Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-04 / 27. szám

Nevezhetlen Felség! tégedet Áldjanak félve mindenek, Dél és észak tiszteletedet Viszhangoztatva rengjenek. Jertek élők ezer nyelvei, Zengjétek hangos énekkel, Melly nagyok az Urnák tettei, Jelesen az emberekkel. Öt, a1

Láthatatlant áldjátok Földlakó minden nemzetek, — Ha imádott nevét halljátok, Hajoljon meg rá térdetek 1 Mert országlás és uradalom, Koronásfők tekintete, Előtte csak romló porhalom, Mit elfúv egy lehelete. Légy hát áldott, minden szó és száj Hirdessen, menny-föld Istene! Örök éltedben lényt ne találj, Ki rólad nem beszélene ; Légyen imádság szent oltára Minden szív, és minden kebel, Míg ajkadnak intő szavára Enyészendő végsőt lehel. LXVII. zsoltár. Úr Isten ! áldj meg jóvoltodból És kegyesen fordulj hozzánk, — Magas égből, fény-sátorodból Tekints atyai arczczal ránk ! Hogy e' földön minden Teremtés ismerjen Atyját, tégedet, — Még az ismeretlen Nép is téged féljen, Áldván nevedet. Fohászival keressen téged E1

földnek minden nemzete, — Csak annak tegyen tisztességet Minden, kitől teremtete; Gyújts olly szövétneket, Melly a1

vad népeket Hozzád vezesse, Hogy dicsőségedet, Üdvös törvényedet Minden érthesse. Minden lélek dicsérjen téged, Atyánk ! csak téged dicsérjen ; Teremjen a1

föld kövérséget, Áldjon meg minket az Isten; Adja ránk áldását, Nyújtsa áldomását, Hogy dicső nevét, Gerjedvén hálára, Egész föld határa Zengedezze szét. Baksay Dániel. VEGYES KÖZLEMÉNYEK. Belföld: Sajnos hír Nógrádból. Kubinyi Ágoston kir. tanácsos úr ö nagysága Nógrád-egyházmegyei felügyelői hivataláról, fájdalom! végkép és megmásolhatlanul lemondott. A' húsz év óla közkedvességü egyházi hivatalnok, halmozott sokoldalú foglalkozásai és gyengélkedő egészsége miatt, több ízben kivánt egyházmegyei közönségünktől búcsúzni : de mindannyiszor szerencsések valánk magasbecsü személyéhezi őszinte ragaszkodásunkkal 's buzgó kérelminkkel lelkes hajlamát közügyünknek megnyerni, 's öt, az osztatlan bizalommal tiszteltet és szeretettet, ügyelői tiszte áldásdús folytatására birni. Most azonban, mindnyájunk legmélyebb sajnálkozására, megmásolhatlan lemondási szándékát velünk következő, a* közügyet hőn karoló lelkületét kitünöleg jellemző, búcsúlevelében tudatta : Tekintetes és nagytiszteletü Esperesség! Előbb mint dékáni, utóbb egyszersmind mint egyházme -gyei ügyelő 20 évet voltam szerencsés eltölteni azon hivatalokban, mellyeket a1

tisztelt esperesség nagybecsű bizalma rám ruházott. E' hosszú évsoron át nagyérdemű hivataleldődeim nyomain, édes szüléimtől örökölt vallásos buzgóságomnál fogva, szent egyházunk nagy érdekében tőlem kitelhetőleg működni egyikéül tekintém mindenkor azon szép életfeladatoknak, mellyeket megfejtésül előmbe tüzötteknek hittem a' mennyei gondviselés által. És e1

hosszú évsoron át a1

viszony, melly a1

tek. és nagytiszt, esperességliez édesen csatolt, egyes tagjainak gyarlóságimat eltűrt szívessége és jóakaratú törekvésimet mindenkor kész segédkezekkel gyámolított bölcs belátása 's vallásunk iránti tiszta buzgósága által nekem olly kedvessé, sőt, mondhatnám, szivemben feledhetlen barátivá lön, hogy azt félbe-szakitani reám nézve annyi volt, mint életem legszebb örömeinek egyik bö forrását bedugni. De ugy intézkedek a' sors, hogy már pár évvel ezelőtt lépéseket tenni kényszerültem, miszerint ezen édes örömöktől elváljak : azonban a1

tek. és n. t. esperességnek részemről hálával méltányolt bizalmú parancsa tovább is részeltetni kivánt azokban, 's akkor nem tudtam, nem birtam elszakadni a' nekem annyira kedves egyházmegyétől. 'S miért tagadnám — hiszen szolgálni, nézetem szerint, nem jelenthet egyebet, mint valakinek, legyen ez bár egyes ember, vagy testület, használni akarni — miért tagadnám, miszerint ezentűl is édes örömest óhajtanék azon kötelékekkel, mikkel eddig, csatolva maradni a1

tisztelt esperességliez,hiszen a' lélek kész, de — a' test erőtelen. Ugyanis egy részről egészségem meggyöngülte, más részről nemzeti museumunk rendbeszedésével felhalmosulf foglalatosságim választanom egyiránt szigorúan parancsolnak, hogy vagy mondjak le egészen az örömekről, mikkel a' tisztelt esperességnek szolgálva bö mértékben találkoztam, vagy fölötte nagy áron, egyházmegyénk, 's általa szent vallásunk érdekei hát— ramaradasán, vásároljam meg azokat. Ez utóbbit tennem tiltja lelkiösmeretem. Épen azért, forró halát nyilvánítva a' tek. 's n. t. esperességnek irántam olly sokáig mutatott kegyes bizalmáért, igen köszönöm a* barátságot és szeretetet, mellyet nagyérdemű tagjai egyenként's összesen velem éreztettek, 's az esperességi, 's vele kapcsolalban volt, dékáni ügyelő hivatalomtól végkép 's megmásolhatlanul lemondva, azt a1

tisztelt egyházmegye további rendelkezése alá visszaadom; azon szives óhajtással, hogy e' részbeni intézkedései körül a' mennyei gondviselés újjmutatását követve, az Urnák szent lelke őrködjék malasztival a' nógrádi evang. Sión mindennemű virágzása fölött 's áldás kisérjen és kövessen e1 felvirágoztatására tett minden ügyekezetet! Nagybecsű szívessége 's barátságába ajánlott örökös hálatisztelettel vagyok Pesten, april 10-kén, 1847. Tekintetes 's nagytiszteletü Esperességnek alázatos szolgája Kubinyi Ágoston, s. k. íme, kegyes olvasó! illyetén magasztos-lelkületű hivatalnoktól kénytelen a' nógrádi evangyél-