Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-24 / 4. szám

in Deum rebelles-eknek nevez. Midőn a' r. ka­tholicismus azt állítja, hogy „a spiritu sancto gu­bernetur:" azáltal azt hirdeti, hogy a' mitö mond, az egyedül a' való, az ellen menni, attól elállani, vagy positivitásából csak egy decretumot is el­venni, szentlélek elleni bün! és itt rejlik alapja a' stabilismusnak — tehát ellentéte a' protestan­tismusnak, — mellyet a1 tridenti zsinat anathe­mákkal őriztet. De félbeszakítom itt gondolatim fonalát, 's jobb is, mert a' miről itt értekezni akarnék, azt illy téren ugy sem fejthetem ki egészen; erről könyveket lehet irni, mint egykor Chemnilius Márton irt;*) én csak a' főelveket akartam érin­teni, 's gondolom, czélomat elértem. Mi pedig, tiszt, egylet! tisztelve más egyhá­zakat, szeretve más bitfelekezetüeket, magasz­taljuk az Istent, hogy azon egyházban viszszük az apostoli magasztos hivatalt, melly hit dolgában emberi igére nem támaszkodik, hanem e' tekin­tetben egyedül csak a' mi Urunk, a' J. Krisztus által hirdetett, és az evangélisták és az apostolok által Írásban foglalt isleni igéhez ragaszkodik! Háladatos szívvel ápoljuk sziveinkben, és vezér­lésünkre bízatott híveink keblében Luthernek di­csőített emlékét, ki a' lelki fogságnak bilin­cseit az isteni igének erejével megtörte, és min­ket 's híveinket ismét visszaállított azon szabad­ságra, mellyel minket megszabadított Krisztus ! Köztünk és gyülekezeteinkben ápoljuk a' szent atyafiúságot, hitet és reményt, — magunk halad­junk, híveinket vezéreljük az evangéliomi vilá­gosság lelkében, szeressük evangelika egyházun­kat, becsüljük szabadságát, lerjeszszük a vallá­sosságot, és az egyháziasságnak szent tüzét ger­jesszük a' keblekben! Könyörögjünk gyülekeze­teinkkel egyetemben a' fels. ausztriai cs. kir ural­kodó házért, a' mi urunkért, koronás királyun­kért, V-ik Ferdinándért, ki Krisztus evangéliumá­nak isteni lelkétől ihletve,keresztyen fejedelemhez illöleg atyai karokkal fejedelmi szivére ölel, vé­delmez és áld. A' kegyelmes Isten pedig adjon mindezekre áldást a1 J. Krisztusért, hogy, midőn maradékunk Luther halálának százados emlékét legközelebb megülendi : a' tiszta evangeliom vi­lága, mellyet Luther a' homálytól megtisztítani indult, a' világ minden népeit felvilágosítsa, bol­dogságra, üdvességre vezesse, — hogy legyen evangéliom lelkétől épített egy akol és egy pász­tor, — ez pedig legyen az, ki maga életét adta ju­haiért , ki most az atya Istennek jobbján ül, a' Jézus Krisztus! Jeszenszky László, hódmező-vásárhelyi evang. pap. Soproni paiiTálasztáS'iiicy. A' dunántuli ev. egyházkerület közgyülésileg *) Examen Concilii Tridentini scriptum per Martinum Chem­nirium. Frankofurti ad M. 1585. Igen jeles munka, melly a' mint ritka, olly felette szükséges is. J. L. határozatba ment azon világos utasítást adá su­perintendensének a'papválasztást illetőleg, misze­rint: „lelkitanítéját minden gyülekezet szabadon választja magának, de mindenkor a' superinten­dens ellenőrködése mellett, ollyformán, hogy a' választó gyülekezet előbbi lelkitanítója halála vagy elköltözése után lehető legrövidebb idő alatt azoknak neveit, kik közöl magának papot válasz­tani kiván, az illető esperes által, sz. kir. Sopron, Győr, Kőszeg és komáromi gyülekezetek pedig közvetlen magok — a' superintendens elébe ter­jesztik; a'superintendens ezen felterjesztést hely­benhagyni tartozik, ha a' felterjesztettek meg­választhatók, — de azokon kivül joga van másokat is ajánlani. Megválasztható pedig minden a' lel­kitanítói hivatalra felavatott egyén, kivéve, ha kanonikus hibában volna, 's minden papjelölt, ki azonban, mielőtt a' meghívást elfogadná, tartozik magát felavattatni; — meg nem egyezése esetében pedig, és ha elintézni nem tudná : a' kérés elhatáro­zása egyházkerületi törvényszék elébe terjesztes­sék. Minden paphivó levél csak ugy lehet érvényes, ha az a' superintendes által megerősíttetik." A' soproni convent, követei által ezen végzés ellen közgyűlés előtt óvást tett ugyan, hogy to­vább is minden felügyelet nélkül intézhesse pap­jai választását: de az egyházkerület, vezéreltetve azon meggyőződéstől, hogy kebelében kiváltsá­gosoknak létezni nem szabad, a'határozatot meg­tartotta ; és a' soproni convent követei is, ezen a* püspöki utasításba foglalt határozatot, melly ellen óvást tettek, csakugyan Pápán, a' püspök felava­tásakor. aláírták , mint, a' többi aláirottakkal, hi­teles bizonyságai annak, hogy elöltök az utasítás sup. urnák felolvastatván 's ez arra esküjét le is tevén, magát annak megtartására hivatalosan és ünnepélyesen lekötelezte. Mégis a'soproni gyüle­kezet legközelebb a' kijelölés felterjesztése nélkül választotta meg lelkészét; ámbár főtiszt. Haubner Máté sup. úrtólilly-tartalmu levelet vett, erre vo­natkozólag : Tiszt, nemes convent! Üdvözítő urunk,a' Krisz­tus Jézus mondá : „Minden ország , melly maga ellen meghasonlik elpusztúl, és a' melly ház ma­gával ellenkezik, megromol I" 'S a' ki e1 mondást a' világ legnagyobb országainak romáin igazolva látni nem akarja :az tekintsen honi egyházunk há­romszázéves türténetébe I Valahányszor mi evan­gélikusok mindeddig megromoltunk, megrontónk soha sem elleneink hatalma, hanem mindenkor ön­magunkkali meghasonlásunk és egymásközti ellen­kezésünk vala. Ellenben ha valaha már hanyatlott anyaszentegyházunk állapolja ismét felvirult: ez soha sem elleneink elgyengüléséből ercdett, hanem okos egyetértés ós szives összetartás által min­magunk közt élesztett isteni erőből. — Ezeknek előre-bocsálása által én, tisztelt elöljárók és ke­resztyén testvéreim! alkalmas utat akarok nyitni jelen soraim czélzott hatásának. — Minthogy a'Pá-»

Next

/
Thumbnails
Contents