Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-19 / 51. szám

Olly egyszerűen jelentkezik 's érthetőleg szól, hogy a' gyermek is megérti; és mégis olly titokteljes marad, olly magas és mély, hogy a' legbölcsebbek értelmét is megszégyeníti 's nyelvét elnémítja. És jelentkezik majd ugy, mint szende szellő, mint szelíd hang, mint mosolygó fény, mint báj és kellem, melly szeretetre ösztönöz; majd ismét mint vihar, mint felzúdult tenger, mint emésztő láng, melly büntetni látszik és félelembe ejt; majd végre mint lángoló hajnal, mint teljes pompájában ragyogó nap, mint ünnep, mint felség, melly hódolatra 's imádásra késztet. A' tisztuló eszméletben már közelebb ugy jelentkezik az isteni, mint nem-földi, nem-testi, nem-anyagi; mint nem vé^es,nem korlátolt,nem múlékony; mint minden tért, időt és mértéket meghaladó. Ugy, mint jelenlevő és mégis láthatatlan, mint ismert, és mégis kimondhatatlan, mint közellevö 's mégis elérhetetlen. Ugy, mint az, a' mi legtisztább, legmagasztosb, leghatalmasb és legboldogítóbb. A* teljesen kifejlett észnek ugy jelentkezik, mint örök igazság — szépség — jóság; mint örök bölcseség, örök tiszta szeretet, örök szent mindenhatóság; mint mindennek alkotó, elevenítő végoka és kormányzó szent szelleme. Jelentkezik pedig mindenütt, mindenben és mindenkor; jelentkezik földön és égen; jelentkezik az ázalékoknak parányi, — és a' naprendszereknek roppant világában ; jelentkezik a' harmatcsepben és a' virágszálban, jelentkezik mindenek felett az emberi lélekben és léleknek, —jelentkezik ellentállhatlanul 's felkölti és élteti legelőször is a' hitet, valamint ö maga is él és gyarapodik a' hitben. II. Hit. Az istenit sejtő ép lélek hiszen sejtelmeinek 's hiszi az istenit. Az istenit megérző szív hiszen érzeteinek 's bizodalomteljes hittel fogadja az istenit. Az istenire feleszmélt, derült elme hisz öntudatának 's hite meggyőződéssé válik. Minek és kinek is higyjen az ember, ha lelke legbensöbbjének nem, ha saját keble istenének nem, ha a' közvetlenül jelentkező igazságnak nem ? 1. Ján. 5, 6. Ki és mi iránt is viseltessék bizodalommal az ember, ha nyugolt, érett, világos öntudata eredeti sugallatai iránt nem ? *) Nem a' hitnek sugallata szüli az istenit, hanem az isteninek sugallata a' hitet. A' hit ugy támad, mint a' szeretet, és ugy,mint a' tisztelet. Ha nincs igazi szeretetre- és tiszteletre méltó, nem támad keblünkben igazi szeretet és tisztelet. A' hit ugy származik, mint a' szikra, aczél és *) „Und was die innere Stimme spricht, Das táuschet die hoffende Seele nicht." kova, és illetletés nélkül nem származhatik ; ugy ered, mint forrásból a' patak, mint lángból a'meleg, mint a'napfényre hozott tárgyaknak épszemmeli láthatása. Az igazi, élő hit nem önkény, de szükségesség; nem mesterkéltség, de természetesség; nem ábránd és csalódás, de valóság; nem abstractio, de erő; nem mód és forma, de élet. Hitet adni, venni nem lehet; önkényt ébred az, mint vasban a' mágnesi erő, mihelyt közelébe jő a' valódi mágnes. A' józan hit nem vakító varázs és bübájosság, nem bolygó tűz és lidérczkedés/ nem ámítás és exaltatio: hanem ép állapot, lelki higgadtság és derültség. : Nem is puszta találomra való hiszem, hivés, valószínűség, pium desiderium : hanem kétségtelenség, bizonyosság 's teljesülés. A1

hit az istenitől valóilletfetésnek természetes eredménye, az isteninek befogadása, elismerése. A' hit az isteninek léteiéről és működéséről való teljes meggyőződés ós bizonyosság. A' hit az igazságnak lelke, melly bennünk lakik és marad. Ján. 14, 17. A' hit az isteninek igazsága iránti rendíthetlen bizodalom. A1

hit az isteninek működésétől elválhatatlan remény. Zsid. 11,1. Ezen hit az idvezítő. „Az igaz ember hitből ók" Róm. 1. 17. A' nem igaz embernek hite nem lehet. Kinek hite nincs, nem igaz ember. Ki az istenire feleszmélt, abban azonnal megalakúl az az iránti hit. 'S ez az élő, világos hit. Ki még fel nem eszmélt és hiszen : annak hite vak. Ki feleszmélt volt és a' hittől elpártola : annak hite holt. Ki nem lényegnek és igazságnak, de csak szónak és színnek hisz: annak hite csengő érez és pengő czimbalom. Ki rémeknek hisz 's képeknek , annak hite babona. Ki szájjal hisz és viselettel, elő meggyőződés nélkül: annak hite gépies. Ki szájjal hisz és viselettel, meggyőződése ellen: annak hite pharisaeikus. Ki csak másnak hisz és más után: annak hite kiskorú. Általában, a' millyen az ember műveltsége és jelleme, ollyan a' hite is : a1

gyermek-embernél gyermekes, a* férfiúnál férfiasb; a' gyarlónál gyenge, a' szelesnél könnyű, a' kétkedőnél nehéz, a' fejletlennél babonás, az ábrándos 's szenvedélyesnél vakbuzgó,hitvány lelkekben szolgai, nemesb keblekben tisztább, korcs sziveknek nyűg, épeknek büszkeség. A' hitetlen pedig vagy vad, vagy romlott, vagy hazug, vagy beteg. Zsolt. 14, 1.