Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-11 / 28. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS 28. szám. Hatodik évi folyamat. Julius 11. 1847. Megjelenik e' Lap 2 íven, minden héten egyszer: vasárnap. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 3 ft. 40 Ur.. postán borítékban küldve 5 ft, pengő pénzben. Előfizethetni Pesten hatvani-utczai Horváth-házban 483. szám alatt földszint Landerer és Heckenast könyvnyomdája ügyszobájában és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivatalnál. TABTALOM : Evangyéliomi szabadság. T. M. — Tanácsos-e nekünk papoknak az egyházak paphivási szabad jogát korlátoznunk? M a k 1 á r i L. — Gyűlések : A' p e s t-és tr e n cs i n-megyei ev. esperességek közgyűléseik. Torkos K. Balogh L. —Iskolaügy: Iskola-létegesitési terv. A' népiskola-tanitó-képezdék tanterve. WargaJ. — Irodalom : Herepei Gergely alkalmi beszédei. S-d. — E ml é k-t á r c z a : M ez őcsáthi ref. egyház történeti vázlata. P e tn ehá zy G. — Szent-lant : Isten jósága. K o p r é F. Keresztelő János. Me d g y es L. — Vegyes közlemények. Evangyéliomi szabadság. Ki napjainkban az emberiség sok-oldalu fejlődéséi, polgári mintlelki szabadság terjedését élénk figyelemmel kiséri : lehetetlen, hogy a'jelen időkort, minden sajátságos hibái mellett is, feljebb ne becsülje, mint akár a' hajdan-, akár a' középkort. Hajdan és a' középszázadokban, egész népek, egész hitfelekezetek, néhány jogbitorló kényurak melleit, síri-csendü hallgatásra valának kárhoztatva. Egész rabszolga-csoportok, minden emberi jog és akarattól inegfosztvák, szellemi élet és mozgalom nélkül tengették nyomorú állati életöket. Tíigadhatlan ugyan más részről, hogy mint mindennel, így a' szabadsággal is történt idökorunkban visszaélés; nemcsak egyedek, de egész népek lúl-törve rend és törvény korlátain, s minden fenállót, mindent, mi addig szent és tiszteletes vala, egyszerre romba-döntve, a' vélt szabadság helyeit ujabb bilincsbe verték magokat: de azért a' szabadság, minden ép-eszü és meg nem romlott szívű ember előtt, ki emberben az embert és annak jogait becsülni tudja és szokta, mindig legdrágább, legféllöbb kincs marad. És ha a1

közszellem alkotmányos országban ma már annyira erősbödött, hogy minden törvénytelenség ellen, melly a'köz polgári szabadságot fenyegeti, azonnal szózat emeltetik : mennyivel inkább igy van ez, és igy kell ennek lenni evangyéliomi szabadsággal bíró prot. egyházunkban? Épen abban áll ugyanis az evangyéliomi szabadság, mint a' reformátio legdicsöbb eredménye, hogy a? prot egyház mind a papi vagy lelki uraikor* ástóli függetlenségét, mind a' polgárzattól elismert sérthetlen önállását fentartsa, és időről időre épségien megőrizze. Mihelyt a' k. egyházban a' néptől magát elliü-Iönzö papi rend keletkezett : az egyház eredeti szabadsága, az evangyéliomi szabadság is, oda lett. Az egyház papjai, mivel magokat az apostolok utódjai gyanánt adták ki, 's azzal dicsekedtek, hogy a' sz. lélek rendkívüli ajándékainak egyedül ök vannak birtokában; uraivá 's törvényadóivá lettek az egyháznak ; nemcsak hogy ennek hitét és vallását ök határozták meg, — nemcsak hogy az egész istentiszteletet ök rendezték el: hanem hogy Isten parancsai gyanánt és mellett tömérdek emberi találmányokat csúsztattak be. Igy kötötték le az emberi nyelvet és lelket félelemre, annyira, hogy az egyház végre sem gondolkodni, sem szólani nem mert; sőt magát a' sz. irást sem vala többé szabad olvasni, különös papi engedelem nélkül. Hiába mondotta Krisztus, hogy az ö országa nem e' világból való : az ő szolgái erre nem hallgattak. Sokáig hordozták a* népek e' lelkiszolgaság jármát, mígnem végre, több mint ezer esztendős hosszú éj után, a' reformátorok Luther, Zwingli, Kálvin megteljesedve apostoli tűz- és lélekkel, széttörték a' lelkekeui-uralkodás nyomasztó bilincseit. Nincs a' keresztyénségben, igy tanítottak ök , 's igy tanítja ma is mindkét hitvallású evangyéliomi egyház, nincs semmi áldozó papság, mellynek kiváltságos joga volna mások felett a' sz. lélek ajándékaihoz, melly tehát följogosítva volna, hogy ö a' keresztyén hivek elébe hitvallást írhasson. Csupán lelkitanítók vannak, kik holtig tanulnak és tanítnak, de ezek nem közbenjárók Isten és ember között, 's a" prot. egyház gyülekezeteiben semmi különvált testületecske gyámkodási- 's egyedáruskodásinak, semmi zárt-körü főnöki hatalomnak helye nincs. Az evangyéliomi egyháznak magának van joga 's egyszersmind kötelessége, a' józan ész szabad használatával magyarázott sz. irás nyomán, határozni meg a' maga hitét 's rendezni az ennek megfelelő isteni-tiszteletet. Azon élő hit— és meggyőződésnek, melly ez egyház híveinek keblében lakozik, kell ennek hitvallási zsinórmértékül szolgálni, melly csak az egyház tagjainak szabados hozzájárultával, nem pedig törvényadó püspökök tekintélyével állapíltathalik meg. Ezt tanítja széles e' világon a' prot. egyház, és e' tanításban áll épen az evangyéliomi szabadság; ezért kell, ezért szükség időről időre oda 2S