Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-04-02 / 14. szám

ségesek képviseleti gyűlések, hol szintén minden protestánsnak van szava, hanem eldöntő csak a' képviselőnek. A' képviseleti gyűléseken is áll azon tántoríthatatlan protestáns elv : semmi rólam nélkülem: azért képviselővé nem lehet senki sem, a" ki választás által azzá nem lett. Minthogy azonban a1

protestáns egyházi érdek négyféle, úgymint gondnoki, rendszeres, nagy- és kiskortí oktatói: ezen négy elem annálfogva szükségképeni alkatrésze a' képviseleti gyűléseknek. E' négy képviselő személyesen megy az esperességi gyűlésre, 's egyszersmind hoz négy jelöltet a kerületi gyűlésre. Az esperességi gyűlés felbontja *s számítja az egyes egyházak jelölteit, és a' négyféle egyházi érdek szerint négy legtöbb voksokkal birók küldetnek kerületi képviselőknek. A1 kerületi gyűlésre ismét egyes egyházak Írásban küldik jelölteiket az egyetemesre, és a' négyféle egyházi érdek szerint négy legtöbb voksokkal birok küldetnek egyetemi gyűlési képviselőknek. 3) Az idő tekintetéből a' gyűlések ideje meghatározott legyen, ugy azonban, hogy a' kerületit az esperességi, az egyetemit a' kerületi megelőzze azon okból, mert az esperességiböl a1

kerületi, 's ebből az egyetemi keletkezik. Az egyházi tisztségek meddig tartására általános szabály az újítás, kivévén azokat, kik a' tisztségből élnek. A"1

protestáns eszme következetessége kívánja, hogy elnökeit magok a' gyűlések válaszszák. Esperességi elnök végrehajtja az esperes, ségi végzéseket, az az, közli azokat az illetőkkel 's énségökre bízza, 's őrködik a' jövő gyűlésig, 's ennek számol is. — Azért, ha közben sürgetős tárgy adja elő magát, kis gyűlést is eszközöl, az illető ős egyházakat felszólítván képviselőik szokott módon felküldésére. 'S ugyanez áll a' kerületi és az egyetemi elnökökről is. Az állammali viszonyok azonban, hogy tudva legyen hova ? és kihez ? intéztessenek királyi intézvények, azon módosítást teszik szükségessé, miszerint egyetemes és kerületi elnökök több évekig állandók maradjanak, — de akkor az ős gyülekezetek állal választatnak. B o 1 e m a n. Hajdankori proselyták hitvallása hazánkban. Tudva van, hogy a' magyarhoni két prot. felekezet hajdan mind nép, mind egyházak számára nagyobb volt, mint most; hiszen 1559, körül már, r. kath. főpapokat kivéve, a' főrendből csak 3 család volt a' pápa hive, nemesek közt alig találkozott r. kath., 's a' népnek felszámíthatlan sokasága a' wittenbergi tanár zászlójához szegődött. Tudva van az is, hogy a' nép és egyházak e' nagy száma utóbb alászállt. Minő eszközökkel 's kik által vívatott ki ezen alászállás, tárgyunkhoz nem tartozik; de tartozik az, hogy a' prot. egyházakból a' r. katholikusba áttértek ünnepélyes hitvallást voltak kénytelenek lenni 's illyen hitvallást közlünk most olvasóinkkal egy parányi, csak egy ívnyi, e'cziműfüzetke után: Zwei Reden vor der deutsch-katholischen Gemeinde Berlin s gehalten von Anton Mauritius Müller nebst einem Anhange enthaltend einen Auszug aus ei— ner Rede Ronges gehalten zu Berlin^ Sonntag, den 20. April 1845 und herausgegeben von C. W. Schmiedt, Cand.'phil. Berlin, 1845. Közöljük pedig azt nem azért, mintha a1

mostani r. kath. papság megpirítását czéloznók; mert az igazság kényszerít bennünket nyíltan bevallani, hogy a"' mostani clerus a' hajdanihoz képest csakugyan szelídült; hanem közöljük azt azért, mivel az a" történet komoly múzájának birtoka 's e' lapok szerk. múltra is akarja fordítani figyelmünket. Csupán azt jegyezzük még meg, hogy az itt közlendő hitvallás egészen megegyez azzal, mellyet 1697-ben Fridrik Auguszt szász koronahggel, midőn ez a' r. kath. egyházba ment át, tetettek, melly aztán 1717-ben Bécsben kinyomatott 's Müller által az 1831-ki „Canonische Wáchter" 16-ik sz. 138.—140. lapon újra közöltetett. A' hazánkban letenni szokott hitvallás ez : 1) Hiszszük és valljuk, hogy magas egyházi és világi felsöségünk különös gondoskodása által csupán és egyedül a' jezuita urak e' czélra fordított szorgalma- és segedelmével az eretnek út- és hittől az igazi és üdvezítö r. katholikusra térítteténk, 's hogy azt önkényt és minden kényszerítés nélkül fogadók el, az egész világ előtt szájunk- és nyelvünkkel nyilvánosan valljuk. — 2) Valljuk, hogy a' r. pápa az egyház feje 's nem tévedhet. — 3) Valljuk és hiszszük: hogy a' r. pápa Krisztus helyettese 's az emberek bűneit megbocsáthatja, megtarthatja, pokolba taszinthat 's átok alá vető hatalma van. — 4) Valljuk, hogy minden, mit a' pápa újat alapított, legyen az a' sz. írásban avagy nem, és a' mit parancsol, igaz, isteni és üdvös; 's azt a' közember többre becsülje magoknál az élő Isten parancsainál. — 5) Valljuk, hogy a' legszentebb pápa mindenki által isteni tisztelettel tiszteltessék, még pedig legmélyebb térdhajtással, mint maga az úr Krisztus elölt illik. — 6) Valljuk és igeneljük, hogy a' pápára, mint legszentebb atyára, mindenekben mindenki hallgasson; e' szerint azon eretnekek, kik az ő rendeleteinek ellenére élnek, minden kivétel, minden irgalom nélkül nemcsak tűzzel tetessenek láb alól el, hanem lelkestül testestül is pokolba taszintassanak. — 7) Valljuk, hogy a' sz.irás olvasása kezdete minden felekezeteknek (sectáknak) és kútfeje az isténkáromlásnak. — 8) Valljuk, hogy a' megholt szenteket segélyül híni, sz. képeiket tisztelni, elöttök térdre borulni, azokhoz zarándoklani, azokat ruházni, elöttök gyertyákat égetni, istenes, hasznos és üdvös dolog. — 9) Valljuk, hogy minden pap sokkal nagyobb, mint maga az istenanya, Mária, ki az úr Krisztust csak egyszer szülé 's többé nem szüli; de egy róm.