Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-06-04 / 23. szám

Kiiencz észrevétel a' prot. egyházi szolgák státus-pénztárbóli díjaztatása ügyében. Miután a' magyarhoni két evang. testület már valósággal felhíva van, a1 ministerség előtt meg­jelenni, kétségkívül olly czélból, hogy az egy­házak 's iskolák elláttatása és az egyházi szol­áknak státus-pénztárból díjaztatási terve véle közöltessék; és az evang. egyházak és iskolák statisticája közvetlen maguktól a' prot. rendektől nyujtassék be : a' minden felekezetű egyházi szolgák státus-pénztárbóli díjaztatásának életbe­léptetése többé nincsen messze. A' ministerség tervével ugyan, bizton reményijük, könnyen megbarátkozhatunk. Mert e' tárgyban cynozu­rául alkalmasint a' sokat vesztett és áldozott r. kath. clerus vétetvén fel; a1 teljes egyenlőség pedig minden felekezetekre nézve törvényszerü­leg szólván : a' jótétemények mostoha kezekkel mérve nem lehetnek. Mivel azonban falusi lel­készeknek nyomasztó sorsbóli kiemeltetésöket a' prot. világi rendek és hivek bizonyos félté­kenységből nem épen szívesen óhajtják; sőt ma­guk az evang. lelkészek között is találtatnak ollyanok, kik e' jót csak némi kikötések mellett vélik elfogadhatónak: tehát a' ministerségben bizunk, miszerint az leend olly nemes lelkű, hogy az illy önjavukkal ellenkezők daczára is, evang. egyházi szolgáknak, a' catholicusokkal egyen­lően, ki fogja szolgáltatni, a1 mit. mint méltányost lélekszám-aránylag kinek-kinek elszán. Hanem saját hiveinkkeli viszonyainkban merülnek itt fel nehézségek, mellyekröl szándékunk néhány észrevételeket az olvasó közönség elébe ter­jeszteni, és főleg az evang. papságnak figyel­mébe ajánlani, hogy az midőn jobb léte és a' hazai mostohafmságból az édesfiuságba átté­tetése terveztetik, a' reform által az eddiginél még roszabb sorsba ne sülyesztessék. I. Elvül vétessék, hogy prot. hivek jövendőre se maradjanak épen minden fizetési teher nélkül, egyházi szolgáik iránt. Mert ezen alapszik a' hivek és lelkész közötti legfőbb viszony, a1 hí­vás, és szerződés. A' hivek speciális előszere­tetüket és hajlamukat, valamelly egyén iránt, csak igy nyilváníthatják tettlegesen; és csak igy válogathatnak az egyénekben. II. Névszerint maradjon meg, bár csekély összegben, az u. n. palástdíj (stóla), ugy nem különben a' bizonyítványok és anyakönyvi ki­vonatok kiadása; a1 hivó levélben meghatáro­zott taxa szerint. Ha pedig a1 palástdíj eltöröl­tetnék, tehát III. Az egyházi functiók legegyszerüebb for­máikban alkalmaztassanak mindenkor, és minden személyválogatás nélkül. Akarom mondani: hogy a1 lelkész palástdij nélkül tartozzék betegeket gyóntatni, helyben a' templomban a1 szülötteket keresztelni, az új házasokat összeesketni, az agendai formulák szerint; halottakat is elkísérni, éneklés és agendai imádságok mellett. De midőn valamelly egyes gyülekezeti tag e' szent dol­gokban fényűzést kiván gyakorolni, pl. a' lel­készt ujdon született gyermekének keresztelé­sére házához kéri; vagy midőn különös szer­tartással és szónoklattal járó esketést követel, alán e1 végett a' lelkészt templomon kivül mesz­sze fiókegyházba is elfárasztván; vagy midőn halott fölött predicatiót és búcsúztatást rendel meg ; mind ezen esetekre a' hivólevélben meghatározott palástdíjak nyújtassanak. IV. Legkülönösebben még is palástdíj alá ve­tendök okvetlenül a' temetési eljárások modorai, mellyeket ha a1 prot. lelkész minden alakaikban, és a' hivek önkénye szerint meghatározva, pa­lástdíj nélkül teljesíteni lesz köteles: ezzel ő végetlen új vexáknak leend kitéve, és a' hivek­keli békés viszonya feldulatik, a' midőn olly te­her rovatik reá, mellynek népes és fiókegyházas fárában télen nyáron megfelelnie, segéd és leg­jobb akarat mellett is, physicai lehetetlenség. De egyébiránt is a' minden halottak fölötti szónok­lás nem egyéb, mint az Isten igéjének hirdeté­séveli visszaélés; melly azért sok helyen nem is divatozik, pl. a' győri egyházban a' nagy Ráth Mátyásnak eszközléséből örökre eltörlesztve. Miért ne lehetne ezt határok közé szorítani, az összes prot. egyházban általán? Most van je­len az idö, hogy híveink közöl ezen elhatalma­zott rosz szokást irtsuk ki, vagy legalább meg­szüntetéséhez előkészítsük. Valóban a' melly lel­kész e' négy pontba bele nem egyez, az saját érdeke ellen dolgozik; sőt meglehet, veszedel­mére. Mert V. Az európai nemzeteknek e' felzajdult har­czában ki merészel jófállani azért, hogy a1 sta­tustól kifolyó díjazások, bár dicséretesen elkezd­ve , nem fognak fönakadni, sem alább nem csökkentetnek ? A' megtörténhető rosz esetben aztán melly jól esendik prot. lelkészeknek ma­gukat híveiktől huzamosan ápoltatva látni! VI. Még egy aggódást kell nyilvánítanom, mellyre egy e' napokban nálam felmerült eset ad alkalmat. Mult vasárnapon szentszékről gr. Zay Károly urnák körlevelét felolvasván, azt kevés paraphrasissal magyarázgattam, használ­ván az épen akkor hozzám is elérkezett meghí­vó levelét a' ministerségnek. Mi történt? Más­nap reggel csak belép ám hozzám egy közrendű polgárnő, mint gyermekágyból egyházhoz ke­lendő szülöanya, 's többek közt azt mondja, hogy neki ez 's ez vitte volna liirül a' mult vasár­napi hirdetést, miszerint az egyházhoz keléskor már ezentúl nem kellene fizetni semmit. íme! melly kész a' nép minden szóból azt magyaráz­ni és érteni ki, a' mire amúgy is ollyan igen hajló, és a' miről már előre álmodozik, az egy-

Next

/
Thumbnails
Contents