Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-11 / 28. szám

teszi, mindig egynek tudom, én a jelenben a' múltról is tudok, a iwt pedig nem lehetne, ha a' a' /esi törvényei szerint változnék. A lélek tehát nem test, következésképen nem áll részekből, Aanem egység. Ennyi eddig bizonyos Itt az okoskodás rendje ez : a' lélek nem test, mert a' test változik, de a' lélek nem : már pedig a' mi nem fest, nem áll részekből; tehát a'lélek egység. Vájjon igaz-e e' merőben hibás svllogismus majorja?Nego. Lelkünk annyira alája van vetve a'test változásainak, hogy. mint tudva van, egy philosophai iskola, mellyben Herbart legnyomosabban irt, tanítani meré, mikép a' lélek semmi sem egyéb, mint a' testalkat minőségének következménye. Hogy a' test minden tagjai megváltoznának bizonyos idő alatt : ez hibás számításon alapított hozzávetés : de hogy a' mi Énünk nem mindig ugyanaz, hanem a' különböző korokban különböző : ezt igazán öntudatunk bizonyítja. Ha már sz. szerint „én az, ti' mi bennem ismer, gondolkodik,, magáról tud4

és ezt ugyancsak sz. állítása nyomán ,,mindig egynek tudjukl

í

: önként következik egyszer, hogy a' csecsemőnek nincs Énje, mert az nem ismer, nem gondolkodik, nem tud magáról,—és másszor, hogy egy felemelkedett lelkű 50—60 éves müveit embernek 5 — 6 éves korában is ép az az ismerete 'sat. volt, a' mi ma van : de ez egy kissé divatból ki ment Flatonismus. Ezúton tehát felette kurtán jövünk ki a' lélek egységével. Ha pedig még,sz. syllogisticáját követve, hozzá-teszs ük, hogy a'mi változik, test; a' mi test, részekből áll és igy tovább: akkor igazán vége Énünknek. „Ha tovább vizsgálódomfolytatja sz. „ugy találom, hogy az életet aC lélektől nem lehet elválasztani: (ez szent igaz) de azt az ellenvetést tehetné valaki: nincs-e élet a' természetben?az állatokban ? plántákban ? ugy hát ezeknek is van lelkek? (bizonyosan, ha szintén mi, ugy mint magunkban, nem ismerhetjük is) „söt nincs-e élet az emberi testben és minden tagban ? (van a' mig lélek is lakik benne) „élet, melly a' léleklól független ?" (illyen élet már a' világon sehol sincs.) E kérdésekre feleli sz, hogy: lélek ugyan élet, de az élet még nem lélek fno hiszen hagyd csuszszék el megjegyzés nélkül e1

csekély szőrszál hasogatásj ,,'s ha megengedem is, hogy az emberi test lélek nélkül is élhetne plántai vagy még állati életet is" (ezt már csak azért se engedje meg sz., mert felébb kimondá, hogy az ele'et a' lélektől nem lehet elválasztani, 's ha valamikép megengedi, ellenkezésbe jö magával) „de emberit nem : 's azért az ő tulajdonképi, valóságos élete az, o1

mi lelki, vagy a mi a' lélekből van, melhj nélkül ember nem lehelneIltsz. az emberek éi a' több teremtmények lelki viszonyának felfogásában botlik, mennyiben szerinte nincs lelke az állatoknak, annyival kevésbbé a1

piániáknak. Do Iiogy az állatoknak lelke van,régen elismert igazság, 's hogy a'plántáknak isienni kell, már azon rendithetetlen elvből bizonyos, melly szerint a' lélek és élet mindig együtt vannak, nem is említve Hegel ide vonatkozó bizonyításait. Nem az teszi az embert emberré, hogy neki lelke van, 's koránt sem az a' különbség közte 's más teremtmények között, mintha azoknak leikök nem volna : hanem valami egyéb, mire kiterjeszkedni itt nincs helyén. Alább így okoskodik sz.: „a' lélek nem áll az élet melleit,'s nem is abból származik, hanem az életet magába foglalja . . nem lehet azért a' lelket, mint valamelly külön részt, elválasztani, melly a' testben laknék's abból élne, 's azért testi érzékenységünknél fogva nem lehet azt megfogni; azonban meg lehet azt különböztetni a1

csupa testi élettől, mint a' mellyből sem nem származik, sem a1

mellett nem áll, "s ennél fogva annak változásainak nincs is alája vettetve." Ez üres sophismákra elég kiemelnünk, vállvonító véleménykép, sz. e' többszöri ismétlését: „lehet," „nem lehet," de épen ezért közölök mindenikre a' non liquet illik. Ezek után még egy ellenvetést akar megezáfolni sz., melly szerint a' miért öregeinkben a* test elgyengülésével a' lélek is elgyengülni látszik , még ebből nem következik a' kettőnek együlti elenyészése. Igen, de ha igaz sz. azon állítása, hogy „a? lélek nincs alája vetve a' test változásainak" : ugy nem tudom megfogni, miért jutnak elaggott öregeink második gyermekségre? miért sír az öreg Newton, hogy fiatalabb korában írt munkáját nern érti?'s a" milobb, megmagyarázhalallan előttem a' Lenz ismeretes története, íi, mint tudjuk, egy betegség után, minden tudományát elfelejti 's újra tanul csizmadiaságot. Ha pedig valamíkép alája talál vetve lenni — mit a* tapasztalás kétségtelenné leszen: — akkor szerzőnek veszett pere vagyon, mellyet a' tört tükörről, repedt flsutáról vett allegatio nehezen hoz helyre. Második erősségét a'lélek tehetségeiből mei\ti sz. (1; 143 kk.) 's vitatja szokás szerint, hogy : „minden teremtés az lesz, a' minek lenni kell, a' mi tehetségeinél fogva lehet; egyedül az ember nem." E' sokat lovagolt eszme aligha birhat pró>áló erővel a1

lélek halhatatlanságára nézve, mert annyi bizonyos, hogy az ember is épen az lesz, a" mi tehetségeinél fogva lehet; öis csak egy eríölcsi plánta, mellynek megvan a' maga virágzó tavasza, érlelő nyara, gyümölcsöző ősze, elhervasztó tele, 's midőn az élet rövid esztendőjét kiélte, erői, tehetségei is annyira elviselvék, hogy azokkal többre menni lehetetlen. Különben is a' tehetségek természetéből merített erősséget felette zaklatni nem tanácsos; mert ha azt veszszük fel, hogy az embernek rendeltetése ai erkölcsi jóság; nem állíthatjuk,hogy e tekintetben az ember az ne lehetne, a'minek lenni kell; ha pedig az értelmi tökéletességet teszszük azzá : olly tömkelegbe veszítjük magunkat, mellyből a1

lel— * *