Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-01 / 31. szám

„Atyám a' trón 's szeretetem, A' kard jogom és erdemem* így szól Q, 's pártos szóndokát Hebronban hirdeti; A' nép imádja, "felkeneti Királyát megvtíti. — Tiü'atyát öldöferiÜkél . . . "SS"felejti, hogyimégllsten él. — Fut Dávid, — ámde hívei TSaz Isten, kedvezőn, 'Borzasztó nagy ítéletet Tartnak a1

harczmezón. Ott fekszenek húszezeren ""S fán vérzik az istentelen. — Gyermek ! tiszteld áfyád", anyád1

í Ez szent parancsolat • Ki megveti, élők között Soká meg nem marad; Eléri Isten oslora, 'S boldog az nem lehet soha. Elefánt Mihály. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Belföld: Nekrológ. Debreczen jul. 23. W hazai tudományosság, különösen a' debreczeni h. h. főiskola érzékeny csapást szenvedett mára viradólag órakor, 15 napi hagymáz áldozataul elhalni látván orvosludor néh. tek. t. Csécsi Nagy Imre urat, nevezett főiskolában, mellynek ez évben igazgatója is vala, vegytan és terményrajz ny. r. tanárát, a' magyar akadémia és kir. m. természettudományi társulat tagját, ns Zabolch vm. tbl., tanári hivatala 8-dik, munkás élte 42-dik évében. Részvéttel fogja hallani a' haza, melly csak nemes-törekvésü fiaiban él, egyik jeles írójának, *) a* nevelés és természettudományok terén elismert-érdemünek illy kora, illy véletlen elhunytát : de a' veszíeségérzet háromszorosan keserű kelyhe azoké, kik a' dicsöültnek lelke fényéhez 's szive melegéhez közelebb állottunk: tiszttár^ saié, az iskolai igazgatóságé 's tanuló ifjúságé, — az érdemben őszült 84 éves atyáé, (nyugalomrá lépett esperes nt. Csécsi Nagy János u.) a' hü testvéreké, a5

három gyenge-korú árváé.'S van-e vérzőbb fájdalom , mint mélly dicsekedő egyfelől, mivel tárgya olly méltó,— de vigasznélküli másfelöl, mivel a' csapás-okozta ürt kipótolhat lannak érzi, kipótolhatlannak a' magányos viszonyokat, kipótolhatlannak a'közügyet illetőleg ? ! Hála-nyilatkozat, Rév-Komáromból. Valamint egy részről terjedelmes , ugy más részről szerénység-sértő lenne a'jótékonyságnak mind azon tanujeleit előidézni, mellyeket nagytiszt. Wimmer Ágoston úr, nem alacsony hirszomj, hanem egyedül vallásos sz. tüz-gerjesztette legnemesebb ér*) Ismeretes müvein kivül sajtó alatt van megkezdett 's fájdalom ! nyomásban csak két ívig haladhatott munkája a' „villanydeléjességa

ról. zetböl kegyeskedett már több szűkölködő gyülekezeteinkkel tapasztaltatni. Csák azon Iegköze-^ lebbi, dicső tettét parancsolja jelenleg az édes kötelesség sz. szava kiemelnem, miszerint.ezen melegkeblü emberbarát — kiterjesztvén figyelmét a' komáromi cs. kir. őrsereg mindkét evapg. vallású számos egyéneire is, 200 darab mqgyar, német 's tót új-testamentomot kegyeskedett a' nevezett katonaság közt kiosztatni. Melly nagybecsű ajándokaért a' tettekkegyeslelkü hősének, a' cs. kir. evang. katonaság nevében, forró köszönetet mondva, őszinte szívbeli óhajtásunk abban központostfl: hogy boldogító öntudata legédesb élvezetében töltendő munkás életét e' jeles férfiúnak az egek ura hosszú időkre terjeszsze, 's még ez,életben sokszor találkozhassék, — az általa szellemi kincsek legbecsesb javaival gazdagulandó, — szegényebb-sorsu hitfeleink hálás könyüivel! u. •Nevezetes adományozások.*) Mióta a' kapernaumi zsidók ugy mutatták be Jézusnak az ottszállásolt római századost, mint olly kegyes^lelkületü pártfogót, ki nekiek vallásos érzelemből sinagogátiépíttetelt (Luk. 7. 5.); azóta a' ker. anyaszentegyház sem mulasztá el fölmutatni azon magasztos neveket, mellyek nagyszerű, szép tettekkel emeltek abban magoknak maradandó emlékét. — És innét van, hogy e' lapok hasábín is, — részint a' jeles tények méltánylásául, részint serkentő például — kegyelettel engedtetik ' hely és tér azon érdemesek neveiknek, kik az egyes egyházak jólétének emeléséhez jelentékeny segedelmesiéssel kegyeskedtek járulni. Hadd foglaljanak az illy érdemesek díszsorában méltó helyet a' tisza-igari ref. egyház részéről is a' következő tisztes nevek, és az ezekhez kapcsolt, hálás méltánylást igénylő, jótékony cselekvények; úgymint : 1) A' most nevezett egyház erényteljes főgondnoka, heves-nagykunsági egyházmegye ülnöke, táblabíró Papszász Ignácz úr, — kinek szerénykedő öntudata a' nemes tett belérzetében hallgatólag szokta élvezni fögyönyörét — részint anyagokban, részint készpénzben 1£Ö0 vftokat könnyen haladó segélyösszeget méltóztatott áldozni — szekerei 's cselédei által tetetett több napi munkákat, és folytonosan tartó kisszerűbb adományait nem is említve — azon egészben téglafalazatú és cserépzsindelyfödözetü paplakházra , melly ugy külcsín, mint belkényelem tekintetéből méltán érdemli, hogy a' jelesb paplakok osztályába soroztassék. 2) Ugyan e' tisztelt fögondnok urnák a' vallásos önösség szük korlátin értelmi érettség 's alapos olvasottság által túlemelkedett nője, t. cz. Ifernáth Klára asszonyság, nem régiben egy olly, széles aranyfonalrojtokkal és paszománnal gazdagon körülszegélyezett pártüz-vörös, nehéz tévedésből elkésett czikk. S z e r k.