Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1848 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1848-02-13 / 7. szám

alól: „Vom Hímmel lioch kam Licht herab ;w — és a' mint az emlékkönyv mondja : „Az utósó gor alatt Hermann egyházi 's kormányszéki tanácsnok úr a1

cella melletti emeletre állt, és Luther zárdai életét rajzolá elevenen — föstvén az ő a1

reformatiomunkájáhozi előkészületét, "s vállalatának a' vállásos képzettség, művészet 's tudományra! nagy hatását." Szózatát így zárta be: „Holnap, én, és a' többi királyi kormánytagok, minden reformált vagy lutheri vallástétel különbsége nélkül (oline Unterschied der reformirten und lutherischen Konfession) az évangyélmiak ágostonegyházában, a' szent vacsorát, egészen isteni szerzője szavai szerint (ganz den Worten des göttlichen Stifters gemász) kenyérmegtöréssel (mit Brodbrechen) fogjuk legelőször fölvenni." A' beszéd ünnepélyes imával rekesztetett be. Majd a' Luther készítette híres „Erösvárunk"-at kezdték rá, 's amen-ét háromszor hangozván vissza a1

tanuló kar, dicső hatást szült az egyház mélyében. És az egész ünnep alatt tiszteletteljes csend uralkodott azon épületben, mellyböl egykor L. templomba járdáit, hova századok múlva buzgó sereg gyülend hasonló hálára. De az ünnepélyes felszólítás, fájdalom ! foganatlanul hangzott el, mert Erfurtban ekkorig sem létesült az unio. A' rom. kath. székesegyház hegyen fekszik, 's kivülbelül méltóságos. Benne egy emlékkép Erzsébetnek Il.d. András magyar király leányának szentté avatását ábrázolja, melly Érfurtban végeztetett nagy ünnepélylyel. Az öskirály sok magyar országnagyokkal volt akkor ott jelen a'képes ábrázolvány szerint is. Közel ez egyházhoz Bonifácz kápolnája látszik, mellyben a' pogányokat ker. hitre térítette; az épület parányi, millyen az akkori keresztyénség volt. Másnap reggel 8 óra tájon az Orsolyaszüzek zárdájába mentünk. Bejelentés után egy középkorú, igen jó külsejü apácza várt ránk az előszobában ; 's mielőtt a1

kolostorban meghurczolt, nömüveket mutatott, mellyek közöl drága szabott áron akaratunk ellen is vennünk kellett. Vásárlás után az egyházat és a' szüzek karzatoni imahelyétjártuk be. Közebédlöjökben, minthogy evés előtt és után fenszóval imádkoznak 's elmélkednek, könyvekkel megrakott szónokszék áll. Rendesen leves, hús- és főzelékkel élnek. A1

cellák egyesek 's nagyon szűkek, mindenikben ágy, asztal, feszület, varró műszer, virágbokréta. Akkor tanításra voltak elcsukva, és vágyunk : csak egyet is láthatni, sikeretlen volt. Vezetőnk egy ujoncz cellájába is vitt, 's magasztalólag rajzolta szépségét, mintha meggyónni akarta volna, hogy regényes szellemnek vagy remény-hagyott szerelemnek révpartjára jutott. Asztalán hervadt virágbokor volt; 's bár a' párhetes szép áldozatot nem láthattuk is : egyegy szálat huztunk ki az edényből. Vezetőnk mosolygott: és mi szivünkben üdvözlők az ismeretlen, az örök magányba temetkezett szépet. Nem kiméivé 's nem méltányolva andalgásunkat, jelt adott indulóra; ajtóra mutatott: meghajtotta magát — kijöttünk — 's kicsukott. Uti naplójából közli Vályi Pál. A' königsbergi szabad év. egyház állást magának a' föegyház és a' m. é. mart. 30-kai pátens közt vön 's e' szerint szabad ugyan mind e' kettőtől, de a' kettő közé is szorult. Hogy ez kényelmetlen állás 's mindenféle csodálatos fordulatok- és ugrándozásokra kényszerít, magában értetik. Ezt a' két utóbbi hónap dúsan bizonyítja. A' vasárnapi gyülekezetek részint a1

német Ressourceban, részint a' zsidó Harmóniában folytattattak. Ama helyen Rupp körül még mindig néhány száz ember gyűlt össze 's miután a' nyilvános előadások aug.-ban a' Ressourcekertbe tétettek át, a' hallgatóság mintegy 400-ról ismét mintegy 800-ra szaporodott; mi tán azon körülménynek is következménye, hogy aug. 15-kén 5 héti szünet után ismét egy keresztelés, ez úttal egy földbirtokos, Papendiech tisztviselő által végeztetett. Ennek folytában Ender papjelölt is daczára a' vizsgálatnak, mellybe a1

zsidó Harmóniában jul. 11-kén megkísértett keresztelés öt bonyolítá, ismét bátorságot kapott 's aug. 22-kén, vasárnap, ugy nevezett keresztelést egy czipész magzatán végzett. Papendiech keresztelését Rupp beszéddel külön papi rend nélkülözhetéséröl vezeté be. Már az valóban eléggé nevetséges, hogy Rupp e' szélmalmok elleni harczot ollyan rend ellen, melly az év. egyházban általában nincs, a' legnagyobb kitartással folytatja ; még nevetségesb, hogy buzgó férfi-és nöpárthiveinek köre illyen örökös beszéd által tettleg azon dőre babonába esett, hogy az év. egyházban hemzseg a' sok pap; legnevetségesb pedig az, hogy a' világiak keresztelése illy módon igazolandó. Minden jól oktatott confirmálandó tudja, hogy a' keresztelés olly cselekvény, mellynek hatályossága a' keresztelő méltósága- vagy rangjától épen nem függ; de minden okos ember tudja, hogy minden dolgokban, egyháziakban is, rend helyes, rendetlenség helytelen 's hogy az apostol is egészen egyszerűen parancsolja : „Mindenek ékesen és jó renddel legyenek ti köztetek^ (Kor. I. 14, 40); de hogy nagy oktalanság, miután bizonyos személyeket ige- és szentségszolgálatra előkészítettünk, elkülönítettünk 's kirendeltünk, őket e' szolgálatra nem , hanem helyettök más hívatlanokat használni. Azon ellenvetés pedig, hogy az, miként Papendiech mondá, ,,a' kedves tanító súlyos állása miatt" történt, magában enyészik az által el, hogy Ender, ki szintolly súlyos állásban van, maga módja szerint mégis keresztel. Ha pedig e' két úr keresztelésénél a' főpontot, t. i. a1

keresztelési formulát, kissé pontosabban megnézzük, Ender