Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-01-09 / 2. szám

platonicus eszme vegyíttetett abba, a' XIII. század elején két párisi hittanár, Amalrich de B e n e különösen annak tanítványa D i n a n t o Dávid az által pantheisticus tévedésekre csábíttattak, a' mellyek fentartották magokat a' szabad lélek felekezetében. Már 1204 avval vádoltatott Amalrich, hogy azt állította volna, miszerint minden keresztyén köteles hinni, hogy Krisztusnak tagja (intelligebat naturale membrum) és hogy senki nem üdveztilhet, a' ki ezt nem hiszi. Vissza kellett vonnia ezen állítását és bánatában e' miatt nem sokára meghalt. Nem sokkal azután sokkal durvább tévelygések támadtak tanítványai között, a' mellyek szinte neki rovattak fel terhttl. Szerintük „az Isten lényege, kezdete és vége minden teremtménynek; minden kegyes, olly Krisztus, mellyben Isten emberré lesz; a' feltámadás, az újjászületés és a' Krisztus teste a' pap áldása előtt is megvan a1

kenyérben, mint Isten az egész természetben.41

.

Miután most már eljött a' sz.-lélek korszaka, különösen azokra nézve, kikben elkezdte gyakorolni hatalmát, nincs többé szükség a' külső egyházra, templomra. A' pápa az antikrisztus. Minden, a' mi szeretetben történik, tiszta, mert a' sz. lélek, melly mint Isten működik bennünk, nem vétkezhetik. Ezen elveiket a' párizsi zsinat 1210-ban sokféleképen eltorzítva adja elő; noha lehettek állításaik , mellyek a' józan észszel egy általában össze nem féreszthetök. Mint például ezek (R i g o r d u s de gestis Phil. Aug. ad ann. 1209 és Duchesne Script. Rer. Gall. Martiné Thes. Anecd. t. IV. p. 163): In hoc tempore dicebant testamenti novi sacramenta finem habere, et tempus sancti Spiritus incepisse, quo dicebant confessionem, baptismum, eucharistiam et alia, sine quibussalus haberi non potest, locum de caetero non habere, sed unumquemque tantum per gratiam Spiritus sancti interius sine actu aliquo exteriori inspiratum salvari posse. Charitatis virtutem sic appellabant, ut id, quod alias peccatum esset, si in virtute fieret charitatis, dicerent jain non esse peccatum. Unde et stupra et adulteria, et alias corporis voluptates in charitatis nomine committebant : nmlieribus, cum quibus peccabant, et simplicibus, quos decipiebant, impunitatem peccatipromittentes. Ámbár így nyilatkoznak rólok elleneik, és így ferdítik el azoknak elveiket, mégis tagadhatatlan, hogy tanításukban ezen pantheisticus eszmék reformatori nyilatkozatokkal vegyesen találtatnak. — Mikor a' párizsi zsinat 1210-ben Amalrich és Dinanto követőit üldözni kezdé, ott megszűntek ugyan, de a' XlV-dik század elején Beghardok és Waldensek nevezete alatt a'népből támadt egy hasonló elvű felekezet Franczia-, Német- és Olaszországban, kik egymás között a' szabad lélek testvéreinek nevezték magokat. Ezen felekezet 0 r 11 i b a r i i nevezet alatt mutatkozott Strassburgban 1212. (Pseudo-Rainerius). Dicere hominem debere ab exterioribus abstinere, et sequi responsa spiritus inter se, haeresis est cujusdam 0 r 11 e n i (0 r 11 e v i 0 r 11 i e b), qui fűit de Argentin a, quam Innocentius III. condemnavit. Ezzel kétség kivül összefüggésben van, a' mit Hartmannus in Annalib. Eremi ad ann. 1216 olvashatni : Sub idem tempus in Alsatia et etiam in Turgovia haeresis novaet pudenda emersit adserentium carn i u m e t a 1 i o r u m ciborum e s u m quoc u n q u e d i e e t tempore, turn vero omnis veneris usum nullo piaculo contractum licitum et secundum naturam esse. — Ezen felekezet 1250. Cölnben, 1260. táján a' Beghardok között Svábhonban mutatkozott. Különösen említésre méltó az, hogy 1230. körül Lyonban a' Waldensek közé kerültek. Ennek bizonsága, hogy Waldensek és szabad lélek testvérei egymással összegyűltek. Step h a nu s, a' ki szerint ezek a' szabad lélek testvéreinek tanításai: „Az első ember lelke része az isteni lényegnek (substantiae). Minden jó ember lelke maga a' sz. lélek, a' ki az Isten ; ki, mihelyt az ember vétkezik, kijön és helyébe az ör- , dög megy. A' jó ember lelke, ha az ember meghal, ugyanannyi, mint az Isten lelke — maga az Isten. Minden jó ember Isten fia, valamint Krisztus. A' Krisztus igaz testbejövetele, születése, szenvedése és feltámadása az, ha a' jó ember fogantatik, születik és feltámad, vagy a' mennybe megy a' bűnbánat által; és az a' Krisztus szenvedése, ha a' jó ember a' vértanúság kínjait kiállja. Ugyanez nekik a' sz. háromság, hogy az atya az, ki mást jóra térít; a' kijóra téríttetik, az a' f i u; az, a' mi által a' m e g t é- . rés végbemegy, a' sz. lélek. — Gieseler ugy vélekedik, hogy a' kath. egyháznak közös el nem ismerése és a' közösen eltűrendő üldözés hozta közelebb egymáshoz ezen eretnek felekezeteket ; hogy azután a' szabad lélek tanításai először mint mysticus kifejezések, a' lélek egyesülésére Istennel és Krisztussal nyertek kedvet' és tetszést a' Waldenseknél, és hogy a' mysticismustól a' pantheismusra csak egy fok vala. • Különben nem szabad szemünk elöl téveszteni, hogy a' szabad lélek testvéreinek erkölcstelen elvei soha a1

Waldenseknél be nem csúsztathattak. Seghareli Gerhard, az apostoli testvérek felekezetének alapítója, 1260-ban Parmában kezdte működését és nagyon hatott az elvilágiasodott hierarchia ellen. IV H o n o r i u s pápa eltiltotta ezen eretnekséget, és az ez ügy-1 ben bekövetkező üldözések alkalmával Gerhard el is égettetett 1300-ban Parmában. Helyébe lépett Dolcino, barátnéjával Margarethával. Dolcino elismeri annak történelmi szükségét, hogy az egyház hatalom és gazdagsághoz jutott; miután azonban a' földi kincsek utáni so*