Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-12 / 50. szám

miért nem vívó általánosabb kútfőkre vissza az emberi panaszokat? Mert a'beszédében idézettek legfelebb csak annyiban közönségesek, a' mennyi ben tán az arkosi közönségtől minden nap lehet hallani Sz. szövege valami nagyszerű, 's minden bizonynyal egyike a'sz. Írásbeli legtermékenyebb helyeknek : annál silányabban néznek ki tehát alóla e' nyomorult pontok : a) Mikor szükségünk volna rá, nem hallgattatunk meg. b) Egyszer felette, — másszor épen nem áldatunk meg. 3) Minden évnek csapása van. 4) Az idő járása életünk ártalmára van szegezve.— Egy úttal már azt is be kellett volna irni, hogy a' nagy sár miatt néha nehéz az út Sz. György felé. VI. Korunk vásárra hajtja embereit. Gönczi Lajostól. 1. Móz. 25. 29—34. (Ézsau eladja elsőszülöttségi jogát Jákobnak egy tál lencseért.) A' beszéd homlokán álló czimböl természetesen lehetne következtetni, hogy az, az elmélkedésnek főtétele; annyival inkább, mivel az alapigék lelkéből van merítve: azonban sz., tőle minden igaz ok nélkül elpártolva, e* kérdést bonczolja : Mik forrásai az emberi olcsóságnak ? Igaz, hogy ez is ép ugy lehet főtétel, mint amaz, — mert midőn egyfelől Jákob vásárra hívja fel Ézsaut, másfelől Ézsau elsőszülöttségét olcsón adja el: csak azt nem értjük, miért nem maradott meg sz. az első mellett, ha mind a' kettőt tárgyalni nem akarta; mert hogy sz. e' tételeket ugyanazon-jelentésüeknek tartaná, — nem hihetjük És minő forrásokból származtatja az emberi olcsóságot? a) Az önállástalanságból. b) A' hon iránti szeretetlenségböl. c) A' törvények iránti hüségtelenségböí. d) Az Isten iránti háladatlanságból. L. 66. Sz. sem a' legszebben bánik tárgyával; elegybelegy dolgokat csúsztat főtétele alá, mellyek eröszakolás nélkül nem tartoznak a1

dologra. Inkább mondhatja vala, hogy az emberi olcsóságnak forrásai az önhaszonlesés, a' hivatalkórság 's több effélék, mellyekre szerzőt szövege természete önkényt vezetheté.Igy aztán rése nyift volna feIfejteni,hogy az emberek Önhasznukért lemondanak függetlenségökről; a' hivatalért elárulják hazájokat, megtapodják annak sarkalatos törvényeit r

stb. Mikor tehát sz. még predikátziót ír, vigyázzon, hogy az okozatot ne ültesse az ok felibe; a' folyamot ne cserélje fel a* forrással, főleg pedig törekedjék öszhangzást adni szónoklatának. VII. Mát. 6. 12. Mi atyánk! bocsásd meg nekünk a1

mi vétkeinkef sib. Muzsnai Károlytól. Sz. elöbeszédül, nagy hihetőséggel, iskolai cursusát használta fel, mellyben, ő tudja miért, Jézus vallásának boldogító eredményeiről papol. Egyébiránt osztályozása jó; (a)BünÖs voltunk elismerése. b) Bizalom Isten bűnbocsátó kegyelmében, c) Feltételek, mellyek alatt azt megérdemelhetjük.) A' kivitelnek sincs egyéb bibája, mint a' nehézkesség, vastag pietismus, inapposile idé-ÜMfefc :belyeji halmazata. :

L. 80, még Sirák * * 28. 28-át is idézi. Szerzőt fiatal lelkésznek tudjuk, mégis olly szellemben beszél, mint egy 80 esztendős öreg pap. VIII. A természet temploma. Gyöngyösi Istvántól. Csel. 7. 49—50. Szép és jó predikátzió; csupán azt ohajtoltuk volna, hogy befejezöleg figyeltesse hallgatóit a1

kézzel-csinált templomok fontosságára is; mert korunk okos .fiai most is igen hajlandók a' templom-gyakorlást hanyagolni : hát ha még arra minden komoly figyeltetés nélkül adunk lábat nekiek ? IX. A keresztyén templom ékessiégei. Nagy: Ferencztől. Zsolt. 96. 1, 2, 6,0, 9. Sok ismerettel tömött, kedves képekkel színezett, jó tapintattal szerkezeit remek munka, — koronája az. egésznek. x

~~y* SZENT-LANT: Dávid zsoltárai. XCII. zsoltár. Melly édes, — üdv tisztelni, Uram 1 felségedet, És dicsőségedet Buzogni, énekelni! — Én zengem minden reggel,, Uram I jóvoltodat, Estve nagyságodat Magasztalva alszom el. Szemem ha meghordozom Égen, fötdön renddel: Intéző kezeddel Mindenütt találkozom. — Sorsunkban is azt lelemr Hogy az egy olly adat, Melly szent hatalmadat Érteti meg én velem. Mint tavasa langy nedvében Felvirúl a1

mező, Sok ember nagyra nő A1

szerencse ölében. Ámde a* virág elhull, Mint nőtt, olly hirtelen : így a' törvénytelen Örökség korán pusztul. Felnő, virágzik a* saeut, Nem-romló erőben, Mint Libán-tetőben Czédrus, melly felhők közt teng. — Bár körülte, mint vihar, Enyészet ront és dül : Az igaz nem mozdul, — Védi egy láthatlan kar. XCV. zsoltár. Jertek ! Örvendjünk az Urbany A* kiben szabadítás van ; Magasztalva szent énekekkel Hálásan, töredelmesen, Járuljunk hozzá kegyesen Zengedező dicséretekkel! Mert ö birodalmas Isten, — Király, kinek mása nincsen, — 0 n inden fejedelmek ura: qss? el <ffjv yneer ricn . TSr,v r:o!!e!iá .Yii&ffi