Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1847 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1847-07-04 / 27. szám

PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP 27. szám. Hatodik évi folyamat. Julius 4. 1847. Megjelenik e' Lap 2 íven, minden héten egyszer: vasárnap. Előfizetési ár félévre Budapesten házhoz-hordással 3 ft. 40 fer., postán borítékban küldve 5 ft. pengő pénzben. Előfizethetni Pesten hatvani-utczai Horváth-házban 483. szám alatt földszint Landerer és Heckenast könyvnyomdája ügyszobájában és minden magyar- és erdélyországi kir. postahivatalnál. TARTALOM : Egy pillantat a' magyar prot. lelkipásztorok polgári állására,— mint panasz és kérelem. P a p I s tv á n. — Igénytelen figyelmeztetés a' hazai hatóságokhoz a' szegénység ügyeben. Fáy András.—Iskol a-ü g yrlskolalétegesitési terv. Népiskola-tanító-képezdek tanterve. Warga János. — Irodalom - Fábián Ambrus a' katholika egyház története 'sat. Y. A — Emlékt árc za. Szuhay István egri püspök levele Migazzi Miklóshoz. KanyaPál. — Szent-lant : Dávid zsoltárai. Baksay Dániel. — Vegyes közlemények Egy pillantat a' magyar protestáns lelkipásztorok polgári állására, mint panasz és kérelem. A' mult napokban, bizonyos körülményektől indíttatva, kezembe vettem, megolvasás végett, a' magyar polgári törvényt, 's nevezetesen Fogarasiét, megtudandó, ha vájjon ez a' már előttem sokaktól magasztalt törvény , minek, mint mondják , ha mi fogyatkozása van, azt csak a' végrehajtási hiány okozza, mennyiben egyez meg az észtannal, mennyiben nem? és így mennyiben állja ki a' XlX-dik század próbáját, mennyiben nem ? hogy tudjak én is a'különben minket protestáns lelkipásztorokat még kevéssé érdeklő tárgyhoz szólni, és az ezt magasztaló dicséretnek a' magam 's nem mások szemei után hinni, vagy nem hinni. — Azonban alig kezdém elolvasni a' személyekről tanító első könyvet, 's különösen ennek második fejezetét, mi az egyházi személyekről tanít ; már egy, minket protestáns lelkipásztorokat méltán megszomorítható, gondolat születék lelkemben polgári állásunkra nézve, mit, a' világi uraktól is figyelmet érdemlő Prot. Egyh. 's Isk. Lap utján közzé-tenni, mind polgárilag, mind egyházilag, igen érdekesnek tartok, 's ezennel, bízván ezen Lap olvasóinak, mint minden jó igyekezetet, még különböző nézeteik esetében is, méltánylóknak nemes lelküségébe, közre is bocsátok. Minél feszültebb figyelemmel olvastam ugyan is az említett fejezetet, 's minél kíváncsibb voltam megtudni, hogy kedves magyar hazánk mi jogot#

ad nekünk protestáns lelkipásztoroknak, kik hosszas, terhes és költséges készületünk után lépünk egy ollyan hivatalba, mellynek czélja embereket nevelni, ezeket jó-erkölcsüekké, vallásosakká , és így nemcsak az égnek, hanem a' földnek is, különösen hazánknak hasznos polgáraivá tenni, világ- 's honpolgárokká képezni : annál kedvetlenebb tünemény vala előttem az, hogy az említett fejezetben, nemcsak jogunk, hanem még nevünk sem említtetik. Tán mi nem is tartatunk egyházi személyeknek ? gondolám magamban egy részről; más részről pedig, tekintve azon nagy különbséget, melly közöttünk 's más-felekezetü papok közt van anyagi állapotunkra nézve, reménylém, hogy legalább ugy mint személyek, majd hátrább, a' több személyek között, megemlíttetünk, 's ha egyházi személyeknek nem is, legalább honpolgároknak elismertetünk. Folytatóm azért az olvasást, minek végeztével eltelém nyughatatlanító csudálkozással,hogy a' személyekről szóló egész könyvben rólunk szó nincs. Gyermekekről, cselédekről,nern-nemesekröl, zsidókról, idegenekről, betegekről, őrültekről, és sok testületről, mint erkölcsi személyekről,van szó, még pedig különös szakaszokban: de protestáns lelkipásztorokról, sem az egyesekre, sem az egész testületre nézve, nincs egy betli is. Fogarcwi, gondolám magamban, protestáns író, és mint illyen, ha legkisebb joga volna is honunkban a' prot. lelkipásztornak, mint egyházi személynek polgárilag, ezt el nem hallgatta volna. De az ezen tárgybani nyughatatlanság hitetlenné tett a'különben szép irodalmi érdemekkel diszeskedö, 's közöttünk a' papuralom félelmétől, ettől az agyrémtől, tán ment hitsorsosom iránt, és Szlemenicset vettem elő. Ebben már hitvallás szolgáinak neveztetvén, találtam nevünkre, nagyörömömre : de a' mi jogainkat illeti, mint egyházi személyekét, azt kelte szomorúan olvasnom, hogy mi az egyházi rend nevezete alatt nem értetünk, 's azért ennek jogaival nem is bírunk. Boldog Isten! így sohajték fel az égre, — hát mi az egyházi rendhez nem tartozunk, vagy ha egyházi személyeknek tekintetünk is, mint illyeneknek nincsenek jogaink? Hát rólunk 's jogainkról szeretett honunk, még a' cselédekre 's idegenekre is kiterjedő törvényeiben, tudni sem akar? Idegeneknek, vagy cselédeknek tán csak nem tekintetünk , hogy azt, mi ezekről mondatott, rólunk is mondatottnak gondoljukHiszen, mikor adózni kell, (e'szót széles értelemben véve; mert subsidium 's tributnm, mint mindketten erszényt ürítők, csak névvel különböznek egymástól), 27