Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-16 / 16. szám

hogy hitetlenségbe mehet által. A' magyar álladalom hite 's lelkismerete a1

jelenben, a' legújabb t.czikk értelme szerint, tisztán keresztyén, a' mennyiben csak azon felekezeteket ítéli méltóknak segedelmezésére, mellyek Istent Krisztus evangyélioma szerint tisztelik , 's csak ezeknek egyházi 's vallásos czéljait egyeztetheti meg saját hitbeli meggyőződésével. 'S nekünk nem lehet kifogásunk az álladalom ezen hite, hitvallása ellen,a' mennyiben valamint egyesre, úgy egészre is hitet és hitvallást erőszakolni nem lehet. Kifogásunk csak az volt, hogy míg az álladalom nyíltan kimondja, miszerint a' bevett vallásfelekezetekre nézve a' tökéletes egyenlőséget és viszonosságot megalapítja és ezen bevett vallásfelekezetek egyházi és iskolai szükségeit födözenui: a?

be nem vett létező és leendő felekezetekre nézve semmit sem alapít meg. Ezt pedig tennie kellene, nézetem szerint, a' következő logicai rend szerint: Törvényczikk a vallás dolgában 1. A' magyar hazában mindenkinek lelkismereti 's istentiszteleti szabadsága elismertetik 's biztosíttatik. Vagy így : A' magyar álladalom mindenkinek elismeri azon ösjogát, hogy leikismeretét 's vallásos meggyőződését szabadon követhesse. 2. De az álladalom csak a' törvényesen bevett keresztyén vallásoknak fedezendi egyházi és iskolai szükségeit. 3. Ugyanezen törvényesen bevett vallásfelekezetekre nézve, különbség nélkül tökéletes egyenlőség és viszonosság állapíttatik meg. 4. Az unitaria vallás is törvényesen bevett vallásnak nyilváníttatik 's reája a' törvény 2. és 3. szinte kiterjesztetnek. 5. A' bevett vallásfelekezet iskoláiba járhatás valláskülönbség nélkül mindenkinek kölcsönösen megengedtetik. 6. A' ministérium rendelkezni fog, hogy a' bevett vallásokat követő katonák saját vallású tábori lelkészekkel láttassanak el. Már, hogy ezen javaslat alakja jó-e, azzal nem törődöm; de annyit mondhatok, hogy szelleme, értelme díszére fogna válni a' magyar törvényhozásnak. A' homlokirat, melly az 1. §-ban van kimondva, megnyugtatást szerezne mindazoknak, kik a' bevett vallásokhoz nem tartoznak, még azoknak is, kik jövendő időkben fognának vallásos társulatot alakítani, melly nem nyugodnék a' bevett felekezetek vallásos básisán. A' megnyugvás pedig az lenne, miszerint tudni fognák, hogy noha az álladalom egyházi és iskolai szükségeikhez járulni nem fog, de hitök, lelkismeretök, vallásos meggyözödésök szabadságát korlátozni nem fogja. Feleslegesnek tartom ezen homlokirat bővebb fejtegetését, mert egyszerű megemlítését elegendőnek tartom arra, hogy a' gondolkodók méltányolni tudják azt nem annyira korszerűségében, mint benső szükségességében. Előbb hogysem félre tenném tollamat, még csak arra kérem feleimet, vegyék a' IV. számú merengést merő figyelmeztetés gyanánt, mellyel semmi egyebet nem akartam, mint egyházunk jelen stádiumán az álladalom irányában némelly eredhető kérdéseket megpendíteni. Ne ereszkedjünk taglalásukba tán addig, mig a' ministérium nem nyilatkozik , annálinkább is, minthogy a' megnyugtatásra nagy okot találunk a' legújabb törvény 3. §-ban, hol a' „felekezelek meghallgatásával" ki van mondva a' kormány azon szándéka, miszerint rólunk nélkülünk még saját boldogításunk tekintetében sem akar határozni. Ha azonban máskép méltóztatik vélekedni, ajánlom hivatalos szolgálatomat. Már a' sajtó alá adtam ezen czikkemet, midőn Válka János esperes urnák egy nyilatkozata érkezett hozzám , Ellenmerengés czím alatt 's mellyre nincsen egyéb észrevételem, mint csak az, hogy ismeretlen előzményekből indulván ki, a' nézpontok sajátságai szerint sokakban igaza lehet. Méltóztassanak mindent feltenni felölem, ha tetszik, csak szántszándékos ártalmat ne. Én, mint mondám, a' IV. merengéssel csak gondolkodásra 's ébrenségre akartam felhíni a' testvéreket, 's Válka J. urnák nyilatkozata még I jobban megerősít imént kimondott azon nézetemben , hogy itt bajos e' dologhoz hozzá szólni addig, mig a' ministérium nyilatkozatát nem veszszük. Itt következik a' czikk. Ellen merengés. Protestáns Lapunk 14—ik számábanilV-ik merengésétől, a' biztatásnak daczára, hogy ne ijedjünk meg, mégis többen, sőt talán sokan, megijedtünk : én tehát, részint hozzám intézett felszólításnál fogva , részint lelkem sugallatából, ezennel, nem ugyan mindenben, de mégis sokban, ellenmerengeni bátorkodom. Azon állításnak, hogy Ö Felségének Ígérete egészen megváltoztathatja eddigi állodalomhozi viszonyunkat, semmi alapja nincs, mivel abban egyedül az van, a' mi örvendetes; mivel az ígéret csak egy jövendő törvényjavaslat, mellynél fogva, bármelly vallásfelekezeten levő kisebb rendű papságnak illő ellátása terveztetni fog: felette nagy kár, a' szegény protestáns papságnak ez egyetlenegy régóta táplált reményét, bármi jó czélból is, zavarni. Szent hitünk tudnillik az, hogy valamint 0 Felsége a' király, ugy kormánya is, kívánnak boldogítani — most az egyszer „protestáns szegény papságot" is — és e' szándék minden bizonynyal a' mult századok bűnös fortélyaitól ment és tiszta, — e' szándék egy nemes lelkesedésnek, egy magasztos elragadtatásnak boldog szüleménye : üdvezeljük tehát hasonló ér-