Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-02-21 / 8. szám

lieknél, úgymint Otahajti és Sandwich lakóinál emeljük ki. Első különös-szépségü tartomány; eldoradója vala ez Rousseaunak és társainak, kik innen merítették azon bájszineket, mellyekkel a1 természeti élet előnyeit festették, a' mivelt élet nyomorai felett; mert szerintük nem vala boldogabb nép a' különösen szép testalkatú, nyájas, vig 's tánczügyes, ártatlan, gyermekded, otahajtiaknál, kik közt mindenki három kenyérfát ápolva, ennok gyümölcséből egy évig elélt, és ezen 100,000 fejből álló nép az európaiak idejutása előtt szerintök igen boldog volt. Ámde tudnunk kell, hogy ezen idylliumosrajz, közelebbről megtekintve, bájaiból sokat veszt, ha meggondoljuk, minő erkölcsei valának, az angol missiok előtt, e' népnek. Wallis és Cooh, sőt Forster is, még ugy írják ezeket le, mint a' kik emberekkel áldoztak, papjaik az előkelő nőknek megengedték, hogy elszült gyermekeiket azonnal megöljék} a' tolvajság divat vala nálok, és hölgyeknél a' szemérem annyira ismeretlen volt, hogy tartózkodás nélkül jártak az angol hajókra. Most már e' rémdolgok megszűntek. Mago Koczebue hajóskapitány, *) ki már három ízben hajózta körül földünket, megvallja , hogy polgárosították az angol missiók Olahajtit; noha ö nem elégszik meg az ide küldött térítők működéseivel; „mert, ugy mond, ezek Tajó királyt segédül használva, ráerőszakolták az evangyéliomot e'kellemes-lelkületű népre; vérpatakok folytak, és a' konok néptörzsökök egészen kiirtattak ; biblia-olvasáskor a' nem figyel mezők bainbus-bottal fenyíttetnek; e' táncz és zenekedvelő népnek ezen nemű vigalmak szorosan tiltatnak; ima, és vak engedély mindaz, mit a' szigorú angol missionáriusok itt tanítnak." Koczebue nyilván nem vala kedvelője az angol missioknak; mert neki a' Sandicich szigetbeli té -ritök sem tetszettek. Leirja, hogy „midőn 2 Tameama, pogánvból szent hitünkre tért király, nejével, a'22 éves Tamehameluval, Londonban megholt, és az angolok e' két elhunytnak testét bebalzainozva 's igen drága koporsóba zárva, a? híres Byron lord kísérete mellett, Hanaruró székvárosba hajón elküldötték Wahu szigetére, 1824. említett lord Londonból némi báb- és árnyékjátékokat vitt magával, hogy velők mulatságot szerezzen e' keresztyénné lett, de igen gyermekded népnek: ámde Bengham térítő e1

mulatságot nekik meg nem engedé; mert, úgymond, illyesmi keresztyénekhez nem illik; ö is eltíltá a1

zenét, éneklést és tánczot, sőt vasárnap tüzet rakni 's nála főzni sem engedett; és midőn az utazó angolok Kahurnanna királynő előtt nyilvánították, hogy illyen szigort a'keresztyénség nem igényel, sőt magok a' bríttek sem teszik ezt: a' királyné inkább hitt Benghamnek, és megsinorozás bíin-*) Neue Keise um die Welt iti d. Jaliren 1823 — 26. Weimar. 1830. tetése alatt meg is tiltá említett ártatlan mulatságokat." Vannak, Koczebuen kivül, mások, kik a' derék angol népet gyanusítni nemátalják, és kajánul állítják, hogy ez az evangyéliom és bibliák terjesztése által leginkább anyagi, jelesen kereskedelmi érdekeit kivánja elömozditni ; sőt a' keresztyénség szine alatt a' jámbor polynesiabelieket akarja adózóivá tenni. Mi ezen vádat teljesen alaptalannak lenni nyilvánítjuk , és a' legalacsonyabb kútfőből eredettnek. Igaz, hogy ezen világkereskedelmü nép elölt az anyagi érdek sem megvetendő, és kérdjük : nem igényelhetnek-e némi kárpótlást milliókba kerülő kiadásaikért ? Ha mutatkozik is e' részbon valamelly önző irány : ezen mocsok nem a'derék britt nemzetre, hanem egyes missionáriusokra rovandó, kik, mint Koczebue szól, *) „inkább szeretnek üzérkedni, mint prédikálni." De , tegyük , hogy ezen nagyszerű vállalatokat nem épen tiszta keresztyéni szellem mozgatja : igy is mennyivel többet nyer ezek által az emberi általános műveltség és jólét? Íme az otahajtii keresztyén király már népének alkotmányt adott ós itt a' bűnvádi ügyekben esküttszék itél; aT

hinduk, kafferek, seelandiak beavattalnak a' müveit nemzetek mesterségeibe és szokásaikba. Ezen kivül, a' nép és földismeret naponként terjed; a' kereskedelemnek megnyílnak a' leggazdagabb, de eddig zárt országok; a' museumokgazdagodnak, a'barbár népek szelídülnek, a' bálványozás gyérül, és az emberiség derültebb jövőnek néz elébe. Az éjszakamérikai bibliatársulatok érdemeit sem lehet elhallgatni. Itt 72 missíó telep van, mellynek feladata az antillai, továbbá a' Szenttamás, Szentjános, Barbados,.Jamajka, Antigoa szigeteken, mint szinte a' Labrador nevü félszigeten tengő népeknek, ezek közt a' nyomorú eszkimóknak, polgárosítása. Igy tehát azok, kik eddigelé természeti szép fehér bőrüket mindenféle randasággaí bekenték,éhség idején saját véröket szívták, 2I-nél tovább számlálni nem tudtak, és a' mi ezen túl volt, soknak nevezték, és minden vallásos fogalmak híjával voliak: most olvasni, irni tanulnak; elhagyva a' kinosan tengető halászatot és vadászatot, földet mivelnek, és máris mintegy 50,000 fejből álló egyházat képeznek. Még jobban felindulunk az angol bibliatársulatok és missiók érdemeinek becsüléíure,ha meggondoljuk, hogy e' jó példa mi serkentőleg hatott egyéb nemzetekre. A' derék Sándor orosz czár pártfogása alatt, Sz. Pétercárott, 1816, egy nagyszerű társaság keletkezett, mellynek iránya volt, az e' széles birodalomban levő finn, kálmuk, kozák. cserkesz, burjaet, s georgiai pogányok megtérítése ; az örményeknek pedig és bolgároknak a' biblia ují'orditásaivali ellátása. Ki számíthallan lett volna azon haszon, mellyet e' szerencsés kezdet ?*) Id. könyv 141. 142 lapjain.