az igazat, miszerint abból, a' mit felölem a' csak most idézett helyen K. J. alatt írtál, egy betű sem igaz. Nem igaz pl. 1. hogy csak K. J. 's mint állítod, minden most pártjához tartozó lelkészek 's egyházak (melly disznévvel aligha mart. 15—ik előtt nem kereszteléd el őket) vetették el a' képv. rendszert; mert lám magad mondod, hogy nálunk nincs képviselet: bizonyosan hát az egész e. m. következve tenmagad is elvetetted azt. Kár így akarni magát szépíteni, kivált vén embernek! 2. A' sem igaz, hogy a' másodszori megválasztás esetében el kellett volna a' jegyzöséget vállalnom; mert hol van az megírva, a' ltépvi. r. szertannak mellyik kötetében vagy hogy ahol a' képviselet életbe léptetett, anyival inkább a' hol nincs, a' kiszolgált jegyző, ha ismét megválasztatik, örök időkig, és feltétlenül, uj ra megujra köteles azt felvállalni? Ah ! így barátom ! a' közelebbi egyházlátogatási naplóban aligha lehetett volna szerencséd keresztfát ültethetni. De 3. nem igaz, söt nyilvános rágalom, hogy nekem a' tanácsbiróságról leköszönni sem kedvem, sem szándokom; mert ha illető e. megyém ugy akarja, ma inkább, mint holnap, és e' részben inkább magad, mint B. ura illik, hogy vagy füled volt rosz, vagy szived, miután bizton merek az egész tanácsszékre hivatkozni, hogy több alkalommal kértem magamat alóla felmentetni, de kérelmem, mint az esp. mikénti eljárásról tett indítványom, elhangzott. Valamint végezetre 4. az sem igaz, (hanemha idézett szavaidat újra magadra alkalmazod), hogy csak magam tudom, miért tettem le a' jegyzöséget; mert a' kinek füle volt, hallhatta, a' ki szivsugalata húrjait el nem szaggatta, vagy emlékező tehetségét el nem veszítette, juthat eszébe, a' mit leköszönésemkor a' takácsi gyűlésben his verbis mondottam: azért teszem le a' jegyzöséget: „hogy ha van benne haszon vagy gyönyör, hadd élvezze azt más is, ha pedig teher vagy unalom jár vele együtt, hadd hordozza más is". No hát tudod, legalább most már tudhatod kedves barátom 's utódom, hogy K. J. miért vállalta 's tette le három évre a' jegyzői tollat, de tudja a' t. közönség is. Ezé legyen hát a' hatalom pálczát törni fejünk fölött. Igen is, hanem mivel azt még ugyanezen t. közönség nem tudja, hogy vájjon A. J. ugyan azt a' tollat miért vette kezébe, talán jó lenne ezt is értésére adni ? Azonban csak lassan, hogy valamikép az igazság és méltányosság sérthetlen korlátain át ne törjük, adjuk át itt is újra a1

főhatalmat a' többször t. közönségnek, ö mondja ki, mint legrészrehajlatlanabb bíró : hogy a' ki nyilvánosan közgyűlésben, nem átall személyesen is allegálm, miszerint az esperi díj, mint mind ez ideig kizárólag csak magát az esperest illető, ezután ö és a' közt, Krisztus köntösekint osztassék föl, miért vállalhatta föl a' jegyzöséget ? És most hagyjuk elbarátom e' szép társalgásikört, nehogy más érdekesb jelentékenységekkel föllépendöket valamikép kiszorítsunk, alapdáról, a' csatavesztettek (kétségkívül anathemákkali) dijaztatásáról, pénzör felesketéséről, számadások megvizsgálásáról, majd másszor, ha az Úr ugy akarandja,'s az idö is ugy hozza mapával és élünk, Isten velünk! Isten egész édes hazánkkal,légy jó egészségben! Őszinte barátod, szerető polgártársad Keserű János, nyár. leik. Szepes-ígló. máj. 20-án 1S48. Tisztelt szerkesztő úr! sietek önt kedves és vigasztaló eseményről tudósítani. Mig hazánk számos vidékei-