Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-15 / 33. szám

kat kis időre; de ha lelkes tanítók, nevelők a' bölcs törvények iránti tiszteletet 's evangyéliomi jóságot, az egyházi vagy polgári társaság tagjainak sziveikbe nem csepegtetik : könnyen áttörnek minden hatalom korlátain. Ezért mondatik a' sz. iratban is, hogy az anyaszentegyház királyának, végetlen-hatalmú fejdelmének,a' Krisztusnak pálczája is igazságnak pálczája. (Zsid. 1 : 8.) 4-er: Igen fájlaljuk, hogy a' kolofoni észrevételekben látjuk, miként a' javallott, szelídebbmodorú polémia nagy zajjal visszautasíttatik, ós mondatik : „hogy mi protestánsok nem tudjuk a' tévhitiiek iránt parancsolt irgalommal, a' tévtanokat irgalmatlanul ostorozó kötelességet megegyeztetni.4

' Halljunk szót, uraim! Itt valami nagy rejlik, — kigyó van a' virágok közt. Itt a' szív türelmetlenségében, igyekszik magát az evangyéliomi parancsot, 's Jézus üdvös szellemét, a' Rel. és Nev. feltalálni; midőn a' Luk. X-ik részében lerajzolt, gyilkos tolvajok kezébe esett embernek (kit amúgy hirtelenkedve , samaritdnusnak mond a' Rel és Nev.) történetével , be akarja bizonyítani, alattomos fogással, hogy a' tévtant irgalmatlanul kell ostorozni. De kérem szeretettel az észrevételek Íróját, tüstént vonja vissza szavát, ha nem akarja tudomány és szív hiányával megbélyegeztelni magát; kérem, ne fertőztesse meg Jézus evangyéliomát! Hiszen már azt tudnia kell az iskolás gyermeknek is, hogy Lukácsnál az a' rablók kezébe esett ember nem samaritánns, nem tévhitü volt, miként a Rel. és Nev. nagy energiával mondja, hanem akkori szegény orthodoxus zsidó volt; igen is, mert rendszerint Jeruzsálemből zsidó szokott Jérikóba járni; mert ha az a' megsebesíttetett ember nem zsidó, de samaritánus volt : ugy az evangyéliomi parancsnak, az egész fenséges rajzolatnak semmi értelme nincs; ugy Jézus maga erősítette volna meg a' zsidókat, közelebb a' vele-beszélt törvénytudót, kik azt hitték, hogy csak hitfeleiket tartoznak szeretni, a' pogányt, samaritanust pedig lehet gyűlölni; ugy nem bámulandó könyörülő szív jele, hogy a1

samaritanus olly testvérileg ápolgatta hite sorsosát; ugy nem botránkoztató, hogy a' zsidó pap 's lévita is elment mellette, 's az idegen tévhitün nem könyörült egyik sem. Ámde az Üdvezítö arra akart tanítani, kit kelljen felebarátnak tartani és szeretni? ós a' törvénytudóval, saját elve ellen, magával mondatta ki az Ítéletet, midőn megvallotta (talán az észrevételek írója is megvallandja), hogy a' megsebesedett zsidó embernek nem a' zsidó pap 's nem a' lévita volt barátja, hanem a' tévhitü samaritánus , a' ki könyörült rajta; és így nem abból tartozom megítélni, kit kell szeretnem 's felebarátnak tartanom:„Yajjon egy hitet vall e 's azon egyházhoz tartozik-e velem ?a

hanem abból: „vájjon ugy cselekszik-e, ugy él-e, mint igazhitűtől, teljes joggal várnom kell ?" Igy kell nekünk protestánsoknak felvigyáznunk 's az evangyéliomot, józan okosság 's szent lélek rendszerinti kegyelme által olvasnunk, vizsgálnunk, megértenünk 's másokkal is megértetnünk : nem pedig bizonytalan hagyományokkal a' drága időt eltöltenünk, és az evangyélisták 's apostolokiratait háttérbe szorítanunk, vagy az üdves igéknek értelmüket (miként a' Rel. és Nev. cselekszik) elferdítenünk. Sajnos! — itt mondhatni el, valóban sajnos! azt emlékeztetni illyesmire, ki magát egyik bírálgató után, másnak, valami Góliálhnagynak akará feltolni, — ki, a' 40-ik szám alatt, szentírás szavait félremagyarázó tudatlanokat emleget, — ki mást pirongat 'sgúnyolódva mondja, hogy az egyedülinek hitt kútfőt — bibliát— jobban kellene ismerni. Jaj! hármas jaj lenne neked, keresztyénség! ha az evangyéiiom magyarázatát olly test és vér sugallatára, olly földi hatalmat, méltóságot élet-foelvének tartó theologusra biznók! ugy, talán még ma, a' hires tribunalt felállítva látnók. Hála neked, üdvesség Istene! hogy a' szentséges bibliát, melly a' k-nek, söt az egész emberiségnek fökincse, — melly minden városban, faluban el van terjedve, ezen megjövendölt utolsó időben megvesztegetni nem engeded ; e' jelen időben mondjuk, mellyben a' Rel. és Nev. mint honi fölemelletett ,,columna et firmamentum veritatis," Jézus intentióját el akarja disputálniVs bátorkodik a' tolvajok kezébe esett embert csak azért samaritánusnak mondani, hogy az által türelmetlen elvét valahogy Jézusévá lehessen keresztelnie. Vigyázzunk, prot. atyámfiai! és imádkozzunk, hogy miután egyházi atyák könyvei, régibb zsinatok kánonai, illy fogások által többnyire mogvesztegettelíek (és ezt bebizonyítani akármikor készek vagyunk) : az evangyéliomot 's apostoli leveleket, mint a1

keresztyénség igaz, fenséges okleveleit, a' világnak megrontani ne engedjük. — Még ennyi elferdítés, rontás sem elég; de az ellenfél megbizonyítani akarván, hogy nem szükség a1

szelid polémia, 's a' tévtant, vagy is inkább a' tévhitül irgalmatlanul szabad ostoroznia, (pedig így az egész emberiségnek lázadásba kellene lenni, mert magát tartja igaz-hitünek mindenki!) —: tehát tovább megyen a' Rel. és Nev , és az evangyéiiom elferdítése után, az apostolok, nevezetesen sz. Pál és sz. János elveit ingatagoknak jelenti ki, ugy hogy szerinte nincs miben bízni, midőn egyik vagy másik „apostol nyilvánítja, hogy a' bűntől elragadott embert alázatosság lelkével kell fölépíteni, mert egyik szavát a' másikkal el szokta az apostol rontani; sz. Pál nevezetesen,a' ki a1

szeiid bánást parancsolja a' galatákhoz irt levélben, Elimással, mint hamis tanítóval, keményen bánt, megvakította 's nem fölépítette; sz. János apostol is, a' ki annyira prédikálja a' szeretelet egy helyen , azt mondja ellenben más helyen: „hogy a' tévhitül házunkba se fogadjuk, ne is köszön-