Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-26 / 52. szám

A' szerelemnek volt religiója és cultusa (Aslarte, Aphrodité, Venus, Bajadérek) : de a' szeretetnek, a1

Jézusféle szeretetnek, az ö idejéig nem, azóta is csak részletesen és tökéletlenül. „Szeressed Uradat, Istenedet 's felebarátodat (a' zsidót), mint önmagadat," (mire a' Jézus is hivatkozik, megakarva mintegy szógyenítni az írástudót)*) — azótestament.ban áll ugyan (Deut. ll, Lev. 19,18), de csak alkalmilag "s mellékesen. És ha áll is betüszerint világosan: szelleme nem értetett, nem működött; a'föeszme, a'sarkelv, az életalakító és mozgató az ótestamentomban más vala. Csak Jézus religiója a' tiszta szeretet religiója. A Szeretet az evayyeliov, a1

xcuv>i dia&iiX)], íiz igazi örvendetes hírmondó vagy üdvhozó és új üdvalkotmány. „Az isten örök, tiszta szeretet, édes atyánk; nem boszuálló, rettenetes ura a' seregeknek: hanem kegyelmes, irgalmas, jóságos Isten. A' szeretetnek hirdetője is teljes tiszta szeretet, a' mennyei atyának legjobb, legméltóbb, legdicsöbb fia. Szeretet az ö személye, szeretet az ö egész tana ; szeretet élete 's még halála is megtestesült szeretet. - • Az emberek a' mennyei atyának fiai, tehát egymás közt testvérek, mindnyájan atyafiak, rokonok, felebarátok, tehát mindnyájan — gyarlóbbak és erösbek, e' vagy más akolba tartozók, — a' szeretet tárgyai. Krisztus országa, mint az Istené, a' szeretet országa. „Ezen sziklára építem anyaegyházamat." A' szeretet hite az igazi hit. Hit, melly nem ezen a1

téren 's nem ide működik, álhit, pogányhit, valódi eretnekség. „Azon ismernek meg titeket, hogy tanítványaim vagytok, ha egymást szeretitek. Á' ki azt mondja: szeretem az Istent 's gyűlöli felebarátját: hazug az. Szeressétek ellenségeiteket is, áldjátok azokat, a1

kik titeket átkoznak! jót tegyetek azokkal, kik titeket gyűlölnek" ... és az egész felséges u. n. hegyi beszéd, a' keresztyén léleknek felavattatása. Mát. 5. 6. 7. A1

szeretettel ellenkező ország, az irigységnek, ravaszságnak, gyülölségnek, üldözésnek országa, a' sátán országa IV. Vallásos syinbolika, **) szépség, poesis, cultus. Kinek lelke az eddigi uton módon az istenivel megtelt : az azt Isten 's emberek előtt nyilványitani, kifejezni 's bizonyos életidommal tanúsítani is fogja akarni. A' kellő kifejezés azonban a' legnehezebb 's legtöbb tévedéseknek tárgya és kútfeje is. *) Ki mester tevén Izraelben, ezt vagy nem tudja, vagy nem érti. **) Hogy symbolika alatt itt nem a' hitvallási symbolikuskönyveket értjük, a' szövegből könnyen kiviláglik. V. A. Közbe-vegyül itt már a' phanlasia, a' nyelv 's a' jelelés (Bezeichnung) minden nemei. Míg lelkünk öntudata's érzelme belül állanak a' vallásos sejtelmek , eszmék, érzetek : addig olly egyszerütiszták,ollybizonyosak,ollymelegek,hogy nyilvánításukat a1

legkönnyebbnek gondolnók* Mihelyt szólni kezdünk , hogy hitünk- 's üdvünkről lelkes tanúbizonyságot adjunk , — vagy elakad nyelvünk , vagy ha szól is , azonnal tapasztaljuk , hogy az ectypus, árnyéka sem lehet az archefyptosnak. Hogy is fejezze ki a'véges szó és jel 'sa' korlátolt fogalom a1

véghetetlent, érzék-felettit, örököt, istenit ? Az érzék, természet és ösztön embere nem sokat aggódik a' kifejezésen. 0 minden rendkívüliben, jótékony vagy ártalmas lény- és tünetben istenit gyanít, fél és fjsztel. Pantheismus. A' természet nyers cultusa, 's fetisismus, mint legdurvább fajai. Az élénkebb phanlásiáju 's gondolkodni kezdő ember a' természeti elemeket, erőket, tüneményeket, törvényeket személyesiti. A1

lég, víz, fény, tüz, föld,idő,tér,— azután közelebb, tárgyasítottabb (concret) képekben, a' nap, hold, tenger, villám, felhő, vulkánhegy 'sll>. neki közvetlenül istenek, 's a'cultus is (symbolika, liturgika^ mythologia is) közvetlen, de a' nép és tartomány jelleme szerint a' legtarkább. Emanatio, hylozoismus, sabbaei?nius. anlhropomorphismus. Tiszta metaphysikus religio soha sem lehet népies és históriai. A' tisztább spiritualismus is (millyen a' Mósesé, Mahomedé 's kivált Jézusé), bár a' hit tárgyait eszmékbe és elvont fogalmakba foglalni igyekszik , "s minden mythologiát megvetve, az Istent lélekben és igazságban imádni parancsolja: a' hitigazságok megismértetése- 's éreztetésében a1

symbolikus, képies, meiaphorikus, parabolikus kifejezéshez folyamodni kénytelen. A metaphora többn\ire eijiikai 's nemesebb, — de van physikalis is. E' metaphora nem önkény, nem játék,"nem pipere: hanem szükség, és az igazság hüvelye. Mennyire frequentált e' symbolikus, melaphorikus, kifejezés az ó- és újtestamentom minden lapján, könnyen meggyőződhetni. „Az Isten szellem, úr^ király, sergeknek ura, édes atya, a világosságnak atyja, a' szeretetnek forrása, erős várunk, sziklánk, pajzsunk, pásztorunk, bíránk, menedékünk, szivek 's vesék vizsgálója. A menny az ö ülöszéke , és a' föld az ö lábainak zsámolya; kinyújtja az ö karját és az ö jobbja megtart engemet; dicsőséget és ékességet öltözött magára, 's körülvette magát világossággal, mint öltözettel; kiterjeszti az egeket mint kárpitot, a' felhőket rendeli szekerévé és jár a' szélnek szárnyain stb. „Jézus, Isten fia, istenember, ige, út, ajtó, szöl-