Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-12 / 11. szám

vénykönyvünk elismerte is a1 prot. vallás tör­vényességét, de ott van, hogy : absque tamen praejudicio cath. rom. ecclesiae,'stb. 'stb.(Mind­ez, vagy ha semmi nem, a1 clerusnak ezen con­tradictioja, melly azl790 /,: 26 által elenyészett, tőlem is tárgyalást várhat. Ifj. V. Sz. S. Egy szó a' halotti beszédek iránt. Örömmel ol­vastam a' Prot. Egyh. és Isk. Lap f. é. 6-dik számában t. Henyey Gyula, nyugalmazott kapi­tány urnák a' halotti beszédek iránti nyilatkoza­tát, melly igen helyes okokon alapúi, 's a' neve­zett úr igazán keresztyén lelkületének bizonysága. Ö neki legjobban tetszik, ha a'halott felett „egy­szerű ének és buzgó ima hangzik;" 0 a' halotti beszédekre nézve el szeretné törölni „a' megfe­neklett szokásokat," mellyek igazán sok helyütt méltatlanok, sőt sokszor valóban nevetségeseké a' lelkész hivatalát a' mivelt eszii 's szivü ember előtt compromittálók 's lealacsonyítok. Mit is szó­nokoljon a' lelkész sokat sok közember felett, ki­nek élete 's halála semmi tanúságot 's vigaszta­lást nem nyújt? Vagy minek helyeztessék azon szomorú 's kínos kénytelenségbe, panegyricust tartani ott, hol tán más semmi sincs, mint külső fény és máz?! És minek végtére a' halálban, mellyben mindnyájan egyenlők vagyunk, ama túl­csigázott 's szerfeletti magasztalás, holott külön­ben is már az Úr, a' csalhatatlan bíró, ítélt azel­holt felett, — 's holott mindenki fia, még a' leg­jobb is, mindig csak ember marad! — Azt kér­dezi a' fennevezett czikk írója : „Nem lehetne-e itt valami középutat feltalálni ?u — Mellyre én legalább azt mondanám : igen is lehet, sőt kell. Ez azonban nem lehet más, mint : hogy a' meg­rögzött szokásokat, okosan azonban és bölcsen, lassan-lassan el kell törölni. Ez igen is a' lelké­szek feladása lenne, kik különben is arra hivat­vák, az igazság szolgálatjában küzdeni minden balga előítélet, minden félszegség 's üres külső pompa ellen. Hol a' halotti beszédek még igen divatosak, 's hol azokat a' nép kívánja, ott rög­tön 's makacsul a' szokásnak és a' nép kivána­tainak ellenszegülni nem tanácsos. Ideiglenesen tehát tűrni kell a'bajt; adandó alkalommal azon­ban a1 népet felvilágosítani 's jobbra szoktatni kelletik. Eleintén ugyan a' nép alkalmasint fel­zudúl 's ellenezni fogja az újítást; hanem idővel tán még is hozzá szokik, ha a' lelkész ember lesz megmutatni 's éreztetni a' néppel, hogy nem maga iránti tekintetből 's kényelemből, hanem más fontosabb okokból cselekszik ugy, a' mint cselekszik. Nálunk Eperjesen is régenten külö­nös szokások divatoztak ezen tekintetben; most tőlünk lelkészektől függ, hogy mondunk-e be­szédet a' halott felett, vagy pedig csak egyszerű imával és énekléssel takarítjuk-e el azt? 'S ez jól van így. Legyen meg a' lelkésznek ezen sza­badsága ! 0 saját keble sugallatát követve szól, a' hol szólni lehet vagy kell. 0 ezt csakugyan i, legjobban tudhatja, mert híveit legjobban kell is­mernie. 'S óhajtanok igen is, hogy ez általános szabályul elismertetnék. Mert a' halotti szertar­tásnak általában 's a' halotti beszédnek különö­sen nem szabad lealacsonyítatnia üres parádévá; nem is csupán csak kitüntetés legyen az tán az elhunyt érdemei miatt : hanem tiszta vallásos actus, az elhunyt keresztyén embernek illő 's méltó végtiszteletére, a' megszomorodott felek vigasztalására, a' hívek megnyugtatására, ha kell óvására 's megrázására, általában pedig oktatá­sára. Ha az ünnepélynek's az ünnepélyesnek ál­talában nagy barátja vagyok, a' mennyiben az valami nagyra, fenségesre és istenire vonatko­zik : ugy a' halotti ünnepélyekkel — megvallom — soha sem tudtam megbarátkozni; egy részt azért, mert mindig csak embereket illetnek, más részről pedig és különösen azért, mert a' halál magában nagyszerüleg ünnepélyes valami, maga magának ünnepély, tiszteletére egy nagyobb ha­talomnak, melly felettünk vagyon. A' mi végezetre azon megjegyzést illeti, hogy a1 lelkész maga határozza el, hogy kell-e halotti beszéd egyes esetben vagy nem ? — ha valaki azt mondaná vagy gondolná , hogy ez a' lelké­szekre nézve igen kényelmes : arra azt viszo­noznám, hogy bizony nem csupán csak igás mun­kában áll az Isten országa, nem is említvén, hogy hol kevesebb a' teendő az egyházi functiók kö­rül, ott a' lelkész is jobban, több kedvvel 's czél­szeriíbben felelhet meg feladásának, mint a' hol öl- vagy röf- számra szeretik mérni az Islen igé­jét. 'S ha valaki azzal tetszenék gyanúsítani ben­nünket, hogy az szerint a' lelkész igen könnyen fogja magát egyes esetekben a1 munkától dispen­sálni, arra feleletünk: hogy év. lelkészről, ki lel— kismeretére 's az igazságra esküdött illyest fel­tenni méltatlanság. S t e h 1 o János, eperjesi lelkész. Körösinneni olvasó egylet a' n. szalontai egy­házmegyében a' Körösön innen lévő 6 egyházak lelkipásztorai és iskolatanítói — némelly jó ér­zésű, 's magokat önként ajánlott világiakat sem rekesztvén ki — a' jelen kor szellemét tisztán felfogva, 's annak méltán igényelt kivánatait meg­értve — b. böszörményi lelkipásztor t. Sz. J. úr erélyes felszólítására — olvasó társaságot alakí­tottak Körösinneni oloasó egylet czím alatt. Ki­tűzött czélja e' társulatnak a' hasznos mulatság mellett a1 magyar szép irodalmi munkák olvasása által a' magyar nyelvészetbeni magok tökélyesí­tése ; 's miután évenként körül belől 40 p. forint árúkönyvek megszerezhetéséröl rendelkezhetik e' társulat, van reménye, hogy idővel szép köny v­táracskának jutand birtokába. Nemesbíli ezen társulat kitűzött czélját azon közegyezéssel tett, soha senki által meg nem másítható rendelkezése, miszerint ezen társulatnak minden könyvei — ha idővel a" társulat eloszlanék — a' n. szalontai

Next

/
Thumbnails
Contents