Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-09 / 15. szám

helyreállítása által a' szíveknek igaz és tartós egyessége eszközöltessék. Mária, hatalmas közbenjárása által esedezik szent Fia előtt, és még soha sem lehetett hallani, hogy Máriától valaki gyámoltalanul magára hagyatott volna, ki pártfogásért hozzá folyamodott. *) (1. 86.) — Ha ez igaz-e, jó volna naplót vezetni, hogy a' folytonos deficit más irányt adhatna mielébb a' gondolatoknak; tanácsolja Ifj. Vári-Szabó S. Halálozások. Sárkány Sámuel, pilisi év. lelkész, az évangyéliomnak buzgó hirdetője 38 éven keresztül, a' pestmegyei esperességnek több éveken át egyik legmunkásabb tagja, fáradhatatlan dékánja és jegyzője, kiváltkép pedig erélyes, rendszerető esperese f. é. mart. 27-kén meghalálozott. Mart. 30-kán temettetett el Kollár J. és Elefánt M. lelkész urak jeles szónaklatai mellett. 0 áldott gyermekeiben is, kiknek ketteje már a1 papi hivatalban fáradozik díszére egyházunknak; egy uradalmi tiszt, kettő pedig mostan küzd a' czél felé. Egyetlen leánya, atyjának, míg házában élt, óvó angyala, most szinte egy lelkésztársunkat boldogítja. Legyen áldott a' dicsőnek emlékezete, ki a' küzdelmek között nemesen vívott egyháza javáért 's híveinek boldogságáért! — — — A' tiszai év. Superintendentia püspöke néhai főtiszt. Jozeff'y Pál, f. é. mart. 28-án, jobb életre szenderült. Nekrológjának megírását baráti kezektől várjuk 's addig is áldást mondunk a* dicsőült főpásztor hamvaira. Halálozás és gyűlés. Rév-Komáromban folyó évi mártius 28-kán egyházmegyei kis gyülésünk tartatott, — mellyre leginkább okot adott néhai t. t. Tóth Mihály urnák, a' farkasdi ref. egyház hü lelkészének, egyházmegyei 's kerületi tanácsnoknak, folyó évi mártius 15-kén, meghűlés miatt néhány napig tartó betegsége után, történt gyászos elhunyta; az elhunyt hideg tetemei felett, örök nyugalomra tételekor, egyházi szónoklatot tartottak t. Zsemle Márton zsigárdi, és t. Pap Ferencz, kamocsai lelkész urak. A' boldogult, hajdan a' r.-komáromi középtanodában professor, *) Én nem akarom kétségbe hozni ezen állítást, de eszembe juttatott egy kis czédulácskát, melly nálam látható. Az útolsó schweizi háborúból egy schweizi ismerősöm küldte ezen czédulácskát, megjegyezvén felöle, hogy az 's hozzá száz hasonló a' háborúban elesett Sonderbundiak keblén egyéb esudás medailleok szomszédságában találtatott. A" czédulácska alakja és tartalma a' következő : Ó MARIÉ, coneue sans péché, priez pour nous qui avons recours a vous! Quiconque, portant une médaille miraculeuse, récite avec piété cette invocation, se trouve piacé sous la protection spéciale de la Mére de Dieu : c'est une promesse de Marié Elle mérne. Én az egészre nézve merő r. cath. szempontból indulva ii csak egyben ütköztem meg, az utolsó szavakban ,,c'est une promesse de Marié Elle mérne!" Sz. onnét pedig a' farkasdi népes egyháztól lelkésznek választatván, annak számos évekig volt szeretett 's hü tanítója — nyugodjanak porai csendesen !! Ezen szomorú eset következtében egyházmegyénkben segédlelkészekre levén szükség, — a' bekebelezett 4 egyén, t. Tóth János, Szűcs Sándor, Gyenge Károly és Zsemle Károly urak, a' mult évben Győrben tartatott egyházkerületi gyűlés végzése következtében egyházmegyei szigorú papi vizsgálatra bocsátatván, mártius 27-én, midőn mind a' négyen jeles osztályzatot nyer, tek, — másnap azaz mártius 28-kán a1

r.-komáromi népes egyházban, ezen ünnepélynek még előtte való vasárnapi kihirdetése következtiben megjelent számos nézők jelenletiben, a' papi szent hivatal folytatására fel is avattattak 's segédlelkészekké rendeltettek. A' gyűlés minekutána még némelly tárgyakban e' folyó évi april 4-kén Pápán tartandó egyházkerületi kis gyűlésre menő követeinek utasítást adott volna, nagy gyűlését 27-ik aprilisre határozván, eloszlott. Közli mart. 30. 1848. Nagy László. Halálozás. Midőn a' világ üdvezítöje ezt tüzé ki követendő például : „Legyetek tökéletesek, mint 'stb.tudta ö azt, hogy halandónak e' czélt nem elérni, hanem ahoz minél közelebb járni, ez idő és térkorlátolta pályán a' legnagyobb dicsőség. Illy közel járt ahoz a' minden ismerősök előtt közkedvességben állott t. Karay László úr, ki már több hónapok óta tartó sorvasztó nyavalyája következtében Bisséböl — hol ez évben segédpaposkodott — elindult hazája k. k. Halasfelé szülei 's rokoni karok közt meggyógyulandó vagy életét végzendő ; óh de a' sors mást végzett. Alig két óra járásnyira fekvő K. Harsányban meghált, másnap útját folytatandó — 's el is indult ö az nap, de a1

tökéletesség örök hazája felé mart. 23-kán élte 30-ik évében, hamvai harmadnap múlva idegen hantok alá temettetvén. E' többoldalulag jeles készültségü ifjú szónok tanulását kezdé a' k. k. halasi, folytatta a' debreczeni, — bevégezte a' kecskeméti főiskolában, szerettetve mindenütt barátjaitól 's oktatóitól. — Nem mellőzhetem el, hogy köszönetet ne mondjak sz. zs. k. harsányi-, és h. a. oldi lelkész urak családjának azon meleg részvétért, mellyel ez idegen földön elhunyt iránt beteg 's halotti ágyában viseltettek. Dicséretére legyen említve a' siklósi h. v. egyháznak is azon hálás tette, miszerint a' boldogultnak mint egykori kitűnő szorgalmú iskolatanítójának hamvait harangjai zugatásával tisztelte meg. Szónokolt felette t. Csuthy Zsigmond, siklósi helyettes lelkész úr ez igen jól választott igékről : „Bizony ez ember igaz vala" Luk. 23; 47, melly szép és szabatos stilu 's jól alkalmazott történeti adatokkal ellátott beszédében négy erény vonásokból készített koszorút tüze a' meghalt „igaznak" fejére. Sírjánál * *