Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-27 / 9. szám

esketést az ö házasulandó hiv© részéről semmi nem gátolja. A1

rkath. papság aT

törvény 2. §-át az által kivánta kijátszani, hogy ezen dimissio kiadását megtagadta. Ez által a1

protest. papság igen kényes helyzetbe hozatott, mert ha nem esket, mivel dimissiót nem kapott, a' törvény áldásától végkép elütteti magát 's a' törvény, mint mondani szokták, csak irott malaszt lesz; ha pedig esket dimissio nélkül, a' mellett, hogy egyházi és polgári törvényt ront, azon veszélynek teszi ki magát, hogy olly párt ad össze, mellynek egyike ellen illető papja előtt tán törvényes akadály jelentetett fel. A1

dimissio-megtagadás tehát jól ki volt számítva. Legyünk részrehajlatlanok, a1

protest. papság is megtagadta a1

dimissiokat, kiváltképen olly esetekben, hol tudta, miként a' prot. vőlegény részéről lérítvény adódott vagy adaíolt, az at képzőt factitivum értelemben véve. Mit tett a' prot. papság a' dimissio megtagadása esetében? Hármat tett, a' szerint, a' mint félékeny, óvatos vagy bátor volt. A' félékenyek négy levelet írtak, egyet az esperesnek, egyet a' püspöknek, egyet a' rkath. lelkésznek, egyet a' Hittanácsnak, sőt még egyet tán a' főfelügyelőnek is, 's az alatt a' rkath. lelkész a' feleket összeadta. — Az óvatosak azt gondolák, hiszen az a' dimissio korántsem olly nyoinos, mint az áttérés, megkérdezteték tehát két tanú által az áttérési norma szerint; a) Kihirdettetett-e A Bvel ? b) Jelentetett-e akadály? c) Kiadja-e a' dimissiót a' tiszteletes plébános úr? Aztán visszamentek, a'választ feltették, aláírták, megpecsételték, átadták 's mentek a' templomba, az esketés megtörtént és u. m. egy felföldi levelezöm salvavi et capram et caulim. A' bátrak pedig eskettek minden dimissio nélkül 's e' mellett Horatiust citálták, impaviduin ferient ruinae. Innen okvetlenül panaszoknak kellett keletkezni, miket a' nni. Helytartótanács 1845-kinov. Jl-kén 11723. szám alattikk. intézvényével kívánt megszüntetni, mellyben az osztó igazság szoros korlátai között „annak megjegyzésével, hogy a' rkath. lelkészek a1

vegyes házasságoknál szükséges 's a' háromszoros kihirdetésről szóló bizonyítványok késedelem nélküli kiadására utasítva vannak — lelkészeinknek is meghagyja, miszerint semminemű házasokat mindkét félnek saját imaházábani háromszoros kihirdetésről szóló bizonyítvány nélkül össze ne adjanak, és ha e' részben valamelly önkényes akadályok tételét tapasztalnák, ezek elhárítása végett illető felsöbbségök utján folyamodjanak." Itt még csak azt kell megjegyezni, hogy ezen kk. intézménynek a' protest. püspökségek fejet hajtottak, de az akadályok halasztást nem tűrhető elhárítására nézve, a' fenebbi óvatosak eljárását, egyetemes gyülésileg szabálylyá emelték. Ez által ugy látszott, hogy a1

koezódásoknak vége lesz. Korántsem! Aztán itt-ott azon szokás jött divatba, hogy a' rkath. papság a' kihirdetést tagadta meg; vagy az összeadandó leányt vagy ifjat oktatásra rendelte magához 's így késleltette az egybekelést; vagy mivel az esketést nálok a1

gyónás előzi meg, az afoo/tt^'othalasztgatá. Tudtommal ezek volnának azon nehézségek, mellyek az 1844-diki III. tezikk gyakorlatba vétele körül felmerültek, 'smellyeknek elhárítása minden egyházra nézve kívánatos. — Itt egyéb számos kérdéses esetekről bővebben szólani feleslegesnek tartom, részint mivel általok és miattok a' törvényt módosítatni nem óhajtanám ; részint mivel nem elég fontosak, hogy zaj üttessék miattok; részint mivel az egyház és az illetők erélyessége által megszüntethetök; részint mivel még nem fejlődtek azon fokig, hogy a' feljajdulás! igénybe vegyék 's még nem hanyatlott el azon remény, miszerint a' gyakorlat kiegyenlítendi körülök az eltéréseket. Vannak egyébiránt más, az utolsó vallási törvényen kivül fekvő számos óhajtásaink, mellyek a' társak által itt-ott megpendítettek, kimondattak 's mellyekre visszatérni — ha Isten éltet — merengési kötelességemnek ta|-tandom. Székács J. Mi árt* leginkább a' keresztyén vallás hitele 's tekintélyének? (Vége.) A' mondottakból elég világos, hogy a1

szenlirati istennyilatkozatok, csudák magyarázása körül kétfős hibában forgunk : 1) magunkat az istenbirodalomból kigondolván, épen nem hisszük, hogy itt supernaturalis tünemények is történhettek, 's 2) azt követeljük, hogy azokon, ha megtörténtek, emberi, népi, égalji szín, külsőség ne legyen. Csak egykét helyet idézek elő Straussból ennek bebizonyítására. I. B. 1. Absch. 1. K. 86-ik lapján ezt olvassuk *): vorausgesetztauch, dass es Engel gebe, so können sie docli, urtheilt man,denMenschennichl erscheinen, denn sie gehören der übersinnlichen Welt an, welche auf unsre Sinnorgane nicht einwirken kaim. Nem világos-e itt, hogy mi az istenbirodalomból kigondolva levén, köztünk 's a' között egy erős fal van képzelve, az a' Sinnlichkeit, melly miatt az Isten itt nekünk nem nyilatkozhatik, mi pedig innen oda föl nem érhetünk ? hogy kettőnk közt ha lehetne is észrevehető közlekedhetés, az csak a' sinnorganok által eshetnék meg? Van az embernek nagyobb organuma is, mint azon édes kedves sinnorgánok, mellynek segedelme által magát az éggel összekapcsolhatja. Ez a' hit. Ezen hit nem a' hiszekegyistennek gondatlan elcsacsogásából áll ám! ez magában kezetlen, lábatlan tuskó. A' hit nem a' szájban, hanem a' bensőben *) Das Lel>en Jesu, az első kiadass zerint.