Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-26 / 52. szám

tin nyelv általi nyomorgatás megszüntetése, — melly említett két jeles tulajdonságon kivül a' tanítótól alig kívántatott egyéb, é* kpttpben pedig akármellyik is dicséretes tanítói .ügyességre tehetett szert, — 's általában a' nevelés szelídebb módja,'s az új tanrendszer behozatala előtt, a' tanítónak boton kivül egyéb is szerzett tekintélyt. Mert a'benlakás patriarchalis korában már a' lakszobákbani elsőbbsége, később az egyetemes ifjúság fölötti juratusi örködé.se„.maj4 tanító-korában is a' sedes táblabirái.közé sorozta tása,,. 's az ifjúság fölötti itélhetési joga, és.mindezeknek következtében a' diáktársaitól! elszigeteltség 's megkülönböztetés szükségessége olly tekintélyt szerzett meg számára, minél fogva mintegy kis zsarnok, mindenkitől tiszteltetve és, rettegve, ülhetett be kathedrájába. Ámde jelenben, mindazon jogok és előnyök megszűntével, mi ad elsőbbséget 's tekintélyt a' tanítónak? Szellemi kitűnőség? rr szép; de a' mellett, hogy a' kitűnőbb tehetségek közöl ritka marad ben a' hasszu papi pályát végezni, 's még ezen felül a' tanítóság átokkal gulyo§üÍt terhét is egy éven át kényszeríttetve ^iíphöWlni: ne feledjük, mikép a' bensőnek külsőleg is kell nyilatkozni, 's a'szellemi kitünőség-Szerezte tekintélynek testben megjelenni, különben abstracttá válik 's; mint illyen, a' puszta fogalomnál egyé{* nem lesz, gyermeket nézletileg kell tanítnunk Í neki látni kell, hogy tanítójának van tekintélye, különben nem ad neki ö sem tekintélyt. De nincs,tekintélye, mert mielőtt tanítóvá lön, már az előtt elvesztette. Nem szólok itt a' fensöbbektöl a1

tanítók; kicstnségére alásugárzan-4ó fényről, melly ezeknek is tekintélyére, leg-r alább közvetve és megtörve, némi gyenge világot terjeszthetne ; nem a' megvettetésröl, melly őket csaknem mindenütt éri: de szólok azon okokról, mellyek a' tanítók tekintélytelenségének közvetr len szülői. Nem tudhatni bizonyos okát, de egy kárhozatos szellem uralkodik ifjaink közt. Elsőbbséget, tekintélyt nem tűrni, a.' jelesebbet lecsépelni, a', kitünöbbet gyalázni, a' szerényt gúnyolniy

mások szemében szálkát piszgálgatni, hibákat keresni 's rovogatni, egymással vetélkedniv

egymás iránt a' féltékenység indulatát táplálni, 's mások fölé tolakodni akarni ez jelleme nagyobbrészint ifjaink— nak, — a' kivételeknek teljes tisztelet adatván mindenütt. 'S az illy jellemzések műhelyéből kerülhet-e ki valamelly kharakter tisztán és sérthetlenül, melly egy tanítóban olly felette szükséges, 's melly legfőbb tényezője a' tekintélynek ? Neveli ezen hibás szellemet az is, hogy a* tanítóvá lett diák, akár elfoglaltatás miatt, akár ifjúi hiúságból, annak következtében, hogy ö már hivatalra lépett, *s az általa most már profanusnak tekintett diáknép fölé emelkedett, régi pajtásitól, komatársitól, kikkel azelőtt az együttélés, társalgás, egy terembe 's padba-járás, a1

közös törvény 1

s közös szenvedés, szoros viszonyba helyezett, ,•— elkülönözi magát; minek következtében méltán vagy nem méltán, kevélynek, nagyralátónak, "s erinélfogva közösen gyűlöltnek nyilváníttatik. Ezen kárhozatos szellemnek kifolyásából ered aztán az, hogy mielőtt tanítóvá lenne valaki, már az előtt olly színben ismeretes, melly tekintélyét'fekete folttal tünteti föl tanítványi előtt. Tudjuk, hogy gyermeknek a' véíjre, miszerint tanítójának tekintélyt ne adjon, 's bizalmát benne ne helyezze, nem kell több, csak egyetlenegy hiba vagy gyöngeség fölismerése, — az ifjúi éles ész 's lángtekintet pedig mi könnyen talál hibát magáltól is, annyival inkább mások jellemzése vagy figyelmeztetése után I Hozzá kell ezekhez számítani azt is, sőt nem hibázunk, ha minden rosznak legfőbb forrásául az együttélést, a' convictust tartjuk. Itt együtt van jó és rosz, szép és rút; ido összecsődül nagyobb diáLa1

kisebbel, úr a1

szolgájával, a1

leendő tanító leendő :

t$nítványával; — itt történnek a' mindenféle jogélvezések,, és követelések, a* komázások* egymássali tiszteletlen szóváltások, witíjeiések, .gunyolások, hibarovogatások, fensőbbség elleni kitörések, tanakodtok, méltatlankodások; itt látja a' tanítvány leendő tanítójáról, mennyire föl sem vetetik, figyelem iránta,.nemmutattatik, a' köztartásból az ö számára is a' legutósó diákkal egyenlő mérték é* szolgálat adatik, ós sokszor a' többivel együtt 5 is ében kényteleníttetik haza menni. Azért sohase csodálkozzunk azon, ha a'tanítvány tanítójának utóbb sem akar több jogot és tekintélyt engedni, mint barátjának, vagy épen komatársának ; mert akármint erőltessük is tekintélyünket, többel csakugyan soha sem birandunk, mint a1

mennyit tanítványink adnak. Mindezek csekélységeknek látszanak azok előtt, kik az illyesek felett még nem gondolkoztak: de épen azért nem is tudják, milly óriási hatásuk szokott lenni az illy csekélységeknek. Egy csekély botlás sokszor bukásunkat eszközli. A' tekintély megrontásáfa nevezetes befolyást gyakorlanak maguk a' tanítók is.'Nem birok költőj tehetséggel, ennélfogva legkisebbet sem nagyítok, ha azt mondom, hogy tanítóinkban is sok hiba van. A' mi volt a' diák, ugyanaz marad a* tanító is. Megvan a' tanítók közt is a' szenvedhetlen vetélkedés, féltékenység, irigység, ellenségeskedés, és sokszor olly mértékben, hogy a' személyes indulatoskodást 's egymásra-törést átviszik iskoláikba is. Mondhatnék rá példát, mikép nyilvános tanító nem borzadt tiszttársát tanítványi előtt iskolában nyilvánosan jellemezni , — de exempla sunt odiosa ; — söt megtörtént az is, — mert mi nem történhetik meg tapasztalatlan, gondolatlan 's szenvedélyektől izgatott ifjú emberek közt ?! — hogy a' tanító ellenséges indulatból, leendő utódát is fekete színnel mázolta be leendő tanítványi előtt. Minő szemekkel és hittel fogad-52 *