Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-12 / 11. szám

letett, szüléi, rokoni örültek e' kitüntetésén: má­sok pedig, kik az iíjú lángleikét sejtették, titkon susogták : „farkast zártak az akolba."' Ezek mondtak valamit, mert Calvin a' r. katholika egy­házban divatozó kenet (chrisma) felvételét min­dig halogatta, söt el sem is fogadta, hanem rövid idö múlva ismét a' párisi egyetemeken találta ma­gát : — ekkor már atyja kívánságára nem mint istenész, látván az éles látású atya, hogy a' val­lási mozgalmak mi zűrzavaros fordulást vettek.,'s fiának igazság mellett buzgó lelke könnyen ör­vénybe sodortathatik, — tanácslá neki, hogy tör­vénytanulásra szánja 'megát. Calvin engedelmes­kedett: az orleansi egyetemben hallgatta a' mély belátásu Stella Pétert, — onnan Bourgesba sie­tett, 's olt a' hires Majlandit, — Alciatit. Az egye­temi élet ekkor zajos, csaknem féktelen volt, sok nevetséges kiváltságok forrongóvá tették a' ta­nuló ifjúságot. Calvin pánczélt kötött e' ragá­lyos szellem ellen, szíve elébbiszelídségében ma­radt, 's mindenütt mint az ifjúság erkölcsének szi­gorú bírája becsültetett. Gyakran látták öt szo­bájában tanulmányi közt imádkozni: egyrészről munkábani vas szorgalma 's béketűrése, másrész­ről, élénk sebes felfogása tünteték öt ki. — A' noyoni egyetemen Calvin újólag istenészetre szánta magát, a' jeles tanító Wolmár, ki később tübingai professor lett, ismét e1 pályára hódította öt, söt elfogulttá tette az evangyéliom iránt, ugy, hogy sokan mondják, Calvintis Németország ké­pezte reformátorrá. Annyi igaz, hogy a' theolo­gia iránti hő vonzalmat 's a' görög nyelvbeni jár­tasságát legtöbb részben Wolmárnak köszönheti. Ezen tudósnak házában tartózkodott ez időben^ egy tüzes lelkű ifjú, Béza Tódor, ki Calvinnak komoly lelkébe mi hamar beleszeretett: ö is tör­vénytanuló elébb, de Calvin iránti rokon­szenvből egy pályára léptek, — később barát­ságuk bensővé, elválhatlanná lett. Béza írja ba­rátjáról, „hogy Wolmár már ekkor is az igaz­ság erős védőjét látta Calvinban ; de felül is multa ö mind szorgalomban, mind tudományban a' körülte állókat, éjeket virasztott ö át könyvei fe­lett, az éj homályában rakta tudományának alap­ját, egyszersmind lassanként készítette kopor­sóját." így lön az, hogy az ifjú Calvint sok ne­héz kérdések megfejtésében, magok az egyete­mek megkérdezték. Ebben az időben történt az, hogy Németorszá­gon Luther követői — Melanchton állván az élin, — seregestül mentek Augsburgba, hitvallásukat a' német császár eleibe terjesztendök. — Luther Coburgban maradt, — 's mig ö ott nagy tervei­vel mulat, VIII-dik Henrik, angol király egészen neki ereszlé magát frivolitásának, 's arragoniai Katalintóli elváló perében Calvin is megkérdez­tetett. —[ 0 határozottan felelt, hogy a' sógor­asszonynyal való házasság tilos, 's megmagya­rázta, hogy az illy házasság a1 zsidóktól jött át a' keresztyének közé, kiknél törvény volt, hogy ha valami férfi mag nélkül halt meg, annak öz­vegyét egynek az atyafiak közöl el kellett ven­ni, nehogy a1 nemzedék kihaljon. — Calvinnak tudományos iskolai pályája még egyszer sza­kadt félbe ; Bourgesböl Noyonba kellett sietnie beteges atyjának ápolására, ki is fiának karjai közt szenderült jobb életre mint buzgó r. katho­licus; 's mi Calvinnak jellemére gyanusítói ellen nagy fényt derít, — r. katholicus papot hivatott atyjához , 's jelen volt az absolution 's utolsó keneten. Elhatározott ponton állott már ekkor Calvin az újításra nézve : mindazonáltal még ekkor elméje nem forgott máson, mint Béza irja törté­nettanában; hanem egyedül a1 tiszta tan mellett buzgott. Így ír ö : „abban az időben Orleansban, Bourgesban, Toulouseben,— három egyetemeken hallatta az Úr a' maga szavát. Voltak néhány férfiak, kiknek szemök az igazság előtt megnyílt, de ezek csekély foganattal működtek, mig egy ifjú ember, Calvin, Orleansba nem jött törvényt hallgatni, ki már ekkor derék készülettel volt az Urnák munkájára. Isten kegyelméből legszebb óráit szentelte ö az istenészetnek, 's rövid idö alatt ugy összekapcsolta a' tudományt a' lelke­sedéssel, hogy sok családok kebelében csodásan terjesztette Isten országát: nem valamelly kike­resett föllengös nyelven, mellyet ö nem igen kedvelt, hanem olly mélységgel, olly beszédbeli méltósággal, hogy öt csodálkozás nélkül már ek­kor senki nem hallgathatta." — Ez az ö legelső nyilvános hatása a' reformatio mellett. Sok ba­ráti levén,kikkel levelezési viszonyban állt, ezek a' föfö családok körébe elvezették öt, söt távo­labb fekvő várak fő embereivel hozták ismeret­ségbe. Tüznyelvéröl örömmel hallgatták az új tant, „Krisztusban megigazulni," mellyet ö ügye­sen tudott az egyedül üdvöt osztogató pápai egy­ház tanának ellenébe állítani. Sokszor mondá : „hogy ha az egész világnak munkáit mérlegbe tennők, kevesebbel nyomna, mint annak egy­szeri müve, ki a' keresztfán szenvedett ,4 Í és a1 milly erősen ragaszkodott Calvin eleinte a' ró­mai egyházhoz, — e' hitben olly hirtelen szilárddá lett, ugy hogy legelső ifjúkori munkáját azon szellem lengi át. mi a' legkésőbbit. Köriilbelöl erre az időre lehet tenni Calvin­nak azon benső küzdelmeit, mellyekkel vívott akkor, midőn a' római egyháztól elszakadni, 's magában már megalapított nagy tervét a' világ eleibe bocsátani akarta. — Hogy Calvinnak több benső harczba került a' római egyháztóli elsza­kadás mint Luthernek, azt következtetni lehet. Luthernek lassú, 's mint egy rendszeres előké­születe, miután barátjának halála öt zárdába ve­zette, az e1 miatti szomor 's ábrándra való haj­lam, a1 barátok társasága, mind hamarább vezet­hették arra, hogy magának a1 Krisztusban való

Next

/
Thumbnails
Contents