Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-03-05 / 10. szám

im pi rületében megtiltotta. Farel elhagyta Francziaországot, 's minden düh Lefevre ellen tört ki. A' király még most hallgatott. Leclerc áthatva 's fellángolva a' gondolattól, „hogy az évangyéliom a' Krisztus idejében is szegények közt és szegények által hirdettetett," a1

visszavonult tudósok szégyenére, bátran és lelkesen tanít. Meauxban az évangyélmi egyház papjául választja; nyilatkozatot ír a' pápa ellen, 's ezt a' templom ajtajára szögezte; de keserűen is szenvedett e' merész apostolkodásaért, mert, mint Béza írja : ellenségei megfogták, három nap hurczolták az utczákon és addig ostorozták, mignem vér folyt testéből, — harmad nap múlva pedig tüzes vassal bélyegezték meg. Anyja jelenlevén e' borzasztó kínzáson, e' szavakkal vigasztalta fiát : „El a Krisztus, élni fognak az o vértanúiLeclerc felgyógyulván, még tüzesebben dolgozott. Meczhen új egyházat alapított. Ezután Berqvint veszik üldözés tárgyaul;könyvei megégettettek; később, midőn engedni nem akar, magát is tömlöczre hurczolják : de a' király megkegyelmezett neki, azután ö is tüzesebben és nyilvánosabban apostolkodik. — Majd egy lovag cseh Meczben oltalmára kél az igazságnak. De szegény Leclercnek szerencsétlen vége lett, mert nem sokára elevenen égették meg. *) Ezután délen kezdték Calvin nagy tetteinek az utat készíteni. Németországot, Schweicznak egy részét már ekkor átsugározta az évangyéliom világa : más részei még homályban feküdtek. Farel ez időben az Alpesek lábánál hirdette az évangyéliomot, hol egy lovag Anemond de Coct annyira lelkesedve volt az igazságért, hogy Luthert és Zvinglit személyesen meglátogatta. Zürichben 1523-ban Oecolompadius működött, de az úrvacsorája csak 1525-ben osztatott ki. Faréit Zvingli 's Oecolompadius lelkesen fogadták, különösen Zvingli lelkes bátorságától sokat várt. Egyedül a1

nagyhírű Erasmussal jött összeütközésbe, kinek hanyag 's hideg határozatlanságát Farel teljességgel ki nem állhalta ; kiről azt is mondja : „nagy bün — hogy tudna tenni és még sem akar, — a' pápa ármádiájába restet tartozni, ö' mi postunkat keres elli." Farel a' tanács engedelinéböl nem sokára bizonyos tételeket hirdetett ki, „hogy megmutassa azt, mikép ha valaki a* szentíráshoz 's az igaz hithez vissza akar térni : magát «' bibliát s ne az egyházat hallgassa, és hitre nézve *) Leclerc kivégeztetésének okául azt adják : hogy egy bizonyos nagy ünnep következett a" r. katholica egyházban, mellyen processioval szoktak a"1

város mellett levő kápolnához kimenni, hogy olt bünbocsánatért esdekeljenek. Leclerc az eji csendben az ünnep előtti este kiment a' kápolnához "s a' szent képeket összezúzta ; az ünnepi menet elbámult a1

nagy gonoszságon, a' gyanú Leclercre esett, megfogták és lassú tűzön a" Tegkegyetlenebbül égették meg. Mint mondják, a tűzből is mindig n* holt bálványok imádása ellen kiabált. az egységet az igazságban keresse " Senkijnem találkozott, ki Farel thesiseit megtámadta volna. Kevéssel ezután Mümpelgárdban nvilt meg az évangyélmi egyház ajtaja. Würtembergi Ulrich lelkészt kivánt; Farel hivatva érzé magát e' papi állomást elfogadni, 's miután a' papi felavatást Oecolompádiustól felvette, hivatalába lépett. Oecolompádius ez utasítással ereszté öt útnak : „hogy oroszlánt bátorságát galambszelídséggel mérsékeljeFarel tovább is bátran és lelkesen munkált; valóban oroszláni bátorságát mind végig megtartotta : üldözést, gyalázatot, szidalmakat, szenvedéstmegvetett azúrnak dicsőségéért. Mümpelgárd mellett Lyon volt egy darabig az évangyélmi életnek középpontja ; sok szabadelmüek menekedtek ide, Margarétha volt védangyalok. Lefevre Francziaországban terjesztette az ö pártfogása alatt a' szentírást, — Farel pedig délen tüzeskedett, elfeledvén Oecolompádiusnak atyai intését. Öt méltán hasonlította Zvingli a' lőporhoz, melly hirtelen gyulád, 's gyuladásával kárt is, hasznot is tehet. *) Hiában ! újítási mozgalmak, forrongások át nem mehetnek illy emberek nélkül, ezek adnak a1

reformoknak hatalmas lökést, — ezek mozgonyai az újításoknak. Mig délen a' dolgok így folynak, — mig Farel tüzeskedik : Francziaországban nagy változás történt. Ferencz Páviánál megveretett 's fogságba esett. Ezzel borongós idők közelgettek az évangyélmi hívek fölé, kiirtásukra rendszeres üldözés rendeltetett. „As eretnekeknek kell tulajdonítani az ország szerencsétlenségétígy kiáltoztak mindenfelé a' reformatio ellenségei; a1 király vakbuzgó anyja titokban koholta a' veszedelmet ; a' pápa azt az utasítást küldte követe által Francziaországba , hogy hitnyomozószékeket állítsanak föl, mint mellyek leghatályosb eszközök az eretnekség megakadályozására. Briconnet ellen szigorúan megujítatott a' pör, 's ö, ki inkább enthusiasmus, mint igazság embere volt, — mint a' király anyjávali levelezéseiből is megtetszik, gyáván 's kislelküleg visszaugrott, „nem látta a' sokat szenvedett Jézust Istennek jobbján," mint Henry mondja, melly öt arra lelkesítene volna, hogy az igazságért a' vérpadot is bátran meghágja. A' sok kérés, hogy az országnak, egyháznak 's trónnak tartsa meg magát, — 's utat az állomány romlására ne nyisson, — megvették szívét, — külsökép átadta magát a' reformatio ellenségeinek, bár bensőkép hü maradt az igazsághoz. Ez olly esemény, minőt az egész reformatio folyta alatt nem találunk. — Ezután Lefevre ellen dühöngtek a' sö*) Faréiról beszélik, — "s ebből lehet megismerni ai ő tüzes lelkét. Egykor bizonyos processio ment a1

Mümpelgárd melletti folyónál, sz. Antal ünnepén : két pap vitte a' ízent maradványokat valami ládácskában. Farel ezt észrevette, rárohant a" két papra, kiragadta kezökböl a' szent edényt, a' mély vizbe vetette. Farel nehezen menekedhetett meg.