Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-18 / 29. szám

Ha már a1 vote universel-t fogadjuk is el, de azt még a' legdemokratikusabb szerkezetű alkotmányok sem terjesztik ki törvényesen nem naturálisait, a' kivetett terheket nem viselő, 's becstelenitö büntetés alatt levő emberekre, 's ámbár megengedem, hogy más a1

hivek viszonya az egyházhoz, más a' polgároké a* statushoz: de ezen kellékeket lehetetlen az egyháznak is nem kivánni meg. Következnek a' választmányok, mellyek minden elnökség mellé mintegy ellenörül terveztetnek behozatni! Ezeknek hatásköre lenne: végrehajtani a' közgyűlés határozatait, előkészíteni a* közgyűlés elébe terjesztendő tárgyakat 's elintézni a' sürgős ügyeket, feltételezve a' közgyűlések helybenhagyását. Ez tehát valósággal nem más, mint collegialis kormány forma,'s mint illyen, mindazon utányokkal (Nachtheil) van összekapcsolva, mellyek az illyforma kormányzásoknak természetében fekszenek : a' nehézkes mozgás, 's mi fő: a' felelősség sok felé megoszlása, mi a' felelősség teljes hiányával egyre megy. Én a' közgyűlés határozatainak végrehajtását egy személyben óhajtóm központosítani, a' felelősség egész súlyával, mert illy egyes személyben, akárki mit mond is, több garantiát találok, mint egy ma ezen, holnap más, ma ennyi, holnap amannyi tagokból szerkesztett testületben. Választassék az elnökségre egy kitűnő egyeniség, nem tekintvén, mint eddig igenis történt, arra, ha mágnás avvagy legalább föfötáblabiró-e , akár értse hivatala pontosságát, akár viselje azt ügyszeretettel, akár nem, hanem egyedül tudományra és buzgóságra; 's egy kitűnő embertől többet lehet várni, mint akárhány középszerű egyéniségtől, természetesen mindég feltételezve a' felelősséget. És ezzel átmentem a' dualismus kérdésére is. Maga ezen munkálat indokolásában elismerik az igen érdemes szerzők, hogy a' kettős elnökség valóságos képtelenség, de azt még is azért vélik megtartandónak, mivel az 300 év óta divatozik. Már fönebb érintettem, mikép én a' históriai fejleményeknek az ész postulatumai fölölt felsöséget nem engedek, 's azért ezen indokot sem fogadhatom el elég erősnek arra, hogy azzal a' józanész intése sükertelenittessék,—jelen kérdésre nézve pedig annál kevésbbé, mert én a' tisztviselőtől a' felelősség eszméjét elkülöníteni nem tudom 's nem akarom, az pedig csak egyes ember irányában állhat fen; és mert én a' kettős elnökségben , azaz, hogy egyik elnök világi, a' másik pedig egyházi férfiú legyen, valóban antiprotestans elvet látok. A' protestantismus a' papságot nem ismeri el statusnak, az nem tesz különbséget egyházi és világi egyháztag között. A'kettős elnökségpedig egyenesen ebből az elvből indúl ki, 's nem más, mint curialis érdek képviselésén alapszik. Ezt nem teheti az ev. egyház* magáévá, 's legyen, nem bánom, akár pap, akár nem pap az elnök, de legyen az egy, 's csupán mint közönséges tagja az egyháznak. Azt állítják a' tisztelendő urak, hogy 3 század óta nem ütötte fel magát az evangélikusok között a* hierarchia : ámde a' kettős elnökség, miszerint a' pap eo ipso egyik feje az egyházközségnek, nem pedig csupán szolgája 's tagja, — már magában hierarchicus tünemény. A' tisztújítás szükségessége a' tervezetben eléggé indokolva levén, részemről semmi hozzá— adni-valóm nincsen. A' mi az előttem levő tervezet leggyöngébb oldalát teszi, az a' képviseleti szerkezet. Én jelesül sem a' papot, sem az elnökséget, mint ily— lyet, el nem fogadhatom eo ipso képviselőnek is; a' képviselés egészen különböző foglalkozás, a' képviselőben különböző tulajdonok kívántatnak, mint akár a' lelkészben, akár az elnökben kívántatnak meg; sőt lehet, hogy a' pap 's az elnök a' többség nézeteitől eltér, 's akkor a' többség akarata ellen olly nézetek fognak az illető gyűlésen képviseltetni, mellyek a' küldök nézeteivel homlok-egyenest ellenkeznek; és ez a* képviselet tiszta fogalmába ütközik. Továbbá, én az iskolákat, mint illyeneket, nem akarom külön képviselettel ellátni, és pedig annál kevésbbé olly tetemes befolyással, mihezképesta' kerületi tanodák egy első osztályú esperesség gyanánt volnának felveendők. Ha már a' papságot nem ismerhetjük el külön statusnak, annál kevésbbé ismerhetjük el annak a' tanítókat; pedig ezen javalt képviseltetés egyenesen illyforma elvnek kifolyása. Ez hajdan, hol a' tudományosság a' collegiumok egyedárusága volt, talán inkább lehetett okszerű: de a' mai világban, hol a' tudomány immár közkincs, merően alaptalan. Nálunk az egyház élet© a' tanintézetek életével egy-azon törzsön fejlődik, 's a' nem-tanítónak épen annyi érdeke van a' tudományos intézetek felvirágoztatásában, mint a' tanítónak. Egyébiránt magától értetik, hogy a' mint igen valószínű és kívánatos, hogy tanítók is fognak képviselökül választatni: ugy az is kétségtelen, hogy ha például a' tantárgyak iránt fogna rendelkezés czéloztatni, — az iránt előbb a* tanítók, mint szakértők, meg fognak hallgattatni, épen ugy, mint más civilisált országban a' törvényhozás mindig az illető szakértők véleménye után határoz. S valóban, egy 8—10 tanítóból állótanodánakolly jogokat adni, minők csak egy, több ezer emberből álló, elsö-rangu esperességet illetnek, — igenigen hyperaristokraticus tervezés, annál inkább, mert az illy tanítók aztán kettőt befolyással bírnának; egygyel mint közönséges sagjai az egyházközségnek, a másikkal pedig, mint az iskola tagjai. Végül, miért neveztem még hiányosnak a'javaslott képviseleti formát, az : hogy nem a1

szavazók száma, hanem egyes községek,