Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-19 / 51. szám

tel!! — kérdi: Hát a' régibb papok mért nem fizetnek ? — Ebben vél író rejleni valami nagy nyomósságot: azonban , melly súly-nélküli az egy kevéssé gúnyos 's gyanúsító megjegyzés, megtetszik onnan, hogy csakugyan önmaga a' kérdésre megfelelt, és meg sem gondolva — mert különben hallgat vele — helyesokát adta : miért nem fizetnek, 's kezdhetik most már az idősbek az illynemü fizetést? Egyikért t. i. azért, mert 20—30 's több évek alatt csakugyan adtak 's adóztak az özvegyi pénztárba annyit, mennyit fizetni most nem akarna czikkíró: — de ha nem fizettek volna is ?! minden jó tervnek egyszer csak életbe kell lépni, 's valakin az életbe-léptetésnek elkezdetni. Hiszen édes hazánkban most minden jótékony intézet s ezek megalapítása 's föntartásának terhe az ifjabb nemzedéket nyomják. Mit atyáink és élő öregeink tehettek volna, de nem tettek: a* jelenkor feladata ! — Ezen ürügy alatt akarni azért az igazságos fizetés kötelessége alól kibúvni,valóban— akár hogy czifrázzuk—valóban nem nagy-lelküség, — kivált ollyan Simonidestöl, kit mi, az élet hullámos tengeréből töredékdeszkáján rimánkodva felénk úszót, szívtelenül vissza oda nem taszítottunk, hol most is éviczkélneü! A' mit ad vocem Simonides felhoz : simoniát: igazán gyávácska kis, lehetőségből-merített erösségccske. A* „dilemma formácskaa

pedig merő csalfa tételeken alapúi. Mert a' mellett, hogy az ollyan értetlenre, ki — mint a* gyermek — a' maga javát sem tudja, kell a' jótéteményt tukmálni: nem is egy emberre, hanem az összes e. megyei papságra, éspedig leginkább jövendőre szá mított jótétemény ez; és bár hogy altizáljon czikkíró, jobban illik a' mi szánkba idézett dala, mint az övébe. Egyébiránt végre, a* szerencsétlen dilemna után, elöjö czikkíró az eddig elhallgatott igaz okkal is. Ezt mondja : „Leginkább ellene van az indítványnak az általa okoztatott oeconomiai kár." Ez már ok ! el hiszem,kivált, ha az ember első évi jövedelme szép részét, magán-szerződés utján, hivatalos eldödének adja 's szenteli. Ok,mondom, — de nem a' tervet-megdöntö, — és e' miatt bú nélkül fizethet a somogyi kisded, csak tízből álló ellenzék ! — Ad vocem: Ellenzék! Nem hiába mi protestánsok hiszünk invisibilisekklésiát is, — ollyat, mellynek tagjai, azért, hogy nem láthatók, mégis léteznek. Illyen invisibilis lenne, ha volna, a'k -somogyi ellenzék is ; mert én kétlem, hogy czikkíró, ha minden radical zsebét kikeresi is,abból tizet előszedhessen, ha csak, önmagában nincs egy legio, legalább decuria ellenzék. De tegyük fel — posito sed non concesso —hogy czikkíró ellenzéki zászló alatt vitézkedik: nézzük, hová vezet ezen állítás ? A* k. somogyi e. megye előjárósága az egyházi szerkezet hiányait általlátja, hibáit javítja, korszerű haladást nemcsak nem akadályoz, de tesz. És így, ha van kifejletlen egyházunkban ellenzék : ezen egyházmegye előjárósága 's papsága ellenzékszellemü. Ha már most áll, hogy ezek ellenébe czikkíró ellenzéki: azt kérdem : Mi az ellenzék ellenzéke ? Felelet: a' conservativ; és így czikkíró, tíz czimborájával, minden radical tárcza's liberális eszme mellett is, conservativ. És valóban az is; mert szeretné zsebében azon egynehány forintot conserválni, melylyet abból — a' tractus Ioyalitása sem állhatván ellent — akármelly szolgabíró egyszerű Ítélete, 8 nap alatt, kiolvas. — Zárom tehát feleletem azzal, hogy czikkíró úr, akarja, nem akarja, alkalmasint fog fizetni, és az a' választmány, mellynek feladata, a' papözvegyi intézet terve körül felmerülő nehézségeket eloszlatni; mint szinte, az elégületleneknok nagy szorgalommal, ez érdemben gyűjtött észrevételeiket figyelembe véve — a' hol lehet — használni: ugy hiszem azt fogja czikkíró úr, mint munkatársának, őszintén tanácsolni, hogy világos adósságát fizesse, róvja, tisztázza le. October 12—ik 1847. Keck Dániel, k. somogyi alesperes. ISKOLA- 'S NEVELÉSÜGY : Kisdedóvó intézetek. Átalános a' panasz, hogy köznépünk neveletlen 's erkölcstelen, mit tagadni nem lehet. Közös az elismerés, hogy ez illy sülyedt állapotában tovább nem maradhat. Nem ! mert korunk — e' minden jóra, szépre felhajnalodott kor — emberi jogokat akar osztani, hogy örüljön mindenki és érezze becsét a' rövid életnek. De éretlen, 's leendő szabadabb-körű helyzetébe magát keletelni nem-tudó népre olly jogokat ruházni, me lyeket okosan használni még most nem képes : annyi, mint a' status csendességét koczkára tenni. Érzi a' nép maga is elmerült helyzetét, ebből szabadulni akarna : de ereje nincs. — Mi lehetne azért üdvösebb, 's nemzeti fölvirágzásunk jövőjére bíztosb, egyszersmind legrövidebbül, mint népünk nevelésében, nem mint eddig, mikor a' rosz benyomások magvai már gyümölcsöztek is — 7. 8. éven túl, hanem mint az alkotó kezeiből tisztán létre-jött kis emberekben ragadni meg az ügyet. A* népnevelést régen virágzásra-fejtett külföld példájára, a' kisdedóvás, mint idegen égalju plánta, édes hazánk földére illy czélból ültettetett át. — Mi csoda ! öröm látni! az új plánta szereti helyét, él, bokrosodik, —'csak pártfogás és ügyes ápoló ne hibázzék, szét lehel ültetni e' kerek hazában. Hogy e'növény avatolt ápolói hovatovább sznporodjartak : illy végre alkatott, elébb ugyan Tolnán, majd innét fővárosunk Pest kebelébe vitt, a' müveit külföld bármellyikével is versenyezhető, kisdedóvó-képző intézet. Milly sikerrel járt ez eddigelé hivatásában ? erre honunkban alig évtized alatt nyitott, hatvan kisdedóvodák, szinte azokban az emberiség javára naponként megmentett hatezer kis polgárok feleljenek. Mennyiben teszik ez intézetek neve-