Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-02-21 / 8. szám

Én a' mult idők nagy barátja, nagy dicsérője nem vagyok; kivált hazám és vallásom múltjában alig lelek néhány zöld lombot, hol fáradt lelkem leszállva megpihenjen; nem óhajtóm vissza amaz iszonyú időket, mellyek apáinkat megtanították imádkozni : de azért meg kell vallanunk, hogy a' mult századok valának a' könyörgés századai. *} A' mult századok embere, bemártva lelkét az imádság Jordánjába, megtisztulva emelkedett ki onnan; 'sha az angyal megilletéizzójával ajkait: kész volt felvenni a' vértanúk keserű poharát, 's a' pohárt ajkaihoz szorítva — meghalni. E' hajdani nagyszerű fellobbanásaiból lehamvadt a' könyörgés, 's mint minden, korunk éldelet fagylalt, kebelén mállott el, vagy legfölebb a' kisszerű érzelgés tűzhelyén keres és kutat magának egykét szikrát, mellyet kebelén végig futtat, mint az égett papír fekete hamván végig-futnak az apró csillagok. Hogy róla némi fogalmunk lehessen, lótni és tapasztalni kell a' mai ájtatosság és könyörgés nyomorúságos voltát. Még ott tán legmélyebbre hat, hol szabott formulák között jár föl 's alá, mint a' kerekes-kutak kötele a' mélységbe; — vagy a' hol a' babona vezeti föl, kísértő alakban, a' templomok tetejére 's fanatikus szédülések között hajszálait felborzogat ja : ott még néha magánkívül ragadtatik. Ha más alakban közéig a' mai ember kebeléhez, ajtót nyitnak ugyan neki csupa pietasból, betekinletnek a' szív rejtekeibe, leborulnak, imádkozni akarnak : de, mint a' fogoly madár, nem találják meg a' rést, inefylyen át égbe lehetne röpülni; igy aztán keblünk istenes érzései elvervén szárnyukat a' mai sok czifra imakönyv aranyos tábláján és csillagkeresz tes kapcsain, miután mint a'fürj elugrálta fejétaz aranyos roslélyzafon: meghúzza magát a' fövenyben, 's a* helyeit, hogy magosra emelkednék, a' homokot kaparja árva fejére. Rendes egy phaenomcnon a' ker. vallásosság egén az a' sok imakönyv, melly ma mindenféle alakban repked fel 's alá, mintha az egyház valami nagy tűzijátékot gyújtott volna el. Külföldön a* vallásos irodalom jelenleglegbujábban termi az imakönyveket. Elvizenyősödvén a' vallásosság földe, nem lehet rajta csodálkoznunk, ha Mózes égő csipkebokrai helyeit számtalan kábiló gombát terem, mellynek illatja lefojtja a' szellemet és egyenesen a' falnak viszi, mint a' methodislákat. 11a forgatjuk a' megjelent új vallásos könyvek névjegyzékét: arra kell fakadnunk, hogy az ima-és egyéb ájtatos könyvek, mint a' balatoni gárdák, most eresztenek, és alig volna egyegy mulattatóbb olvasmány, mint e' könyveknek apóka*) Imádkozni csak erös, egészséges szellem tud. Korunk olly gyönge már teslben-lélekben, hogy nem bír imádkozni. Meglássuk, ha tettre kerülend a' dolog, nem lesz olly név, nem lesz olly magas eszme, mellyet korunk embert i pulyán cserbe ne hagynának! — fájdalom, cserbe ne hagytak Yolna már! — A' kinek füle van a' hallásra, hallja! D. J. lyptikus névsora, az aranycsészén és a' liliomvölgyön kezdve a' legújabb aranykéményig, *) mellyen az ujdonatúj-kanyargásu imák ömlengnek és tántorognak ég felé, 's a' szív falán mindenütt fényes fekete kormot raknak le. Legbizonyosabb jele a' vallásos buzgóság hanyatlásának, 's a' sovány érzelgés között enervált keresztyénségnek, épen ez a' sok imakönyv, mellynek levelein a' sok beteges képzelődés ugy mászkál föl 's alá, mint a' selyemhernyó az eperfa-leveleken; ellakik a' sok, vallásos kenetnélküli, csipkés elmélkedéssel, 's azt hiszi,hogy nemsokára magából eresztheti a' fonalt, mellyel magát a' menny számára bekötheti, 's viszont a' menny számára kirághatja. Egyik gondolat a' másikat szülvén, csak most veszem, észre, hogy messze távoztam kitűzött czélomtól; hogy egy hosszú értekezés lenne belőle, ha a'jelen divatos imádkozásról mindazt el akarnám mondani,a' mit tudok, és a' mi, olvasás-közben, felöl löt t — Visszatérek hát emberemhez, kire olvasóimat a' templom-ajtóban figyelmeztetém, 's szorosan ama könyvekről szóiandok, melylyeket hóna alá szorított, 's a' mellyekböl a' nép előtt imádkozik. Megjegyzem eleve, hogy egyházi könyörgóses-könyveink irodalmi történetét megírni nem szándékom; egyedül azokról teszek említést, mellyeket láttam és olvastam. Ezen könyvek regiek és ujak, kenetesek és kenetnélküliek ; a' bennök találtató könyörgések többnyire papjaink és a1

nép elölt ismeretesek. A' mult század közepén innen többnyire írott könyörgéseket mondlak papjaink, mert az időben a* leendő papnak első gondja volt, irott agendája mellé, legalább két kötet köz- és vasárnapi könyörgést összeírni. E' kéziratok Közöl én is átolvastam néhányat, és találtam az imák közölt sok egyszerű szépet, sok népszerű magast, mellyek proféfai utőlérhetlen sajátsággal, és amaz ó szövetségi kenettel valának megírva ; találtam viszont nagyon sokat, mellyekböl, kiszedve a' néhány bibliai helyet, nem maradt a'beirt lapon egyéb, néhány üres hosszú szónál, mellyre ama drágagyöngyök roszul felfűzve valának. — Amazokat jó lenne megmenteni, mielőtt még a' rosz tintával irt sárga bötük végképen elhalnának, vagy a* molyokból kelt lepkék szárnyain újra feltámadnának : ezeket nem ártana, egy csomóba kötve, néhány ujabb érzelgö, vagy okoskodó divatos könyörgéssel megégetni, s hamvukkal a' vallástalanok haját felporozni. — Majd ez irott könyörgések közöl egy-kettőről alább szó leend, megjegyezvén azt, hogy ezeknek válogatott kivonata volna az ismeretes ,,liat héti könyörgések" czím *) Az embernek mogvan sma midási nyavalyája, melly szerint mindent, mihez hozzáér, szeret aranynyá vál oztalni. Az ember még a' keresztel is aranynyá tette 's azt mondja, hogy a' Krisztus keresztét hordozza! D. J