Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-01-17 / 3. szám

leliözet helieré, ahol predikallasz, predicatio utan reggel, vagy valamely közönseges helyt es időt valaszt a bösseg azzal szabad, czac hog lisztes­seggel io móddal Isteni félelemmel es röttegessel, — ne fördö. hazba vag korczomán, hogy a lelki fördöt a teslivel öszue ne ölgiets, hanem a hona gyülnec, iozanon, könyörgéssel az hiuec gyüle­közetibe keresztölj. Harmad dolog immár hogy a keresztelies helyen vagy, és hogy meg hirdetted hog acki ke­resztelölt I,oz predicatio utan a közönseges helyré hozza, mert a keresztség is közönseges iegy, kö­zönseges helien kel a gyíileközetbe mint S. János Betabaraba a rehelien (révhelyén) salembe ke­resztelt, christus is a soc nepec közöt keresztel­kedet meg., Immár igy szoly : Halliatoc atiamfiaij keresztyenek, a keresztsegbe ezt, tannlliatoc meg. Elsőt hany felélegien a keresztseg. Masikat, miért szörzötte Isten a keresztseget. Harmadikat, mit hasznai a keresztseg, es mi keuantatic a' kereszt­seghez. Én nagy gyönyörrel olvastam a három pont fölötti, körmönfont feleselést: de terjedelmes le­vén, a lap hasábjait kímélnem kell; annyival in­kább , mert legszebb pontjait, bizonyos okoknál fogva, ugy sem lehelne most közzélenni. Keresz­telési tanítását imigy zárja be MeliusPéter. 1562-ben, és igy Luther halála ulán 16 évvel : „Sommaija : igy szol Röuid szóval." A keresztseg kettő belső es külső. Masic ta­nusag. A belső keresztseg christus erdeme, ammi igazulassunknac, iduözülessünknec, istennel való megbekelessiinknec oka Luc. 3. Eph. 3. A külső keresztseg a belsőnek a megigazulas vyulas, íd­uözüles a poenitentia iégie. Ebbe Isten azt ielenti hogy atiank, christus hogy meg tisztelőt azt ki­uannia hogy vy eletbe elliünc, Ilarmadic. Vgy hasznai a keresztseg, hamint Isten meg ál abba ammit fogadott igy miis meg alunc, meg örizzüc Isten friget, vy eleibe elünc, el veszszüc hittel a iokat ackiket Isten mi nekünc chrislusba adolt Gene. 17. — Ez ulan a gyermeket vetkesztesd le, es Önts minden teslere vizet, es keresztelven azt mogyad: En leged Pal, Dorko, moslac Alianac, Fiunac cs S. Lélek Islennecneuebe. Ez utan mogyad : Abra­hanac, Isaaknac es Jacobnac istene, az mi Vrunc Jesus chriátusnac szent alia mcgálgya e gyerme­ket, az ö szent íiaert es az ö s. lelket adia neki ackivel tarlsa meg az vy frigbe, vezesse, pecze­tellie az öröc eleire es vigie be az ö orszagaba, legien kegielmes Allia ammit igert telliesettse be az ö fián mind öröcke Amen. Mond ezt. Ti atiac aniac, abba nevellietec fel ammire e gyermec e ieg áltál fogadast tött, es meg esküt Géne. 17. Gal. 3. Isteni felelembe tudomanyba nevellietec fel, Eph. 6. A gyermec a s. háromság nevebe álla a christus zaszloija ala, azt ielente, annac iegiet vévé fel hogy ö hiszen az egy Isten­ben acki alia Fiu s. lélec egy bizon állatu Isten. (Folytatása következik.) Közli DobosJános, péczeli reform, pap. S as e ti l-l a i» t : Gondviselés. Ha zúgva elcsapott fejed Felett a" sorsvihar, — 'S reményidet beleplezé Sötét borúival : Tekints az égre fel, 's ne mondd, Hogy nincs read szegényre gond! Ha nincsen egy rokon barát, Kivel közöld bajod, — 'S fájdalmasan kell érzened, Hogy minden elhagyott : Hogy minden elhagyott ne hidd! Van egy, ki látja könyeid. Ha nem kiált fel ellened A1 vétkes öntudat, — Kebledre mégis méltatlan Bántalmak sérve hat: Miért kesergsz? ha Istened Veled, mit árthat ellened? Rémfellegével arczodon Miért a1 kétkedés? A' bánatölt kebelbe nem Tenyész elégedés. Ragyogva mindég a1 napot Az ég tükrén sem láthatod. A' véghetetlen égi gond Ezer világra hat, Kegyelme leng a' föld felelt 'S a1 széles ég alatt. Kicsinyhitű! e1 kegymalaszt Elődbe leng, csak kérjed azt. Egy láthatatl n égi kéz Vezérli sorsodat, — Szerencse vagy baj érdekel, Az áld, az látogat. Ha áld, ne bizd el tenmagad! Jobb sorsra várj, ha látogat! Azért, ha élted tengerén Habokra hab tolul, — 'S kibontakozni nincs erőd Zajos hullámi búi : Istenbe bízz! az isteni Erő ki fog segíteni. — K o pré F e rencz. Vegyes közlemények. IVIáraiiiaros-SzIgetröl — és örömhír. — A' saját jóakaróitól her­kulesi munkákkal igen megterhelt szorgalmas elem­oklató, Gáspár György, három napi házassági örömei 's öl héti inláz-betegsége ulán, szép ifjú nejének 's e' világnak — mellyben ügyesen, vi­gan és hasznosan élt — végbucsút sohajta dec. 12-én 1846. évben! — Gyászbeszédet tartának fölötte: hitszónok és oktató Veres Sándor úr (ki szokása szerint hatalmasan's ennélfogva hatályo­san vázolta fel a' kellékeket, mellyek egy tanító-

Next

/
Thumbnails
Contents