Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-08-01 / 31. szám

érzelem, vagy is a sztp törvényével is egy behangzásba legyenek: mert a' szép, mélly az érzésnek és az igazság, melly a' lélek igénye, olly szoros egybe-köttetésben vannak, hogy a' testi 's lelki élet közte'ketlö egybe-köttetése nélkül egyességet nem képzelhetni. Örök igazság ez a' Schilleré *) : Ohne das Schöne würde zwischen unsrer Naturbestimmung und unsrer Vernunft hestimmung ein immerwahrender Streit seyn. Itt azonban igen ovatosoknak kell lennünk, mert tudván,—hogy ar

világ milly könnyen cserél szerepet, hogy az ember a' lelkit mennyire szereti testesítni : minden félreértés útját előre be kell látni és vágni, hogy a' lélek vallása érzelmivé ne váljék, mert hogy ez könnyen megeshetik, bizonyítja egy keresztyén felekezet példája, mellyről a' heiyes-tapintatu Mmne Genlis **) állítja, hogy nincs vallás , melly a' női hajlammal olly igen megegyezzen, mint a' szépet, aesthesist annyira felölelt római vallás : de ugyan csak ö mondja : „C'est un impertinent auteur que ce lord Chesterfield, écouter comment il les femmes traite: f ) Women are only children of a larger growth, they have an entertaining tattle, sometimes wit, but for solid reasoning good sense I never in my life knew óne , that had it, or who reasoned or acted consequentially for four and twenty hours together. „A' nők csak idős gyermekek, kik tudnak mulattatólag csevegni, van elme-élök is, de a" mi a' gondolkozást 'sigaz értelmet illeti, soha sem láttam olly nőt éltemben, ki következetesen okoskodott 's tett volna csak egy huszonnégy óra lefolyta alatt isde épen azért, mivel az érzelemnek nem csak a' nőkön van illy nagy uralma, hanem a' tanulatlanabb 's így legszámosb néptömeg fölött is. Harmadik fő elv az evangyéliomi keresztyén szertartásoknál, hogy semmi ollyas szertartás ne kapjon lábra, a' mi, ha szinte megfelel is az ízlés szabályinak, söt e' mellett képes is buzgóságra gerjeszteni, de könnyen elfajulhat hinni való igazsággá, vagy dogmává, mint, hogy csak egy példát hozzunk fel, az úrvacsorának szertartásos fölemeléséből lett a" 13-dik században azon dogma, mellyért még ugyan Paschasius Radbertust Bertramus és Skótiai Erigena János a' 9- ik században kárhoztatta, hogy a' kenyér és bor istenné változik a' pap keze alatt. Igy 1215 évvel Krisztus urunk földön léte után, a' 4-ik lateráni zsinat, Ill-ik Incze pápa vezérlete 's megerősítése mellett, dogmává emelé az addigi szertartást. Mert bár igaz,hogy Cyprián ff) emlékezik a' 3 ik században a' szív és lélek fölemeléséről, midőn ezen szóval „sursum corda" figyeltette az egyházi szolga a' híveket, hogy Istenre íüggeszszék leikök-, *) Über das Erhabene. **) Lettres sur Pedueation desjeunes personnes. 1785. i) Lord Chesleríields advice to his Son. London. 1829. it) CyprianuS de Oratione Dominica. lí. szívókét : de a' kenyér, bor fölemelése csak a' 13-ik században kezdett divatbajőni. Igy szaporítá ezen szertartás római atyánkfiai ünnepét az űrnappal is, mellyet 1264-ben IV-ik Orbán pápa rendelt, hogy az így Krisztus teste-véreté változott kenyeret, bort ünnepélyes bucsujárással körülhordva mutogatnák,'s a' nép azt térdre esve imádná. Bár ezt több helyen csak nehezen fogadták el , ugy hogy a' 17-dik század elejeig Magyarországon sem volt divatban, mint azt Péterfi Károly *) tudós jésuita maga megírta : de csak ugyan dogmává magasuit az, 's mi is ismerjük már. Itt nyilván van, hogy az a' szertartás , hogy mikor a' kenyér, bor fölemeltetett, térdre estek a' hivők, adott okot azon eszme és hitlábra-kapására, hogy a' kenyér, bor többé nem egyszerű kenyér, bor, bár mit mondjon a' szent írás, ész és saját ízlésünk, hanem Krisztus teste, vére; miből természetesen folyt ama logikai következmény, hogy hát vétek az istenvért kiönteni, 'sugy el kell venni a' poharat a' világiaktól, mert hiszen a' testben ugy is van vér, mit az 1414-ki kosztniczi zsinat meg is tett, a' trienti pedig egy századdal később megerősített. Negyedik fő elv, mellyet szem elöl téveszteni nem szabad, hogy a' mennyire csak lehet, a' szertartásokban egység uralkodjék. Már e' tekintetben római-vallásu atyánkfiai sokkal jobb lábon állanak, — mert nagyon is egy rámára van nálok vonva minden: mért ne tanulnánk tölök, ha van nálok olly jó, mit mi még nélkülözünk. Igaz ugyan, hogy ezen elv valami kemény szint látszik magán viselni: de csakugyan elvitázhatlanul szükséges az, hogy legalább a fövebbekben nagy divergentiák ne legyenek; mert a' néptömeg, melly nem képes a' lélek 's igazság mélyébe lehatni, ugy ragaszkodik a' szertartásokhoz, mint a'vallás legbensőbb lényegéhez. Tagadhatlan ugyan, hogy ez nincs helyén,—de sok nem ugy van a'világon mint lenni kellene,— 's még is azért, mivel erőnket, 's legmegfeszíteltebb törekvéseinket is felülmúlja, nemcsak el kell néznünk valamit, söt ápolnunk kell az eszmét, mint Jézusunk cselekedett az előítéletes zsidókkal, midőn az ördögröli hitben 's más egyebekben magát hozzájok alkalmazta. Szükség a' szertartásokbani egység már csak azért is, mert a' külsőségeket változóknak, föl vehetők- 's elhagyhatóknak látván a' tudatlan nép, olly véleményre jut ez által, — minthogy ő a' vallás beinyilatkozatát a' külsőtől megkülönböztetni nem képes, — hogy hasonkép lehet tenni a'vallási igazságok 's parancsokkal is; a' melly közönyösség, tudjuk, eddig is kiszámíthatlan sok kárt tett, nem csak a' vallási buzgóságban, de átalában a' vallásosságban is. Ha már ezen négy fő elvet, mellyek alá ugyan még többeket is lehet sorozni, csakhogy ezekkel *) Coneilia Sacra Hungáriáé. Car. Péterfy.