Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-05-28 / 22. szám

valóban püspöki érdemteljes életére 's működéseire nemcsak mi mindnyájan, hanem a' hazai összes evangy. egyház is büszkék valánk, ki iránt mi valódi gyermekded szeretettel 's érdemeihez méltó tisztelettel viselteténk, azon főpapot, kit harmad fél év előtt, midőn életének utósó napjait nyugodt működésnek , foglalkozásnak szentelni vágyván, pásztori botját letenni akarta, ugyanezen gyülekezetek esdve kértek, hogy őket el ne hagyja, hogy felettök ezentúl is atyailag őrködjék, hogy érdemdús életpályája végéig hiv vezérök, bölcs tanácsadójok , lelki védelmök 's vértjök, és az egész superintendentia legméltóbb támasza 's dísze maradjon, azon föpásztort , ki miután megszomorodott községei ostromló kérelmeinek atyailag engedve , püspöki felügyelése alá bizott községeit másfél év előtt egy olly föpásztori levéllel üdvözlé, melly mind ezen egyházak szószékeiről a' híveknek hirdettetvén, atyai, szelid, de az Űr szelleméhez képest erőteljes szavai, kérelmei, intései, figyelmeztetései, bátorításai, és áldásai által minden szivet 's lelket annyira meghatott, hogy hivei öt újra felszentelék, mindnyájan mélyen megindulva örömkönyes szemekkel tekintének az ég felé öt szent buzgalmában, tisztes életkorában, föpásztori magas hivatalába, Isten kegyelme védelme 's gondviselésébe ajánlván. És ezen végső pásztori szavai gyülekezeteinél, mellyek föpásztori 's vezérlete alatt még huzamosb ideig maradhatni reményltek, a' legdrágább , legszentebb örökség. Ezen főpásztor , néhai főtisztelendő Józelly Pál superintendens, hittanár, élete 73-ik évében elvetetett tőlünk, és átadá föpásztori botját annak, ki ugyan azt 25 évek előtt reá bizá, minden iránt a1

mi igaz , szent , ember 's Isten előtt jogos, mind az iránt, a1

mi istenileg fenséges, fogékony szive megszűnt közöttünk 's szeretett övéi között verni , annyi mély tudománnyal, olly mély keresztyéni bölcseséggel, olly szép, gazdag és érett tapasztalattal, olly szentesített és tevékeny akarattal felékesített szelleme elhagyta földi színpadát, hogy az Úr áldottinak, a' tökélynek és boldogságnak magasabb országába költözzék át, mellyre magát itt a' vetésnek országában, ezen munka 's különféle küzdelmek iskolájáolly nagy mértékben valóban méltóvá annyi ban , tevé. Született Nyitramegyében Werbóczon 1775. évben, a' pozsonyi főiskolában magát mivelve, az akkori időben annyira virágzó jenai egyetemben me<* alaposabb és mélyebb hittani és bölcsészeti ismeretekkel gazdagodva, élte 23—ik évében, mintán mint papsegéd Szarvason az ottani ovang. lelkész 's egyszersmind az akkoriban ott virágzó gazdasági intézet igazgatója mellett három évig közmegelégedéssel működött, az aszódi gyülekezetet 7 évig mint pap áldásdúsan vezérlé, aztán Czinkotán a' pesti senioratusban a1

hívek seregét mint lelkipásztor hiven és szeretettel legelteté, említett egyházi állomásain egyházi tisztségeket, u. m. dekanságot, esp. jegyzöséget, esperesi hivatalt is, érdemteljesen viselt, mindenütt és mindenkitől, alsóbb 's felsöb ranguaktól,hitsorsosaitól's hitrokonaitól valódilag tiszteltetve 's őszintén szerettetve, hivatala és állomásai változtakor mindenütt 's mindenkitől forró könyhullatások közt megsiratva, fájdalmas, de szivböl fakadt áldások 's kivánatoktól kisértetve, azoktól, kik közt a1

bányai superintendentiában forgott 's működött, soha nem feledtetve, a' legfensöbb, az égi főpásztor vezérlete által, az érette küzdő egyházgyülekezetéböl, ezen tiszai superintendentiába tétetett át, 's ez által, a' legmagasb, de egyszersmind a' legnehezebb, legfontosabb és legszentebb kötelesség, 8 seniorátus, 125 gyülekezet, 170,000 lélek bízatott reá. Mert alig hogy ismét egy ujabb hatáskörbe, az iránta bizalommal viseltető tiszolczi gyülekezetbe áttétetett, három év múlva köztetszéssel 's általános bizalommal tiszteltetett meg, 's ennek közetkeztében 1823-ik évben Késmárk szabad kir. város templomában föpásztori méltóságra emeltetett és ünnepélyesen beiktattatott, 's ezen hivatalát egész élte fogytáig híven, munkásaindicséretesen 's erőteljesen,atyai szelídséggel, vallásos komolysággal és buzgalommal, Isten's emberek előtt viselte. Ezen, csak hamar közönségesen elismert jelességei nemes szelleme , terjedelmes és mély hittani ismeretei, fáradhatatlan föpásztori ébersége 's munkássága , a' német nagytudománya theologok figyelmét is magára voná, kik hivatalos 's egyéb kitünö érdemeiért fel is tevék fejére a' legszebb 's legkiérdemlettebb koronát az által, hogy öt olly ritka megtiszteltetésre, t. hittanárságra érdemesítették. Szivhóditó örömmel fogadtatott mindenütt, hol hivatalos vagy privát látogatásait tette, a' gyülekezetekben. De egész fellépte tiszteletgerjesztö is volt a' nagyok, testvéries a1

társak, oktató a' hivek, atyai a' szegények, vigasztaló az ínségesek irányában. Illyen volt gyülekezetében is, hol háza valamint mindig, ugy kivált a' legújabb szűk időkben az éhezőknek és betegeknek menedéke volt. Maga osztá ajándékait, házról házra járt családjával együtt, segített, vigasztalt, gyógyított, áldozott. Takarékpénztárt állított fel közöttök,mellynek áldásait érzendi még az utó kor is. Hogy a' boldogító hit, a' vallásosság, az erkölcsiség minél jobban terjedjenek, egyházak és iskolák virágozzanak, ez volt főfeladata, mellynek megoldásában mindvégig fáradozott. A' miért annyit működött, a' mi annyi félreértést és bántalmat okozott neki, nem vala egyéb, mint a' mit a' törvényhozás jelenleg teljes mérmegadott, 's ha ö mostan élne, nemcsak PÁPA S MKYTÉF.Í