Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-25 / 30. szám

saságról, mi egyenesen ellenkezik a' tiszta keresztyénség szellemével. Azért tehát ne legyen többé említés az egyházi gyűlések jegyzökönyveiben a1

világiak- és egyháziakról; és igy, mivel az ev. egyháznak nincsen elsőséget követelhető papi kasztja. de még tulajdonképen papja sem: töriiltessék el minden, mi arra messziről is emlékeztetne, és így a' maga fogalmával ellenkező ikerelnökség is, és az egyházak szabadon Válaszszanak egyet, kit az elnökségre Icgérdemesbnek tartanak. Az érdemes lelki tanítónak akár elöl, akár utói, akár jobb, akár bal felöl üljön, megmarad Istentől rendelt helye "s örökké tartó becsülete, ugy mint az egyháztói rendelt állása. A' ki tisztelgéseket követel 's illy hiú fény után áhitoz, mutatja, hogy igaz becsületet, mellynek magában van értéke, nem ismer, és a'ki az egyháztól rendelt állásával meg nem elégszik, men -jen oda, a' hol szépen hangzó czimeket osztogatnak. Mondjon valaki csak egy példát is, hogy tudományos, békeszerető, kötelességeit pontosan teljesítő egyházi tanító nem tiszteltetett volna e' hazában ! 3) Miután világos, hogy az Isten képére teremtett ember csak tanítás által vezettethetik kitűzött czéljához: elkerülhetlen kötelességül hagyassák meg minden vallásnoknak (lelkésznek) minden köznap reggel 1, délután is 1 órát tanífásra fordítani, mellyet korosbak is használhassanak. Tanítás a' legfőbb, a' többi egyházi szertartások csak mellékes dolgok, azért képtelenebbet sem tudunk magunknak képzelni annál a' mentegetőzésnél, mellyet a' „Prot. Egyh. és Isk. Lapban" egy ev. vallásnoktól olvastunk: „Nincs időnk tanítani, mert keresztelni, házasokat megáldani, temetni, szentségeket szolgáltatni kell." Ezek mind jók és hasznosak lehetnek, de nem elkerüSetlenül szükségesek az üdvezülésre,éstisz!a evangyéliomi értelemben is, szükség esetében, minden, némikép kiképezett ember által megtörténhetnek; de miféle szentségeket osztogathasson vagy mázolhasson másra egy ev. vallásnok, azt nem tudjuk, és hogy valami ollyast állithasson egy ev. vallásnok, szemeinknek alig hihettük. Mit használ minden szertartás , rendelkezés és ima, ha, mi a' legfőbb, a' nevelés hiányzik? Mi erősen hiszszük, hogy ha hitsorsosink gondolkodni tanulnak 's eloszlik a' homályosító köd. melly most fejeiket körülfogja, a'nevelés ügyét, mellytöl minden földi 's mennyei boldogság függ, igazán szívökre veszik: legfőbb gondjokat nem annyira a' szertartásokra, imák elmondására, de az oktatásra fogják fordítani 's ehez képest a'hitszónoki vagy is vallásnoki hivatalt az iskolaival egyesítik. Akkor lesznek vallásnokaink igazán lelkészek , mikor a' lelkeket valódi boldogságra elkészítik, tanítván őket, hogy csak tökéletesbülés és illő rendhez szabott élet által egyesülhetnek a' legfőbb jóval, hova minden igaz keresztyénuek törekednie kell; akkor a' nép is, melly most majd minden vallásfelekezetnél olly nem örömest fizeti a' papot, mintha érezné, hogy valóban nem nagy hasznát veszi, alkalmasint örömmel járulna kötelességei teljesítéséhez. Ha a' vallásnokok mindjárt gyermekségüktől fogva nevelnék híveiket és korán hasznos ismeretek magvát vetnék fogékony sziveikbe: megfeledkezhetnének-e ezek olly könnyen legfőbb jóllevöjökröl, kiben oktatás által valódi lelki atyjokat tisztelni és szeretni, nem pedig fe«ymesteröket félni tanulnának? Mi buzdíthat embert, kiben a' nemesebb érzés egészen ki nem halt, nagyobb hálára, mint épen a nagy feláldozással járó oktatás ? Mi szép volna azután a' föíserdülteket, időseket idő jártával 's adott alkalommal arra emlékeztetni, mit kis korukban tőle tanultak, és most cselekedeteikkel és életökkel kellene bebizonyítani! Tanítani tehát és tanítás által szüntelen tökéletesbülni, volna vallásnokaink élte- és hivatásának feladata. Tanítani pedig nemcsak szorosan véve a' hit ágazatit, de az isteni kinyilatkoztatásnak másik részét is, a' természet törvényeit szélesb értelemben véve, mert egyik a' másikát pótolja 's kiegészíti, és egyik a' másik nélkül csak tévutakra vezet. Talán nem ártana, ha papjelölteink előbb a' rögös iskolatanítói és éneklői pályát megpróbálnák, mielőtt a' hitszónoki székre emeltetnének. Az iskolatanítókra lehetne bízni az olvasás, irás, számítás és a' hit főbbczikkeinek tanítását, a'vallásnokokra a'valláshani bővebb oktatást és életre való alkalmaztatást rnegegyezöleg a' természet törvényeivel. A' vasárnapi szónoklatok pedig emlékeztetnék a' híveket arra, mit minden keresztyénnek tudni és cselekedni kell és mire ifjúságukban taníttattak. Mivel tehát sem Istennek, sem embernek nem szolgálhatunk jobban, mint ha az oktatás sz. ügyét előmozdítjuk : biztosan reményleni lehet, hogy a' polgári hatóságok is részükről mindent megtesznek e' sz. czél elérésére 1

s a1

kormányzásukra bizott népet rászorítják, hogy nyári időben reggeli 6 órától 7-ig elkerülhetlenül szükséges oktatásra templomba küldjék gyermekeiket. 4) Az ugy-nevezett stolárékat minélelöbb el kellene törülni, helyettök annyit, a' mennyit behoztak, más uton 's móddal, de a' vallásnoki jövedelmek minden csonkítása nélkül, talán ugy, mint a' buza és ágybér szok fizettetni, rendelni. Noha ezen adózások mennyiségre nézve meg vannak határozva, még is sokszor egy vagy más szin alatt utálatos papi zsarolásra és kicsikarásra , illetlen alkudozásokra adnak alkalmat és az által papgyülölésre majdnem minden vallásfelekezetnél. Hasonlóképen az iskolatanítóknak tanításért járó fizetősöket máskép kellene pótolni és ugy rendelni, hogy a* tanításért közvetlenül misem fizettessék. A' felhozott változtatásokat elkerülhetlen szük-