Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-11 / 28. szám

SZENT-LANT: isten jósága. (Énekelhető a'XXXY-dik zsoltár szerint.) Isten! jóvoltod tűköre Munkásságod egész köre. Olvassuk a" hit igéiben, Hogy nincs jó több, csak az egy Isten. "S az ember, e' hit fényénél, Csak benned föjóban remél; Sérvei közt, e' hitvallás Legédesebb vigasztalás. Nem bír megnevezni nyelve, Ha, jóságoddal eltelve, Rólad, csak rólad elmélkedik. Buzgalma őt fényes székedig Ragadja, hol jóságoddal Hangzik vissza a' háladal, — Jóvoltodat áldván magok Fénykörödben az angyalok. Téged, jó Istent, magasztal Minden, a" mit létre-hoztál A' természet nagy templomában , — Hol jóságod csodálatában Az elérzékenyült kebel Dicséreteddel telve el, Fellengezö húrjairól A1

hálaadás hangja szól. Ha keblünket bánat dúlja, És erőnket felül-múlja A' keserv-okozta fájdalom : A" benned vetett bizodalom, Megihletve dúlt keblünket, Vigasztal "s megnyugtat minket; Szenvedésinkben erősit A' benned vetett erős hit. Nincs jóságodnak határa, Reánk lövel fénysugara Akkor is, ha földi reményink Gyász sirján hullatjuk könnyeink ; Ha nincs, ki hallja a"1

panaszt, Mit annyi veszteség fakaszt : A' jóságodba helyezett Remény nyújt felénk védkezet. Te! ki végellen jóságod Az által is bizonyítod, Hogy érettünk halálra adtad Éltünk vezérét, szent fiadat, —• Adjad, hogy a' benned vetett Ilit, remény, hálás szeretet Vezérelje életünket, "S hozzád emeljen bennünket! KopréFerencz. Keresztelő János. *) I. Ki, elhagyván Isten törvényeit, Vétek sötét útára tévedett, Megfeddé János, a' szent férfiú, Ha bár királyi vérből született. A' rény fölkente volt ő Júdeában, Szűz erkölcs égvén szíve lángzatában. *) A1

suntkönyv és Josephus Flavius után. Lön egykor, hogy Heródes Antipás A' galileai fejedelem, Érkezvén hozzá bizalmas követ, Rokonánál Filepnél megjelen. De távol ő, — 1

s csak nője vár a1

háznál, Pamlagra hulltan édes illatárnál. Habzó mez folyle karcsú termetén, Ingerlőn buktatván föl vállait; Ölére kis leánygyermek hajol, Átfűzve lábain habkarjait; És szívén mintha buja vér ömölne, És ajkán mintha hö vágy epedezne. Alig jő be a' fejdelem, "s a' nő Rég rejtett kéjnek áradásiban, Utána úszván föllegfürtei, Bükellemben keblére fut, rohan. „Hah ! Antipás! szól, — most tied vagyok már, — Filep távol, — menjünk! kész alkalom vár." — "S*egy ölelés, — "s egy csók, — 's üres a' lak,—"S megtéve van a' vcrparáznaság. Filep jő, — lár, — lelkére bú terül Hosszan, mint egy kietlen pusztaság; ""S hajh! a" bűnös rokont bűnös nejével Nem snjthatá le gyöngébb fegyverével. Azonba János, a' szent férfiú, Magát hozzájok bejelenteti; ,,A' fejdelmet, ki illy példát mutat, - Dorgálva szól — az Isten megveri. . "'S im, — int Hcrodiás a' fejdelemnek, — egy perez, — 's a' szent férfin láuczok zörögnek* II. Több év röpül a' tiltott kéj között; Machaerus-várban víg élet dereng, Ma épen Heródes névünnepe. A' tánezterembe száz vendég kereng; 'S mosolygva most, mint gyöngytavasz koránya, Elölebben Herodiás leánya. Megáll a' körben büszkén, nemesen, Emelve keblét bája érzete; A' rábámuló vendégek során Szívfoglalólag függ tekintete; "S fölharsan hangja a' vidám zenének, 'S légkönnyü lábai tánezra röppenének. Nem lejtettek hűs csermely partjain Őskorban így a1

kellemistenek, Midőn aranylantról Apoll karán Égböl-hozott dalok zenegtenek. Minden lépése a1

lelken szaladt át, Dicsérte minden ajk a1

lányka tánczát. 'S Heródes örömét nem birhatá, 'S olvadt szivére fogta a1

leányt; ,,Kérj — mond — most, mit kiván csak kebeled, E' kéz, e" szív neked mindent megád; Lány ! esküszöm szent Isten szent nevére, Betöltve lesz kívánságodnak bére l" Herodiás hallá az esküszót ^S lelkere sápadt bosszú nyúladott, Magához inté lányát titkosan "S fülébe káröröm közt suttogott : „Keresztelő János fejét kívánom I" Szól Antipashoz a' lány halaványon. A' fejdelem 's vendégek csontjain Jéghidegen reszkettek e1

szavak, Illy borzadalmas kívánság felől