Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-12-12 / 50. szám

béri buzgalom lángjával kiégetni nem lehet! Csak a' Magyarhon hárommillió protestansa sem olly parányi testület, mellyet kioltani bármilly erőnek is hatalmában állana I A'protestánsok ellen irányzott megtámadások — bigye el már egyszer a' ven. klérus! — ártottak ugyan a1

protestánsoknak is: de, minden tekintetet össze-véve, el kell ismerni, hogy az ártalom fegyverei magokon a' megtámadókon nagyobb csapást ejtettek. Ugyan, a' több izben megkísértett megtámadások után sikerülhetelt-e a' ven. klérusnak saját egyháza híveit maga körül táborban tartani ? Nem épen magok közöl a' kath. egyház hivei közöl állottak-e elő erős bajnokok, kik a' háborgatott protestantismus ügyét védkarjaik közé fogadák. Hagyjon fel tehát a' ven. klérus a' protestantismus ellen irányzott ostromaival, mellyek már eddig is annyi kellemetlenséggel 's nyugtalanítással hullottak vissza reá, 's mellyek magának a' r. kath. szent vallásnak is többet ártottak, mint használtak ! Fordítsa inkább a' fejedelemtől és hazától kölcsönözött erőt, hatalmat és tekintélyt a'nemzeti egység, egyetértés előmozdítására ! így számolhat a' haza közszeretetére, tiszteletére ; 's e' szeretet és tisztelet közadójának lefizetésében a' magyarhoni protestánsok sem fognak hátra-maradni. .0. IRODALOM: Erdélyi protestáns egyházi beszédek tára. I-ső füzet• Ára 48 kr. A1

kéz-alatti tárral újból gazdagodott prot. egyh. irodalmunk, de a' mellyre Herepei Gergelynek közelebbről ismertetett „Alkalmi beszédei" után, csak azt mondhatjuk : nem mindennap pap sajtja Czimzete ugy hangzik, mintha az egész erdélyi prot. papság közremunkálásával jelent volna meg : mivel azonban e1

tár kinyitását semmi felhívó programm nem előzte meg, sőt szerkesztője mind e1

mai napig ismeretlen: ama czimzet ellen ovakodva, az egészet ezennel magánegylet müvének nyilvánítjuk. Egyébiránt, a' magát meg nem nevezett szerkesztő taktikus legény lehet, mert a' tár gyengeségeipalástolására igyekezett felhasználni a' halalmában állott módot, mennyiben előre jó munkát bocsát, berekesztésül a' legjobbat alkalmazza, közből a' gyengéket és roszakat összekeveri. De nyissuk fel magát a tárt. I. A haza vesztése és vigasztalása. Cs. k. ör. föherczeg József M. or. nádora gyászünnepélye alkalmával. Vadas József. Alapigéit 1. Móz. 41. 38—41. sz. igen szerencsésen választotta, 's beszédét elég jól kidolgozta. Csakugyan a' vesztés sokkal élénkebben van festve az első, — mint a1 vigasztalás a' második részben. Lap 3. így szól beszéde tárgyáról: „50 esztendőkön keresztül mint valami gondviselő istenség, ugy állotta' testvérhon ege felett." Ez egy kicsit messzedobott hasonlítás L. 12. a' nemzet ragaszkodásának bebizonyítására idézi az f 841-beIi határozatot,melly szerint József nádor személye kivétetett a' magyarnyelv kötelező erejéről hozott közönséges törvény alól. Ezzel aligha emeli a' nagy férfiú dicsőségét , kiről különben ismételve nyilvánítja, hogy Magyarországon 50 évig lakott. Ugyanott említi J. Caesar példáját, kire nézve a' galliai proconsulság törvényellenesen nyújtatott meg. Ez hasonlólag mellőzhető lesz vala ; vagy legalább meg kellett volna mondania, hogy az idvezült nem élt vissza a' törvény engedményével, mint amaz. Egyébiránt nincs körülmény, mellyben a' köztörvény alóli kivétel valakire nézve dicséret lehetne. II. Év első reggelén. Koronka Antaltól. Ki sz. könyörgéseit olvasta, szónoklatára is behunyt szemmel ráismerhet. Jókat gondol, de nem birja eszméit ügyesen összeállítani; virágosokat mond, a' nélkül, hogy olvasóját magához varázsolhatná ; mert ugrosó ötletei a1

figyelmet irgalmatlanul rángatják jobbra, balra. Sz. valami szépet tart abban,, ha mondatait egymás nyakára ültetett allegóriákkal dagályosíthatja 's legyet, bogarat összedarálhat. Bár lássunk a' beszéd kezdetéről (lap 17.) többek helyett egy mondatot; csak jó nagy lélek— zetet vegyen olvasónk 's figyelmét amúgy derekasan állítsa lesbe : máskép kárba megyen sz. nagy munkával összeállított mondata. ,,Az itt-ott hangya-bolyként fel-feltünö sötét pontok (t. i. az örökkévalóság tengerén) az elvénült századokról maradt romhalmazok, mellyek alatt feledve hevernek a" hiúság áldozativá lett nemzedékek verejtékei és átkozó könyeilől leporlott Bábelek, Memphysek, Palmyrák, és Athenek müvtemetői, — 's egyszersmind elévült emlékei a* földi dolgok átalakulásának. .. búsan intve, hogy a' viruló gyep nem mindenütt szűz hantokon terűi el, 's a' partnyaló habok sem mindig ős homokot csókolnak, hanem alattok 's keblökben alvó városok végnyugalmát őrzik — és ártatlan nyájak szende hangzatát büszke szirtok fogják fel, mellyek valaha dicsőségért küzdött daliáktól vérhangokat tanultak a' Cannák, Várnák és Vaterlook nagy temetői felettIlly szellemben durrog, csattog, pattog végig az egész beszéd, vakítva lobogó szalmatüze, 's mintha látnók, miként tátja száját mellette a' szegény várfalvi együgyü közönség, semmi más tanúságot nem meríthetve belőle,mint azt, hogy: ugyan derék-szájú papunk van ! Sz. annyira beleszeretett a' homályosságba, hogy még alapigét sem akart világost választani. Máté XIII* 52-ét szabad kénye szerint megheréli 's mégsem boldogodik belőle egy,beszédét-szabályozó főtételre vergődni, hanem magán segítendő, e' futó kérdés sik pallóján : (1. 21 .~)n

talán homályos néktek ez ige ?" egyenesen beszéde osztályozására száll, 's vállalkozik kifejteni 1-ször : „Mik az ó kincsek, mellyeket az Isten országát keblében hordozó keresztyén (ugy-e ?) felmutat-