Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-16 / 16. szám

zelmekkel! fogadjuk azt mennyből jövőt, Istenhozta szíves szózatával! és a' bizalmatlanság ördögeit hetvenhetedik pogány országba magunktól száműzvén, örüljünk a' becsületes akaratnak. Ha bizodalmatlankodunk, hasonlítunk azon falusi honfitársainkhoz, kik is hallván .robottól 's dézsmától való felszabadulásukat1

, gondolkodó komoly homlokkal álltak — egymásra néztek — egyet sem szólva, sokat szólani látszottak — végre imigy okoskodván: „Isten legyen velünk, mi ezt alkalmasint meg fogjuk siratni" megfoszták magokat a' kellő örömtől. És ugyan miért rémültek el imigy a' jámborok? Mivel több száz esztendő óta, mindig és mindig csak terheltettek;— mivel számtalanszor megcsalattak, — mivel úrbérben nevekedett lelkük tudatlan, gyenge, ravasz, és épen azért gyanakodó — szóval mivel megszokták a1

fortély ördögeitől nemcsak éjjel, de nappal is félni. E' cselekvés 's gondolkodás nem illik mi hozzánk, — minket, az ország jelen körülményeivel megismerkedett papokat, Ö Felségének boldogítási tiszta szándéka egyedül örömre fakaszthat fel: ha azonban, a' szerencsétlen jövendő, angyal helyett, egy alattomos mephistót küldeni találna, üdvezelni fogjuk akkor— annak idejében — Merengő úr bölcs belátásait 's vele együtt teljes erőnkből, a' gonosznak elüzetésén munkálkodni. Azt mondja Merengő Úr, hogy a' magyar protestáns egyház, eddig szegény ugyan, de szabad volt. Ez állításból alkalmasint csak az első rész, tudnillik a1

szegénység, igaz, — de a1

másodikkal, tudnillik a' szabadsággal, magyar multunk nem igen dicsekedhetik. Merengő úr! Multunk minden nyomon üldöztetésre és nyomatásra emlékeztet bennünket — ""s mi leginkább a' magunk megterheltetésében szabadok voltunk : mig végre az ujabb idő, valamint a' jobbágyságra, ugy reánk is, jobb napokat hozott. Hogy templomainkat, iskoláinkat 's minden egyéb épületinket, hetven esztendő óta építenünk szabad — ha tudnillik pénzünk van — : bizton hiszem, hogy ezen izzasztó szabadságunktól egy könnyen valaki meg nem foszt, — és névszerint a' kormány, e' foglalkozást, örök időkre, bölcsen nélkülözheti. Van azonban e'terhes szabadságban mégis valami jó, és az, nézetem szerint, azon erkölcsi hatásban kerestetendö, mellynél fogva azon egyház , melly templomait 's egyéb épületeit maga építi, buzgalmának ezen üdves szüleményihez, mások felett jobban ragaszkodik is. Innen magyaráztatható, hogy felépítvén híveink, rendesen nagy megerötctésükkel, valamelly templomukat, abba szeretnek járni is, és annak fentartatásáról is gondoskodni ; innen magyaráztatható továbbá, hogy felépítvén híveink egy iskolát, 's fogadván beléje egy tanítót, gyermekeiket is, mások felett iskoláztatják ; innen magyaráztatható, hogy a' protestáns ifjúság, az iskolák utján , nevel elegendő mesterembereket, kereskedőket, művészeket t gazdatiszteket, tudósokat — ugy hogy másoknak is e' nembeli gazdagságunkból kölcsönözhetnénk Mind ezt, 's több mást gondolóra véve a' magyar kormány, ugyan hogy tehetne olly valamit, a' mi kevésbé czélszerü? a' mi az egyházakat fentebbi üdves , erkölcsi hatástól megfoszthatná ? Söt annál kevésbbé van e' nemű kormányi beavatkozásnak helye most, a' mikor honfitársaink terhei megkevesbültek, anyagi erejük nevekedett, ellenben a' kormány kiadásai alkalmasint meg fognak szaporodni. Itt következő föelv kormányra 's egyházra nézve egyiránt üdves, tudnillik : „mindenik egyház, bármelly valláshoz tartozzék is az, templomát, iskoláját 's egyéb épületeit ö maga építi" — az az egyház pedig, melly maga megtenni vonakodnék, Istenét szerető keresztyén egyháznak nevét egyáltalában nem érdemelné meg : minél fogva arra sem érdemes, hogy mások bíbelődjenek vele, — segíthetik azonban, akár tanácscsal, vagy valami ízletes tervnek nyújtásával, akár pénzzel vagy bármelly egyéb áldozatokkal. Fogja-e már most ama jövendő, alsóbb rendű papságot boldogítandó törvény-javaslat, az egyházakat is boldogítani akarni? Nem igéri, — és merő ráfogás, hogy a' terhekben osztakozni akarna — az akarat világos, tudnillik ,,a' kincstár egyedül a' szegény papokon 's talán tanítókon is, könyörülni szándékozik." Sokan eddig, folytonos tanulás helyett, hogy élhessenek , kénytelenek voltak hozzá fogni a' gazdálkodáshoz, — és így, papi foglalkozás helyett, paraszt foglalkozáshoz; ennélfogva, sokan a' tanításnak 's nevelésnek kipótolhatlan kárára, elparasztoskodtak : üdvez légy tehát, te jobb jövendő, melly kezeinkbe szolgáltatni fogod azon eszközöket, hogy iskoláinkból kijővén, és papi, vagy tanítói hivatalt elvállalván, haladhassunk előre a' tudományokban, 's ne vonassunk hátra, hátra a' paraszt életbe, — mivel egyházaink lelki haladását, paraszt életünk által, nem mozdíthatjuk elő. A' vak a' vakot ha vezeti, mindketten gödörbe eshetnek. Merengő úr! Miért gyanakodik reánk előre, hogyha annyit nyernénk, a' mennyi elég orvosi értelemben, ha az állodalom jól fizetne minket, akkor áruba bocsátanék erkölcsi szabadságunkat, vagy hogy fumigabimus ecclesianos nostros? Az, kedves Merengő Úr! annyi, mint a' pénztárnokot megfenyegetni, hogy adni ne merészeljen, — az annyi, mint tiltani a' kést, hogy ujjunkat meg ne messük — vagy tiltani a' tüzet, hogy házunkat fel ne gyujtsuk — : ezen modor kisdedeknél jó, férfiaknál ellenben nevetséges. Merengő urnák jó szíve felöl egyáltalában nem kételkedvén, ezennel kérjük, „méltóztassék szegény paptársai 's azok özvegyei 's árvái iránt, több könyörülettel, kímélettel's bizodalommal Lenni," majd a' következés fogja azt légii