Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-05-21 / 21. szám

rezni. Az előbbi kérdést tehát tulajdonképen ugy kellett vala tennünk: Ki által vizsgáltassa a' sta­tus a' leendő lelkészek vagy tanárokat? Hogy magok a' tanárok már az ifjakhozi .viszonyoknál fogva tökéletes részrehajlatlansággal nem bírás­kodhatnak, az elismert dolog. Más részt az is bi­zonyos, hogy senki nem képesebb vizsgálni, mint a' tanár, ki a' tudomány haladását legjobban is­meri és képviseli. Mindeneket meghányva, mi e' következő intézkedést javasolnék: Föltéve, hogy apróbb istenészeti facultások a' pestin kivül más tudományos intézeteken is len­nének , évenként augustusban 3 vagy 4 város- j ban összeülne egy vizsgálati bizottmány, melly előtt minden istenészettanulókazon városok kör­nyékéről examináltatnának. E' bizottmány ki­jelölése ismét az egyházi közgyűlés dolga lesz, a1 kinevezés pedig a' cultusministert ílletendi, ki a' tagok számának egy harmadát, a1 facultás tanárai közöl választja. A' vizsgálat elébb az elméletre iránvoztatik, aztán az elmélet alkalmazását veszi szemügyre és a' tárgyak szóbeli megvitatása felváltatik Írás­beli dolgozatokkal. De ama tudákos szemfény­vesztegetések , a1 thesesek meg a1 defensiok, örökre eltörölendök. Ki a'tudorczimet nyerni akarja, az különös szigorúbb examennek vesse magát alá Pesten, azonkívül tudományos értekezés írására köte­leztessék , melly szinte szigorú bírálat alá jus­son. A' tudorczímmel megadatik a'szabadság, ta­nárjelöltképen fölléphetni. Ezek volnának, dióhéjba szorítva, nézeteim az alapítandó theol. facultásról. Végül azonban legyen szabad lelkem meg­győződését kifejeznem az egész papi ügyre. — Sokan, kik e' vázlatomat olvasandják, igényei­met a' leendő lelkészekre nézve talán túlzottak­nak mondandják. Mi általában könnyű vegét sze­retjük fogni a' dolgoknak, és arra, hogy valaki agendáját elkintornálhassa, egy halotti prédiká­ciót elmondhasson, épen nem látszik szükséges­nek, hogy annyi készületeket tegyen. 'S ha a' dolgot ugy nézzük , a' mint sokan csakugyan nézik is, az a' sok mindenféle csakugyan feles­leges lom gyanánt tekinthető. Ugy is „theologia contemnitur" és a' jobb eszű ifjú, ha csak mód­jában van, más életpályán keresi boldogulását. Illyen 's hasonló veszékelések fognak felhozatni szigorú tervem ellen, 's fáj mondanom , hogy nem ok nélkül szólalandnak fel. — De uraim! nem a1 theologiában fekszik a' hiba, hanem a1 theologusokban. A1 theologiában a' szellemiség­nek leggyönyörűbb virágai nyílnak a' gondol­kodónak. A' vallás, hol igazán az, minden idő­ben a' kor általános műveltségének fejleménye, ugy hogy minden korszaknak tulajdonképen sa­ját credója van. Az eszme ugyan örökké való, l változhatlan, de az emberi ész, melly azt fölve­szi, a' fokonkénti érlelés és tökéletesedés törvé­nye alatt áll. A' mi elébb egyes emberek szelle­mi tulajdona, lassanként a' sokaság meggyőző­désévé válik, akkor az ész üli diadalünnepét, az Isten országa terjed és a' vallás egy lépéssel előbbre ment a' tökély felé. Az igazság ma az, a' mi évezredek előtt volt, mi csak abban va­gyunk előbbre, hogy a' mi akkor kevés válasz­tottaknak volt sajátja, az most a' nagy sokaság tulajdona. Ez az emberiség tökéletesedésének örök folyamatja. A' papnak magasb hivatása pe­dig nem egyéb, mint hogy a'népnek vezére le-i gyen azon tökéletesedés felé. A' mit a' kor ér­lelt, a' mit az emberiség jobbjai Isten és a' ter­mészet titkaiból föllepleztek, a' társadalmi élet kifejtett, azt ö, a' nép embere és a' szellem avatottja, gyökereztesse meg a' sokaság közt. Azonban ebez e' jó akaraton kivül nemcsak nagy készültség kívántatik, hanem folytonos szellemi munkásság is. Ehez nem elég ismerni a' jelent, nem elég ki kutatni a' multat, hanem az emberi lé­lek mélyire szállva, szakadatlanul bányászkodnia kell a' szellemi világ titkos alapjaiban. De ez nem minden ember dolga és minden esetre ahoz csak hosszas szellemi foglalkodás vezethet. Azért kívánnám minél hosszabbra szabni az egye­temi élet cursusát, hogy megszokás által a1 le­endő lelkésznek a' szellemi foglalatosság szük­séggé , a' tudomány mindennapi kenyerévé vál­jék. Pap, ki máskép érez, ki magas hivatásáról elfelejtkezve, népszolgává szegődik, üres formák őrévé aljasul, azt méltán sújtja a' jobbak meg­vetése , mert az embernek legszentebbjét ta­possa. Olvassátok figyelemmel a' nagy apostol szavait Timotheushoz, és kivánatimat mérsékel­teknek találandjátok. Dr. B lo c h Móricz. A1 magyar nevelési ministerium teendői. (Folytatás Lásd 17-ik szám.) A'husvéti szünidőkben tett utazásom miatt kissé későn folytathatom e'czikket. Ezen utamban igen sok körülményt találtam , mik a' nevelési minis­terium teendőit sürgetik, pedig nem nevelési szempontból tevém utamat. Hátha illyenböl teszi vala valaki, mennyit talál ?! Van egyfalú, Dobi­csán nevű, Gömör szélén, a' putnoki útban. Itt meglálogatám az iskolát; a' legnyomorubb álla­potban találám mind a' tanítót, mind az iskolát, mind a' féligépült egyházat, ugy hogy illyen körülmények közt gyermeket és népet nevelni teljes lehetetlenség. Nem akarok én szólani a' szegény tanító ügyetlenségéről, ö ennek nem oka. Miért nem nevelték azzá, a' mi tartozik len­ni? Mellőzöm azt, hogy négy—öt gyermek a* düledező fal alatt ült, mint megannyi kis gép czél­szerütlen könyvet tartván kezében abból szaj­kóskodott, mert a' szegény tanitó másképen ta­nítani nem tud. Nem említem azt, hogy az isten­tisztelet azon tanszóbában, vagy inkább tan-

Next

/
Thumbnails
Contents