Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-15 / 33. szám

ket az asztalon tartsák, egynél vagy egy párnál j többen szükségre ki ne menjenek, hazamentekben pedig párosan és csendesen. Szorgalmatosságit és iparuk gerjesztése és gyarapítása végett és kisebb csintalanságok büntetéseül a' fel- és lejebbi ültetés divatozik, csak ismételt és nagyobb erkölcstelenség büntettetik pálczával és a' nevezetesebb gonosztételek csak a' lelkész tudta és hozzájárulásával. Párosan továbbá eljárnak a' növendékek, tanítójoktól vezéreltetve, a' mindennapi reggeli könyörgésre és a' templomból vissza az iskolába. Az isteni tisztelet, éneklés, ima és predikátzió közben illendő és áhítatos magokviseletére felügyel a' tanító. A' hol az egyszersmind helybeli jegyző, csak legnagyobb szükség esetét vévén ki, senkinek sem szabad azt vagy iskolába bemenetelétől visszatartani, vagy leczkézés közben kihívni; minden egyébben az 1820-ik évben boldogult Kis János. superintendens úrtól közlött mesteri utasítás szolgálván neki sinormértékül. Hammerschmidt János, locsmándi ev. lelkész és a' soproni felső egyházvidék esperese. IRODALOM: Uniói alválasztmány javaslata. (Folytatás) 3) Harmadik előítélet, a' javaslat szerint, az alapítványok féltése, 's a sláv nyelv elenyészésétőli iszonyodás. Tökéletesen áll, mit a' választmány mond, hogy mindkét előítélet alapja a* kölcsönös bizalmatlanság. De vájjon az következik-e innét, hogy tehát derüre-borura uniót sürgessünk ? Szerintem nem, — hanem az, hogy minden erőnket e' bizalmatlanság megszüntetésére öszponlositsuk. Mert míg ennek a1

két felekezet közt csak árnyéka is megleend: higyük el, avagy csak ez egy maga képes lesz meghiusítni unió iránti minden törekvés- 's intézkedésünket. Az alapítványok felöl, minthogy ezek, a' választmány szerint is, a' boltívben utolsó zárköként tekintendők, tán épen e' tekintetből hallgatnak az unió sürgetésekor egyik, szintúgy, mint másik oldalon : de azokat, legalább szerintem, az uniónak már első stádiumán, puszta hallgatással mellőzni teljes lehetlen. Az alapítványok, mennyiben azok közöl többek, az alapítók önkényes változgatás alá nem eshető nyilvános rendelkezésűk szerint, csak kitűzött 's kikötött czélra fordíthatók, az unió sürgetésekor, sokkal nagyobb gát- 's akadályul tűnnek föl, mintsem ezeket illy egyszerű nyilatkozattal : „ezekrőlmég most nem lehet szó" elhárítani 's megszüntetni lehetne! Mert ha az unió országában is kiki saját tüzénél melegszik; vagy azt cselekszi mindenik fél, mit az egykori erdőháti iskolatanító, ki az iskola fűtésére darab fát nem vitt kis gyermeket, csak miután jól megfázlódtatá, engedé az iskolába lépni, 's ekkor is távol a" meleg kemenczétöl; vagy más szavakkal, ha a' tanodákban az ifjak segélyezése, minden unió mellett, felekezeties szempontból eszközöltetik : kérdem, fognak-e sietni egyik felekezet ifjai a1

másik fél tanodájába , midőn ett segélyre nem számolhatni? 's haladhat-e, illy körülmények közt, az unió szekere, ha bár előtte a' sorompók tárvák, az induló pontból vagy csak egy lépésnyit is? 's nem pnszta fabáb, vagy ha több, tehát festett kép leendne, az uniói vegyes főkormány, mellytöl pedig e' téren olly sokat reménylünk ? Már , ha az alapítványok elintézése csakugyan fontos teendő, — 's ezek érintése pedig a1

választmány szerint is , csak ártana még most az unió ügyének : természetes következmény, hogy tehát az unió ügyét ezúttal le kell tenni. De az unió ügye letételét ajánlja 's javelja a' sláv rokonink iránti gyöngédség is. Ki tehet róla, de ugy van, hogy sláv atyánkfiai a' magyarnyelv tanulása 's vinágzásának álladalom érdekébeni szükségességét átlátni nem akarják? nem különösen azt, hogy a1

magyar nyelv tanulásának sürgetése, 's az unió távolról sem czélozzák a' sláv nyelv egyházi 7

s magán életbeni használásának korlátozását. Idő 's a' kényszerítő szükség, csak mi legyünk béketűrők, meghozzák itt is a' kiábrándulást, 's át fogják látni sláv rokonink, hogy zajgásaik alaptalanok, 's hogy még is jobb Magyarországban . mint akár Latium-, akár Oroszhonban. 4) Negyedik 's utolsó előítélet, melly a' javaslatban ostromoltatik, a' köznéppeli takaródzás. Hogy unió sürgetésekor a' köznépre tekintettel kell lenni, a' váiasztmány is elismeri : de különbözünk a' választmány nézetétől némellyek anynyiban, hogy az unió mérlegében a' köznép hajlamát 's nyilatkozatát snlyosb tényezőként tekintjük. Ott, hol a' visszaélések kézzel-foghatók, tévelygő tanok ujjal kimutathatók — mint volt ez a' reformatio kezdetekor — a' tiszta lelkület 's vallásosságról ismert tekintély, hogy vonzó erővel hat ma is a' népre, tagadni nem lehet: de hol illy fontos okok nem szerepelnek, önmagunkat csaljuk meg, ha számításunkban a' tekintélyekre nagy hatást 's tartós sikert építünk. Tudom, hogy a1

vallás lényege különbözik annak külsejétől, mert míg amaz változhatlan, ez örök időkig tökélyesbül : de hol van népünknél az érettség azon fokozata, melly itt a' reformáló tekintélyt bizton kövesse, követni kész legyen? Inkább kárhoztatni fogja a' tekintélyt, miért hogy eddig rejtélyeskedett előtte, 's ámitók-hitegetöknek kiáltja eddigi vezetőit. Urak! szóljunk legalább négy szem közt őszinte nyíltsággal. Ma különösen a* világi urak — kik közöl igen sokan, mondom, igen igen sokan, uraságukat azzal mútatják ki 's bizonyítják be a' nép előtt, hogy esztendeig, sőt esztendőkig sem lépnek egyszer a' templomba, évtizedben sem jelennek meg, legalább egyszer az Ur asztalánál, 's gyűléseken jól sem esnék, ha a" papság gnnyos-modorú szabdalásán 33*