Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-24 / 4. szám

vagy szabad volna : söt épen illyen lelkifogságból kiszabadítani a' népeket, ez volt főfeladata Krisztus megjelenésének Tiszdő Egylet! a' hit országa szabad ország, a* hol mindenki — egymástól független; az ö dolga, ki micsoda hitet szerzett magának az evangéliumból, erről semmiféle embernek, de még angyalnak sem tartozik felelni, számolni. Krisztus megtámadta és korholta is azokat, kik csak a' vakhit kötelékeivel akartak hozzá fűződni, ,y

e' gonosz, e' parázna nemzetség jelt lűcán Máté 16. 4.;" és í Kor. 10. 15. Pál apostol sem akarja, hogy a' tekintély, a' hatalom , a' vakhit fogadtassa el a' korinthusbeliekkel tanítását, hanem a' gyülekezet bírálata alá bocsátván tanítását, azt mondja : „ítéljétek meg ti, a' mit mondok.(

i

— De erre majdleebb visszatérek ismét; most ragaszkodva fentebbi elvünkhöz, azt vallom, hogy a* protestáns egyházban a' szent irás mindenki számára nyitva áll, legyen az pap vagy nem pap, e' tekintetben joguk egyforma. Avvagy, mondja meg akárki : az evangelika szentegyház, ez a' mi közös lelkidajkánk, mikor igényiette a' lélekfeletti uralmat, és az evangéliomból, mellyel Krisztus háztetőkről prédikálni parancsolt, mikor csinált szent titkot ? Mikorrán totta azt ki a' nép kezeiből, és mikor adta csak a* felszentelt papság birtokába? Mikor és hol tanítja azt, hogy a' papságon kivül senki sincs feljogosítva magyarázni a'szent írást ? Az evangelika egyház ezt soha nem tette, de, mint illyen, meg sem is tehette: hanem komolyan oda utasítja hiveit: „tudakozzátok az Írásokat; mindezeket megpróbáljátok, és mi jó, azt megtartsátok; oda utasít ő minket, hogy a' vallás, a' hit dolgában senkit ne kövessünk vakon, semmiféle tekintélynek ne engedelmeskedjünk, hanem szerezzünk magunknak tulajdon hitet, tulajdon meggyőződést,—itt is lelki önállóságra emelkedjünk, és ha valaki azon evangeliomon kivül, melíyet az új testamentom magában foglal, más evarigeiiomot - értünk hittant — hirdetne: ha mindjárt az angyal tenné is azt, átok legyen. Gal. 1. 8. íme, dicső és felséges szabadsága az evangelikus keresztyénnek! de mintillyennek, elvítázhatlan tulajdona is ez neki. Hiszen Krisztus, szétküldvén tanítványait, nem azt adta nekik utasításul, hogy a' népeket kényszerítsék evangelioma elfogadására : hanem azt parancsolta nekik: „Tanítsatok minden népeket Máté 28. 19. vezessétek oda a' népeket, hogy a' belső meggyőződés hatalmával álljanak hozzám, — az igazság, mellyet én hirdettem, hassa meg a' velőket, és ha ezt teenditek , ugy a' pokol kapui sem gyözendnek rajtatok. Igen, mert a' meggyőződés, mellyet az ész a' szívbe bevitt, jobb ügyfeleket, ügy-, elv-barátokat ad, mint az arany, ámítás, vagy kény-szerítés." — A' protestantismus tehát igen következetesen, irásszerüleg cselekedett, meghagyván a' szabadságot a' hit ügyeire nézve. Elemezni, értelmezni, magyarázni a' szentírás tanait, ezt az evang. egyház nem gátolja, — tiszteli mindenki nézeteit, felfogását, magyarázatát, mellyet a' szentírásból magának szerzett: de már azt sem nem engedi, sem nem tűrheti, hogy valaki subjectivus nézeteit, magyarázatát az Írásnak hitczikkelyül föltolja az egész egyháznak, legyen bár ezen valaki akár egyes egyén, akár papság vagy az egész egyház zsinatifag Összegyűlve, mindegy, de neki mondani nem szabad : „ezt higyed és ezt, igy és nem másként értsed ar szentirást;*f

c

mert Luther szerint: „verbumDei sifc illigatum, atque in minus claris dubiisque locis uniee rationes ponderentur et solerter examinen— turÉs ez ott, a' hol Krisztus kivívta lejkiszabadság uralkodik, másként nem is lehet. A' hit mezején auctoritásnak nincs helye. De midőn a* protestantismus mindenkit feljogosít arra, hogy a* bibliát magyarázni mindenkinek alanyi nézetei szerint szabad, ha ott az egyház Canones fidei-t nem szabhat : ugy a' protestáns egyházban a' hit mezején nagy zavar, chaosz, anarchia támad okvetlenül, hitegység nem is képzelhető, benső vallásosság kenetes malasztival nem növekedhetik"* — igy szólnak a' más hiten levő urak. Sok felelet helyett szabad legyen kérdeznünk : A' philo-Iogia profana mezején mért nincs anarchia? Az egység csak szabad emberek közt létezhet, és a* protestantismusnak nem kell ollyan egysége a* nyájnak. mellyet csak auctoritással őrizhetni meg. A' függés, a' félelem csak külső és igen szakadékony köteléke az egységnek, de a' szabadság belső és szakadatlan. Az őrszemle megczirkalmazott mozgású katonáival csatákat nyerni nem szokás: de a?

guerillák, a' hol kiki magának tábornoka, ezek egész hadseregnek is dolgot adtak. A' szentírásnak fölséges volta, rendeltetése csak ugy jöhet napfényre, ha minél többen , kegyelettől megihletve, alapos tudománytól vezettetve eloszlatják azon homályt, mellyet reá az elfogultság, tudatlanság, vagy bármelly emberi gyarlóság vetett. Sem Krisztus, sem Pál nem félti az evangéliomot, bár milly nagyon készül is ellene az emberi ész. Támadják meg bár a' keresztyénség positivitását, és ostromolják aztbármilly éles és hatalmas fegyverrel is : uraim! azon csüggednünk nem kell, ez ostromló nyilak visszapattannak róla, mint a' kőszirt homlokáról a' jégeső zuhogó sze*mei. Mit ártott Marcion,Cerinthus? mit Rousseau, Helvetius, Voltaire az encyclopédislák egész seregével? mit ártott Harth, mit Strausz, mitFeuerbach és Bauer Bruno a' keresztyénség positivitásának? A' jó szem minden sugári kiáll, a' szentírás isteni lelke is kiállja az emberi észnek, tudománynak minden megtámadásait. A' keresztyén vallás positivitása, bizony bizony mondom önöknek, rendíthetlenül megáll, habár mindjárt a' föld ós a1

pokol összeesküszik is ellene. De — ismét így szólnak a' túlsó részen álló jó urak: A' protestantismus illyen korlátlan jogot adván, szülője