Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-30 / 18. szám

változni kell. E' változás mindig közelebb visz az istenség valódi fogalmához, 's épen e' változásban rejlik a' világ haladása is. Az emberi értelem gyenge de erőssé növekedhetik. Ismeretének határ van szabva, de e' határ ideiglenes. Minden haladás, mit a' szellem mezején tesz, egy korlátot zúz le ismerete határaiból, — 's minden korlátlezúzással közelebb áll az istenséghez, kit megközelítni föladata. Nem mondom, hogy Isten az ember, de Isten is. Van benne isteni elem. Hisz az atya benne is nyilatkozott, a' fiu érte jelent meg, a' szent lélek vezérletére van rendelve. Szent lélektől vezéreltetünk, 1

s ezért mondjuk, hogy szellem vezérli a' világot. E' szellemnek küzdenie kell számtalan akadályokkal, 's épen e" küzdésben áll a' világtörténet. — Minden küzdés a' lelki világ gyözedelniével végződik, 's minden kivívott győzelem új korszakot nyit meg. Négy nevezetes korszakot ismerek eddig. Az első Jézusig, a' második Lutherig, a' harmadik korunkig terjed. A' negyediket nem rég kezdtük meg. Az első korszak nem volt egészen szellemnélküli. De nem volt irány-adó, ki az istenséghez utat mutathatott volna. Ezerfelé ágaztak az istenségröli vélemények. Sokan természeti lényekben, sokan érzékiségbe sülyedéssel imádták azt. De voltak nézetek, mellyek ha hiányosak is, az akkori kor szelleméhez viszonyítva tiszteletet érdemelnek. A' persák hittek már egy általános lényt, kiben minden ellentétnek ki kell engesztelődni. Ez általános lény volt náluk Zeruane-Akeréne vagy az idö, miben a' jó 's rosz, világosság 's sötétség fogalmai kibékülnek. Ki nem ismer rá itt a' szellem nyilatkozatára ? Ellentétet képezett e' korban a' szellemmel az iránytalanság, melly szerint az Isten igaz ismeretéhez vezető út senki által fel nem találtatott. Ez ellentétnek meg kellett szűnni, 's született a' Jézus. Szellem-világ teremtette öt, 's vele új korszak kezdődik. Kimutatta az istenséghez vezető utat, megmondta, hogy mind fiai vagyunk az atyának, ö általa 's ö benne élünk. Ki nem ismer rá itt az egyenlőség szent elvére? Szeretetet tanított ö, mert az Isten fiai közt nincs különbség, nekik egymást testvérileg kell szeretniök. E' szeretet szabadságot hirdet mindeneknek , mert szeretett testvérjét szolgává senki le nem alázhatja. A' ki testvéri szeretettel karolja át az emberiséget, az vétkes nem lehet... mert a' ki vétkes , az magát szereti csak, előtte porba hullanak a1

testvériség szent lánczai. Ez az oka, hogy Jézus hirdette az erkölcsiséget. Egyenlőség, szabadság, szeretet, testvériség,! erkölcsiség ezek voltak a' szent elvek J mellyek üdvezítönk tanítmányában kimondattak. Magasztos elvek, mellyekhez épen azért, mert magasztosak, az emberiség fölemelkedni nem bírt. Az akarat nem hiányzott, de ott áltak az ellentétek, mellyeknek óriás szirlfalán megbukott az akarat szentsége. Főellentétet képezett a' elérus. Nem azért mintha nem tudta volna teendőit, hanem mert nem akarta tudni. 0 akarva vétkezett az emberiség legszentebb jogai ellen. Bűne nagy, mint az öntudat, mellynek ítélőszéke előtt már az életben számolnia kell. Rá milliók vaksága óriás sulylyal nehezül. — Vétke sokkal nagyobb, hogy sem a* felelet mértéke azt magába foglalhatná. Rendeltetésével ellenkező irányban működött. Sokkal mélyebben sülyedt, mint Babilonnak gyönyörvadászó papjai. Kiemelkedett a'pápa, hogy széttörje az egyenlőség lánczait, mellyekben még Jézus is testvérnek mondta magát az összes emberiséggel. Szentségre vágyott mert szívében nem találta föl azt. Arany kereszteket aggatott magára , hogy elfödje általuk lelki szegénységét. Első functiója az volt, hogy az gazságot temette el. Nem keresztelt, ugy is tudta, hogy maga is elég kereszt a' világon. Hatalmat akart az egyház szent feje. Ezt fölvilágosodott nép közt elérni nem reményiette, 's hogy czélját elérhesse, a' lelki-világ zsarnokává lett. Megrabolta a' hitet legszentebb kincsétől, a" meggyőződéstől, hogy szavára mindenek vakon engedelmeskedjenek. Kiszabta egyesek gondolkodása határát. A' szabadság gyilkosává lett. Jeles egyének tűntek föl, kik szánták a' népet. Fáklyát gyújtottak, hogy a' lélek éjét földerítsék. A' nép kétségbe esve szeméhez kapott, hosszas sötétség után szemet bánt a'világosság. A1

pápa használta az alkalmat, 's az egyes nagy lelkületek máglyán hamvadtak el. Az elámított nép örült, hogy megszabadult jótevőitől. Az áldozattá lehetés azonban nem riasztott vissza minl den nagy elméket. Többen léptek föl egymás után, 's a' nép kezdte megszokni a1

világosságot. Huss 's Iiyeronym máglyája üszkei közt már egy nemzet fölvilágosodásának szent tüze égett. Harczra kelt a' szellem, hogy megküzdjön a"1

sötétség bajnokaival, de hősei véresen borultak a* pápa trónjához, hogy áldozattá legyen a'szeretet. Minden szabad eszme eretnekséggé bélyegeztetett. Fölvilágosodni halálos bűn volt. Tudni 's kimondani, hogy a' pap vétkezett, szentségtörésnek tartatott. Szószékeken hadat hirdettek a* más véleményű ellen. Gyűlölni taníták emberrel az embert. A' testvériség száműzetve volt. Milly lábon állhatott az erkölcsiség, gyaníthatni az előzményekből. | Ez így soká nem tarthatott. Jézus tanainak ! diadalt kelle kivívni a' sötétség birodalma felett. « #