Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-20 / 8. szám

vei ezt nem lehetjük, inkább azt mondjuk, hogy mi nem arra való, az nem is eshetett meg. Bontakozzunk ki csak e' szük léghatárból, 's nyissuk föl előttünk a' nagy Istenbirodalmat, majd rá akadunk a' hitnek okaira, 's lesz ismét meggyőződésünk. Az embercsaládnak a' mennyországgali közvetlen egybekapcsolatát bizonyítja továbbá annak egész lefolyt élte, különösen a* szentirat, mellyben azon szellemi viszonynak legszebb bizonyítványai vannak lerakva. Hogy Isten Ádáminai beszélt, Mózesnek a' csipkebokorban megjelent, hogy a' kegyes férfiak angyalokat láttak, hogyÜdvezílönk a' Táborhegyen Mózes és Illyéssel társalkodók, hogy az üldöző Saulus az égből szózatot halla, „mit kergetsz engemet ap. cs. 9, 4., vagy, mint másutt maga mondja, a' harmadik égig ragadtatott 2 Kor. 12, 2—4., ez mind annak nyilvánvaló bizonysága. Mindez előttem nem csekély adat állításaim erősítésére. Nem ugy vehetem én ezen szentirati adatokat, mint csak gyermekkori szájhagyomány költeményeit. Elöltem az, hogy az embercsalád története eleitől fogva sok supernaturalis tüneményeket foglal magában, igen erős okannak elhivésére, hogy a' dologban kell valaminek lenni. Isteni nyilatkozatok. angyalok látása, föltámadás 'stb. nem keletkezhettek semmiből. Semmiből költeni sem lehet. 'S az a' valami, mellyböl a' bibliai supernaturalis események származtak, ismét nem lehetett merő idea, phantasia szüleménye, vagy természeti tünemény-okozta félreértés: mert habárj megengedem is, hogy az ember egyéni természete, miveltségének állapota szerint sokat tehet a' valóhoz, vagy vehet el abból, de az idea, phantasia szüleményeit, természeti tüneményeket még sem bérmálhatja el annyira, hogy azokból olly annyira ellenkező eseményeket cornponálna. Ha az isteni, mennyeinyilakozatokban valóság nem lett volna, nem is támadhattak volna föl. Minek valósága nincs, annak a' valóságban, az emberek közt, helye nem lehet. Azért nem is tarthatok azokkal, kik a' bibliai úgynevezett csudaeseményeket egyes egyig a' zsidónép, vagy a' forró égalj terményeinek állítják. A' föld 'ségközti szellemi összeköttetés hite nem egyes népé, hanem az egész embercsaládé. Nemcsak, hogy a' bibliát, de még a' görögök mythologiáját sem merném mondának, költeménynek nevezni. Ez sem lehet más, mint az embercsalád egy igen régi, nagy nevezetességű múltjának a' görögök közt megmaradt töredékhistoriája képek-, jelek-, symbolumokban, mellyeknek jelentését mi most csak ugy értjük, mint az egyiptomi hieroglvphákat. Mit egyes nemzetektől öröklénk, az nem egyes nemzeté, hanem az egészé. Minden népnek volt Istene, majd mindenik, nemcsak a' forró, hanem a' hideg égalj is emlékezik öröklött vallásában az é^nek a1

földrei közvetlen szellemi befolyásról, habár ezt mindenik különböző alakban, több vagy kevesebb módosítással adja is elő. A' kiilönféleség, mellyben a' népek e' részben egymástól eltérnek, legkevesebbet sein bizonyít annak valósága ellen. Egy apa 1

s anyától született testvérek írják le, kivált hosszú időköz után, egymás szándékának tudta nélkül, szüleik történetét *s azokkali korábbi önviszonyukat, nem lesz-e az előadásban nagy különbség ? 's avvagy azért eltagadhatjuk-e, hogy azokat nem láták 's ismerék? Hát a' széles földön annyiféle elszórt népek vallása hogyan vághatna mindenben, még az árnyéklatokban is össze? De mi örökké csak a" külsővel vesződünk. A' külsőről következtetünk a' belsőre. Ha az hibás, emberi gyarlóságra mutat, ezt is annak kiáltjuk ki. Ha látjuk, hogy a' bibliában az angyalok zsidó néven neveztetnek, vagy azokat a1

zsidók Isten körül udvari cselédeknek tekintek 's rang szerint elosztva képzelék, mindjárt azt mondjuk, „110 már ezért sem igaz, hogy angyalok vannak, ez csak gyermekkori, keleti költemény. Ila azt akará Isten, hogy nyilatkozatainak állandó hitele legyen, miért nem adta azokat elő tökéletesebben, nem olly gyarló módon ?u

En is teszek egy kérdést, miért nem tökéletes az ember, ámbár Isten lehellé bele a' lelket ? Kiknek nyilatkozott ö ? nem embereknek-e ? Kik irák meg a1

nyilatkozatokat ? nem emberek-e ? Igaz ! Istentől indítatva irák meg azokat. Hogy a' teremtés históriája annyi ezerek múlva följegyeztetett, ez Isten lelkétől volt azért, hogy az ö neve el ne felejtessék: hogy az egész szentirat keletkezett, ez szinte annak akarata, sugallata által ment végbe azért, hogy legyen egy olly táperö, mellyel nagyra neveltessünk,'s ki tagadhatná, hogy ekkorára neveltetésünket nem a* bibliának köszönhetjük ? De avvagy nem magunkróli elfelejtkezés-e azt követelni, hagy abban minden mostani Ízlésünk szerint a1

legnagyobb pontossággal legyen előadva ? Földi események kifejezésére is alig találunk sokszor szókat, 011-lelkünk gondolatai is sokszor akkorák 's ollyanok, hogy azokat nyelvünk majd képtelen ruhába öltöztetni, 's ha megtestesíti is azokat, már magunk előtt sem olly szépek, tetszetösek, mint mikor még meg nem szülemlettek, érezvén azt jól, hogy eredeti tisztaságuk's minöségökböl a' megtestesülésben vesztének: hát az isteni, szellemvilági tüneményeket melly ember lett volna valaha képes ugy kifejezni, mint azok valósággal megtörténtek? Nincs-e megírva 2 Kor. 12, 4., hogy a' mennyei beszédeket ember ki nem mondhatja? Nem mintha nem mennyei szellemmel bírnánk, hanem mert a' nyelv, mellyen az isteni nyilatkozatoknak keresztül menve új alakot venni, újra születni kell, emberi. Lehetetlen, hogy azok az emberi fölfogás 's kimagvarázás által változást ne szenvedjenek. \S avvagy azért azo-