Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-15 / 33. szám

tett kormányzás mellett, inkább csak pictus masculusok leendnek, mint főfelügyelők; mert azt mondja a' javaslat: „nehogy akis választmányok tudósításai súrlódásokra adjanak alkalmat, czélszerübbnck véljük, — t. i. az alválasztmány, de mi nem — hogy a' kis választmányi tudósítások csak tudomás, javaslás, és ne határozás végett adassanak be a' superintendentiáknak, a' felettöki határozás a conventeknek hagyatvánMár kérdem :nem nyilván kitünik-eitt az irány, hogy t.i. a' superintendentiák a' 3 tagu kis választmánynak, mellyet pedig ök nevezének ki, alatta fognak állni ? Mert hisz csak véleményükkel kisérhetik a kis választmányoknak conventhez küldendő tudósításaikat. Hát a' tractusi consistorium? Ez még figurans testület sem lehet a* kis és nagy választmány irányában, mert róla mélyen hallgat az irás. Illy rövid uton, a' tractusi, superintendentiai consistoriumokat jog- 's hatáskörükből kivetkeztetni, nem hiszem, hogy valaha az egyházak engedjék, 's inkább olly testülettől engedjék magokat kormányoztatni, mellyet ha nem korteskedés is, minden esetre denominatio fogna teremteni, mint mellyet szabad választási joguknál fogva önmagok alakítnak. Hát a'javaslat ezen szavai: „szemmel tartandják a' választmányok az uniónak itt 's ott mutatkozó akadályait, annak ellenében tanítóknál, lelkészeknél, egyes híveknél feltűnő idegenségeket, vagy épen ellenmozgalmakat. "s igyekezendnek azokat szép móddal elhárítani, az ügynek megnyerni, az egyháztól függőket eltiltaniu

— kérdem: nem egy rendszeresített inquisitióra mutatnak-e? Mit ért az alválasztmány különösen e' szavak alatt • „az egyháztól függőket eltiltani"? — bizonyosan nem tudom; de ha czélja, hogy a'választmányok az olly tanítók's lelkipásztorokat — habár kedvességben állnak is különben a' nép előtt, — kik* nem az ö nótájuk szerint járják, amúgy basa-módra, hivatalaiktól felfüggeszszék, eliminálják : így nem nagy köszönetre számolhat, — mert nem a" legszebb módon igyekeznék az akadályok elhárításán. Még az illy bánásmód lenne ám igazi törekvés az unióra! ? Nekem semmi vegyes föconsistorium, semmi vegyes fő választmány, semmi vegyes kis választmány, mellyek már csak ne vezetőknél fogva is, valóságos satyrái az uniónak, nem kell sem ma, sem soha. Jól tudom, hogy kormányzásunkban hiányzik a' központosítás, és ez nem kevés rosznak szülő-oka : de hát nem lehetne-e ezen hiányt megszüntetni, a' presbyteri, tractusi, superintendentiai, conventi consistoriumok czélszerübb rendezése által, hogy t. i. mindenik igazgató 's kormányzó testület a' nép kifolyása, a' közbizalom képviselője, ne pedig, mint jelenleg, a' denominálgatás fulcruma legyen ? Miért ne képviselhetné például az alválasztmány vegyes főconsistoriumát a' superintendentiák rendezeti conventje ? miért ne végezhetné a' javaslat nagy és kis választmánya teendőit a' rendezett superintendentia 's tractus ? — én megfogni nem tudom. Hisz ezen testületek foghatnak, mikor szükség leend, egy nem ugyan felettük álló, de nekik eljárásukról számolni köteles választmányt kinevezni, melly választmányi jelentések felett határozni, reményiem, a' nevezett testületek, mindig jog- 's hatáskörükhöz tartozónak ismerik. Sok teendőit sorolja el a' javaslat indítványozott választmányainak : de mindazok, ha bár Istennek hála, eddig nem voltak is korlátlan-hatalmú kis és nagy választmányok, rendezetlen helyzetünkben sem maradtak egészen teljesítetlen. A' csekélyebb-számu két-felekezetű községek, például, eddig is egyesíték erejöket, egyház- 's iskola-építésre ; habár később az erőre, meglehet, egy kis pártolásra is kapott résztől szépen kisemmiztetett is a' gyengébb fél; vagy pedig, mint a' mult év végén Aradon, az ágostai hitvallásuak, a' reform. egyház keletkeztekor még gyengék, elválván, külön egyházat alakítának is. Eddig-elö is történtek, hítfelekezetrei tekintet nélkül, oktatói választások, közelebb a' jeles Tarezyé: és mennyi följajdulások az ellen? Már kérdem: mit teendett volna az idézett 's hason esetekben a' vegyes föconsistorium , vagy nagy és kis választmány? Kényszeríti az aradi ágoslaiakat, hogy járjanak tovább is a' reformatum templomba ? vagy beeröszakolja hivatalába, a' közvélemény daczára, a' választott jeles tanítót ? Vajjón eszélyesen cselekednék-e mindenik esetben ? Erötetés, kivált vallási tárgyban, kívánt sikert, világ kezdete óla soha nem eszközölt 's eszközölni nem fog. — Ugyan e' rovat alatt halasztást nem szenvedhető teendőül ajánltatik az alválasztmány által, hogy a> tractusi, papi tanítói megüresült hivatalok az egyházak által felekezetrei tekintet nélkül töltessenek be. Ez az indítvány is azok közöl való. mellyek in idea megjárják, de az élet 's gyakorlat által kinevettetnek. Egy-két elsietett, a' tractusi hivatalokra nézve tán meg is történt példa, nem lehet ok. illy felette idöelötti intézkedések sürgetésére. Nézetem szerint, tökéletesen elég van téve, még most, ezen eszmének, — inkább pium desideriumnak szeretném mondani, — az által, hogy a' gyűlések mindkét felekezetüeknél nyilt ajtóknál tartatván, oda mindenkinek szabad bemehetés, annál jobb, ha még szóihatás is engedtetik. — Általában az alválasztmányi javaslatnak az ezen rovat alatti része a' leggyengébb, leggyakorlatiasabb, legkivihetlenebb, — adjuk mindezekhez : legtöbb aggodalmat gerjesztő ; illy intézkedés- 's indítványok mellett az unió ügyét nem érésre segélni, de azt évtizedekkel fogjuk jelen stádiumáról is vissza-lökni. (Vége következik.) Hajnal Ábel.